Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-09-29 / 39. szám
szen kivül világi lag által is. Egyébiránt az alsó-zempléni e. m. gyűléseken minden ref. egyháztagnak szólása és tanácskozó szavazata volt mindenkor, és lesz ezután is. Érdemes emlitésre még az is, hogy a gyűlés első napján, a tulajdonképeni tanácskozás bevégzése után, mintegy 2 órakor d. u. úgynevezett beigtatási vendégség következett, mely közben rövid, de talpraesett pohárköszöntések tartattak az európai hirü politikus, kitűnő államférfi, s igaz hazafi idős Vay Miklós báró ö excellentiája egészségeért , az ikerelnökökért mint vezérekért, továbbá az ülnökök, közlelkészek és tanítókért mint közvitézekért stb. stb. L Megjegyzésképen álljon itt n. t. H. J. ülnök urnák a gyűlés kezdetén á propos tett észrevétele, melyet körülbelül ilyformán fejezett ki: „Ö méltósága és n. t. esperes űr beszédeire észrevételem van : 0 mltga ne érezze sértve szerénységét, ha nyilvánítom, hogy édes atyját nem tekintve, saját érdemei is elegendők voltak arra, hogy bizalmunkkal megtiszteltük; n. t. esperes űr pedig olyas dolgokkal minket ne is szomorítson, mintha elnöki székét elhagyni akarná, hanem viselje továbbra is terhes, de a mellett diszes elnöki hivatalát. Isten éltesse mindkettejüket! Mely ki vánsághoz csatlakozott minden jelenvoltak őszinte kívánsága. Tolcsva, sept. 20. 1861. Török István, ref. s. leik. és tanitó. A gömöri helv. hitv. egyházmegye közgyűlését tartotta Otrokocsban f. év sept. 10—11. napján. Közérdekübb tárgyait nyilvánosság elé hozni jónak látván, megemlítjük 1) segédgondnokuuk Fáy Gusztáv, Bornemisza István ülnök, főjegyzőnk Makiári Pap Lajos urak lemondását, kiknek helye uj választással jövő gyülésünkön be fog töltetni. A lelépett érdemes férfiak lemondását sajnáljuk, többi közt főjegyzőnknek, ki hivataloskodása 4-évét kizárólag egyházmegyénknek szentelte, annak levéltárát rendezte s történelmi múltját egy külön évkönyvbe beirta, — mely jó történeti forrás lesz az utókor előtt— elismeréssel tartozunk. Miután pedig bokros érdemeinek méltánylását a gyűlésen még csak nem is hallottuk említeni, megköszönjük mi szépen a tiszt, főjegyző urnák 4 évi fáradhatatlan munkásságát, lelkiismeretes hűségét. 2) Nt. esperes ur fel emlité Bodon Antal nem papi ülnök elhunytát, meleg szavakban terjesztvén elő egyházügyeink körül szerzett érdemeit. Valóban az ő működése áldásos volt egyházmegyénkben, áldásos volt különösen a felsövályi ref. egyházra, melynek mostani fénye, rendezettsége az ő áldozatkészség ének, vallásos buzgóságának századokig fenmaradó élő emléke lesz. Áldott emlékezetét hirdetni fogják jegyzőkönyveink a késő unokáknak. 3) Beretkei kis egyházunk felsegéltetés — a rozsnyói keletkező ref. Ieányegyház, mely a magyar nemzetiség védbástyája — gyámolitás végett a főt. egyházkerületnek ajánltatni fog. Nem kételkedünk, hogy az e.-kerület örömmel felkarolja e kisded egyházat és siet a ref. egyház e végső Sionának felsegélésére. Mi részünkről csak örülnénk, ha még valaha virágzó ref. egyházzá fejlődhetnék. 4) A „népiskolai rendtartás" cimü dolgozatot, mivel abból az egyházmegyei s egyházkerületi kormányzat befolyása ki van hagyva, egyházmegyénk csak az e.-kerület megbirálása után fogadandja el rendtartásul. 5) Mint az időnek ujabb mozzanata, ugy tűnik fel e.-megyénk azon rendelete, hogy a lelkészek életrajzaikat s egyházaik történetét megírván, e.-megyénk levéltárába beadni el ne mulaszszák, itt levén az idő, hogy egyháztörténetünk megírásához az adatokat gyűjtögessük s eleink vétkes mulasztását e tekintetben némileg pótoljuk. Ez ugyan még a vályi gyűlésen határoztatott, de mivel kitűnt, hogy e rendeletet sokan elhanyagolták, ujolag felszólittatnak a tudomány érdekében kötelességeik teljesítésére. 6) A gyűlések képviseleti alapon rendezése kerülvén szőnyegre, a mennyiben ezt Gömör indítványozta legelőször, söt 1848-ban életbe is léptette, de a politikai és vallásos rázkódások miatt azzal felhagyott — elvben elfogadtatott, annyival inkább, mert ez nemcsak prot. egyházalkotmányunkkal, de hazánk alkotmányos életével is leginkább összefér ; mindazáltal tekintetbe véve némely egyházakban e miatt fölmerült békétlenségeket, de azért is, hogy a gyülekezetek autonomiája épségben tartassék : e.-megyénk csak az egyházak véleményének meghallgatásával kívánja életbe léptetni a képviseleti rendszert, melyből egy kinevezendő választmány fogja egybevetni a kiilönnemü véleményeket. 7) Van e.-megyénknek 1801 óta egy könyvtára is, melynek rendezése közelebb hajtatott végre — 1600 darab könyvvel s 159 forint pénzalappal. Akkor felelne meg céljának valódilag e könyvtár, ha főjegyzőnk példája után — ki közelebb a „Sárospataki Füzetek" eddig megjelent darabjait ajánlá fel — korszerű s szakkönyvekkel gazdagitnák azt jobbjaink, és ha pénzalapja, mely 183l-ik év óta 76 forinton indíttatott meg, — hívebben kamatoztatnék; mert alig lehet hinni, pedig ugy van, hogy pénztárnok ur hivataloskodása 6 éve óta azt de csak egy árva fillér kamattal sem gyarapította. Erre a gyűlés nem szólt semmit, hanem a közvélemény hatalmasan kiált, mert tudja kiki, hogy a közpénztár tőkéjét, miután az hevert s elköltéséről nincs rendelet kiadva , gyümölcsöztetés nélkül hagyni nem szabad. E könyvtár nemes célja volna, lelkészeinknek tanítóinknak összegyűlni körülte, egymásközt eszméket cserélni, szóval az öntökélyesitést nemesen eszközölni. Eddig, fájdalom, könyvtárunk holt töke volí, ezután több jót remélünk, ha kivált amaz elnökileg megpendített eszme, a papi értekezlet, valósággá nőheti ki magát. Uraim! az idÖ int, hogy e részben is tegyünk valamit, könyvtárunkat gyarapitsuk minden kitelhető oszközökkel, mert igy, mit magunk meg nem szerezhetünk, könnyebben jutunk használatához. A kor követelményeit elhanyagolnunk nem lehet, nem szabad. Az irodalom, a tudomány az idővel halad, — s egy helyét igazán betölteni akaró lelkésztől megkívánjuk, hogy ismerje a legújabb egyházi mozgalmakat, tudjon szólani a napi kérdésekhez, tökéletesítse magát minden tekintetben, mert bizony a ki marad, nem halad. Csak igy vívhatjuk ki azt a tiszteletet magunk iránt, melyet