Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-22 / 38. szám

gyűlni szokott egyházmegyei közpénzekről készített számadásai illető közügyigazgató t. Szász János urnák, előlegesen kirendelt számvevő bizottmány által megvizsgáltatván, évenként mindig rendes p. gyűlésen nyiltan láttattak el, — hol szent könyvünk, canonaink szellemében és a főt. gen. synodus többszöri, ezt büntetés terhe alatt rendelő határozatai értelmében, a pásztor és nyáj közötti összeköttetésnél fogva köteles volt minden pap ekklézsiája érdekét is képviselni, előmozdítani, nem különben az ott tárgyalt közügyekről tudomást venni s nyáját is értesíteni. Valamint azt is tudnia kell vala. miszerint a p. synodus az egyházmegyét törvényesen és még eddigelő egyedül képviselő testület, — képviselve van benne minden, ekklézsia, büntetés terhe alatt megjelenni köteles papja színesen fogadott isk.-tanitója, — képviselve a világi elém a m. és t. fö-és algondnok urak által — ülései a válóperek tárgyalását kivéve nyilvánosak. És ha a testület az általa választott pénztárnokot bárminemű pénzről rendes ülésben törvényesen számoltatja, nem az illetők számolnak magoknak, hanem az illető számol annak, kinek törvény szerint kell. És ha az eredmény valamely ekklézsiával nem közöltetik, sem nem az elnök, sem nem a számoltató testület a hibás, hanem az illető pap, ki a az illetőket illető ekklézsiájával tudatni elmulasztotta. De egy törvényes testület által rendes ülésben megvizsgált számadást apokriphnak nevezni nem lehet. — Jelen esetben annyival inkább nem, mivel a Partialist központban tartó ekklézsiák és egyházi személyeik, sem nem kérték, sem nem választották, hogy bármennyibe kerüljön, tartják Vásárhelyt. Hanem a keblökben tartás helyeit kérték, vagy választották a 100 ft. fizetést. Ezt a p. synodus joggal mind elhasználhatta, vagy mint a legelső alkalommal történt, fel is oszthatta volna, és ha magától az egyházakban sokat megvonva felesleget marasztott, és azzal épen az ekklézsiákon könnyített, a jó pásztor kötelességét teljesítette s nem megrovást, sőt elismerést érdemel. Vagy tán azért nem tartja e tárgyban elég illetékesnek a p. synodust, mert a jelen idő protestáns elveivel nem látja egyezőnek, hogy kevés számú világi gondnok urak és a lelkészek s iskolatanitókon kivül, nem tagjai egyszersmind az ekklézsiák hasonszámu képviselői. Ha itt fenekük okoskodása, ugy nyilvánítanunk kell, miszerint a protestanlismus elve nem törvénykönyv, mely szerint a közigazgatási tényeket kell Ítélni, hanem ideál, melyhez a törvényeket kell alkalmazni — s hogy ilyszerü változtatás történjék, egyházmegyénk sem mulasztotta el az illető helyen megtenni indítványát, és hiszszük, a maga rendes utján mégis fog történni. A protestáns szabadság elve igen szép, de ha a törvény betűiben meg nem testesül, relatív minőségben a gyakorlatban nagyon személyiségtől függő, s ha minden ember saját protestáns szabadságróli elvét hagyatnék tetszése szerint követni, nagyon procax libertás fejlenék ki —- mert hogy példát is hozunk fel: Ismeretes a történettanból Münzer Tamás, Bohold s több hasonlók, mikép értelmezték s kívánták gyakorolni a protestáns szabadságot, — sőt hogy oly messze régiségbe vissza ne menjünk : Tudunk esetet, miszerint nem felette rég bizonyos egyén erdélyi anyaszentegyházunkban a peregrinatio név alatt ismeretes igen szép gyakorlat köpenye alatt egyesek és ekklézsiáktól akadémiai pályájára segedelmül feles összeget gyűjtött, azonban protestáns szabadságánál fogva nem érezte magát kötelezettnek a kapott húszasokat és tallérokat a buzgó adakozók számítása szerint a marburgi, berlini vagy más külföldi egyetemen tanulva szellemileg kamatoztatni, hanem szemszurásból tett néhány héti utazás után a nélkül, hogy valamelyik egyetemen bár beiralta volna nevét, visszatért szülőföldére, megnösíik, szép csendesen becsúszott neje nagyatyja bő palástja alá, s lassan lassan parochiáját is öröklötté. Tudunk esetet, miszerint bizonyos papi egyén prot. szabadságánál fogva máig sem léptette életbe a canonaink által parancsolt s a főtiszt, közzsinat álal közelebbi években is szigorúan megrendelt kathekisatiót és bibliai magyarázatot. Tudunk esetet, miszerint bizonyos ekklézsia kebli elöljárósága az ekklézsia más helységében levő izraelita bérlőjét, noha többet igért, mint nem hitsorsost, a régóta birt jószágból ki akarta tenni, mert a kevesebbet igérö hit— sorsos az elnöknek több éveken át szolgája, az elöljárók némelyikének atyafia volt — és az egyházmegyei tanácsnak kellett a törvénynek rovására igy értelmezett prot. szabadság teljesedésbe vételét megakadályozni. Tudunk esetet miszerint, bizonyos egyén, mit a törvény bizonyos feltételek alatt ugy is megenged, prot. szabadságánál fogva a feltételek teljesítése nélkül megtehetönek gondolta s meghalt neje anyja testvérének leányát, esperes és eskető pap kijátszásával, illő mentvény nélkül, nőül vette. S már kérdjük t. G. L.-t. ily hasonló értelmezését a prot. szabadságnak helyeselhetné-e ? Alig hiszszük. Tartsuk azért, ha szintén némileg elavult volna is, fenálló törvényeinket prot. szabadságunk védfalának és korlátjának, tetteinket alkalmazzuk azokhoz, a törvényes orgánumokét ítéljük azok szerint — törvényeinket pedig igyekezzünk az idő és prot. szellemében tökélyesbiteni. A 4-ik pontban foglalt ördöghistoriát, noha látjuk, hogy 14 paptársaink azon fatalis daemonról irt pár sorral nagyon elevenre találtak tapintani, mert mint t. G. L. mint t. J. K. nagyon mosdanak tőle, mint a dolog érdeméhez nem tartozót, mellőzzük. Valamint a folytatáskép felhozott visitatioi diurnum-1859-iki útiköltség, és tüzhelypénzre nézve is csak anynyit jegyzünk meg : Az officiolátus vizsgálatkori napdiját a p. synodus, mint felsőbb testület által elhatározottat, teljességgel nem változtatta. — saját ekklézsiáinkban kihágást nem tapasztaltunk. — Egy p. synoduson is, noha kötelességünk szerint rendesen meg szoktunk jelenni, sem szó, sem Írásbeli panaszt nem hallottunk. — Ha igaz a tény — miben kételkedünk, godolatunk szerint más cimü fizetések is az irt öszszegbe be levén foglalva —•' nagyon csodálkozunk, a viszszaélés oly tántorithatlan ellene, ki még hallgatással — sem kiván annak részese lenni — a kelementelki pap — négy éven keresztül miért hallgatott? miért nem mondott ellent? miért nem keresett orvoslást illető helyen? A 89-ik canon első felét félreérti, utóját ugy látszik még nem olvasta át, szíveskedjék végig nézni, ott megtalálhatja e tárgyban — ha igaz — kötelességét és teendőjét.