Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-22 / 38. szám

De nem hivatunk e fel jótéteményezésre Istenünknek természettörvényei által is ? Nézzétek, miként csörgedez a már kiapadó-félben álló kis csermelynek vize is patakba, s miként siet ez több forrásnak felvett vizével a folyóba, és a folyók nem olvadnak-e végtére nagy tengerbe ? S miért pontosítja igy össze az ur e vizeket a világnak e nagy medencéjébe ? Tán azért, hogy ez által a tenger medrének szolgálatot tegyen, avagy hogy e tágas mély ürt betöltse? Nem-e inkább azért, hogy ez által is a világban mindenünnen jelentkező reciprocitási törvényt fentartsa ? Nem tölti-e be az Ur a nagy tengereket oly célból vízzel, hogy azok ismét a nap melegének segedelmével magukból gőzöket fejleszszenek, — a gőzök meg magasba emelkedve felhőkbe olvadjanak, s ezen alakban a föld sovány vidékeire vonuljanak, s ott lehulló vízcseppek által az elapadt forrásoknak vizet, s az ellankadt növényeknek uj lendületet nyújtsanak ? . . . De ezen reciprocitási tör,vény ereje az ellentétből is kitűnik. Tagadják csak meg a kis források vizüket a patakoktól, hová lesznek ezek, hová a folyók, hová lesz a tenger, hová lesz gőzök és felhők hiányában az egész természet ? Nem lesz-e mind ez az enyészet martaléka ? Már most alkalmaztassuk ezen okoskodást magunkra. Ekképen felhozott apadó-félbenálló források s ellankadt növények vagyunk mi, . . . nemes, de mostoha körülmények miatt szegény sáros-zemplénmegyei ágost. hitv. evang. egyházak. A minket éltető tenger lesz jövőben az e. e. e. gyámintézet, ha mi segedelmünket tőle meg nem vonjuk. Ez intézetből a rokon szeretet- és szegénységünk iránti részvét napja által kifejlesztetnek majd számunkra a menny áldáscsepjei, melyek bennünket lankadtságunkban felvidítanak, s a végképi elapadástól megóvnak.—Adjunk tehát ezen intézetre, ha élni akarunk, ... de tudjuk egyúttal, hanem adunk,mostoha körülmények közt elsatnyulunk,vagy egészen elveszünk. Mitől óvjon meg minket mennyei szent atyánk ! S itt, hogy ezen őszinte testvéri szózatunk nagyobb sikernek örvendhessen, megernlitendőnek véljük a szentírásnak Máté Y-ik része 45 v.-ben foglalt eme szavait: „Isten fel hagyja jönni napját a jókra és gonoszokra, és esőt ad az igazaknak és hamisaknak." Taglaljuk csak kissé a szentírásnak eme mondatát. Hol van a legtöbb gonoszság, hol uralg a sok hamisság? Ott, hol az evangyéliom kellőleg nem hirdettethetik.—S mi nyújt gátot az evangyéliom kellő kezelésének ? Nemde az egyházi tanítással foglalkozó hivatalnokok hiánya, s a templomok és iskolák rosz karhani fenállása ? — És mi szüli-e hiányokat? Legtöbb esetben a szegénység, nyomor és inség. Itt önként a szentírási napban és esőben az e. e. e. gyámintézetre ismerünk. — Ezen intézet rendeltetésénél fogva löveli sugarait ép az ily körülmények miatt legmostohább egyházakba, hogy ezek az evangyéliom melege és világa mellett újra felüdülhessenek — s meghozza nekik esőjét, hogy áldásthozó csepjei által, minden akadály mellőzésével, keresztyéni szellemben tovább épülhessenek. — Nyújt módot a jóknak, hogy ezek, dacára a mostoha körülményeknek, a jóság ösvényén bizton haladhassanak; meggyújtja mennyei világát a gonoszok előtt, hogy ezek, ennek világossága mellett, dacára az ádáz sorsnak, jobb útra térhessenek; ad esőt az igazaknak, hogy ezek, viszontagságok közepett is, az igazságban gyarapodhassanak; s végre elözönli útját a hamisaknak, hogy ezek ez uton tovább ne mehessenek. Ezen intézet Istennek küldött angyala, hogy az elhagyottakat felkeresse, a bágyadtakat edzze, az elcsüggedteket vagy tán már kétségbeesetteket Isten és önnön maguk iránti bizalomra serkentse, ösztönözze. Ezen intézet Krisztus Urunknak, mint főpásztorunknak hü szolgája, hogy általa Esaiás 34. r. szerint — „az eltévedt juhokat visszakerithesse, az elrettenteket egybegyüjthesse, a megsebesülteket bekötözhesse, a gyengéket erősíthesse, az erősöket bátoríthassa." Ezen intézet Üdvözítőnk népének hazánkban megtelepedett gyarmata, mely munkásainak nyujl módot, hogy az Urnák, még imitt-amott kopár, műveletlen földjét kellőleg szánthassák-vethessék és az aratás napjára előkészíthessék. Ezen intézet kiküldi, illetőleg segélyezi Krisztus Urunk szőlőmüveseit, hogy azok Úrnak szőlejében pusztulásnak indult tőkéket gyámolithassák, s a már elpusztultak helyeit frisekkel pótolhassák s az Úrnak szőlejét bő szüretben nevelhessék. Ezen intézet gondoskodik arról, hogy Krisztus Urunk lakadalini asztalánál mindannyian, — a bénákkal, vakokkal, süketekkel és némákkal egyetemben illő lakadahni ruhában megjelenhessünk. Ezen intézet hazánk keresztyén evang. testületének gyámja, mely az özvegyek, árvák és ügyefogyottakra terjeszti gondviselését. — Ezen intézet Istennek mérlege, hogy általa egyensúlyozza egyházainkban a szegények és gazdagok közti arányt, s a keresztyénség javára azokból, kiknek sok jutott, sokat vegyen, s ebből a szűkölködőknek bőven nyújtson. — Ezen intézet segélyezési küldeményei Istennek égi madarai, kik felvéve termő tájakon a magot, azt a sziklás hely földrétegeibe leteszik, hogy az ott csírázzék, zöldüljön, virágozzék és gyümölcsözzék. S ha ezen intézet magasztos képéhez állitnánk egyházainknak árnyas gyengéit, — nem fogna-e ezen intézet becsében nyerni ép ugy, mint a festett kép árnyazata ölében ? Ha tekintetbe vennénk az inség és szükség szülte, egyházainkban elharapódzott lelki sötétséget ; ha megneveznénk ily mostoha körülmények közt az ármánynak sok rendbeli szereplőit *): kik ezen sötétséget felhasználva éji ragadozó madarakként rejtekeiket elhagyják s lesik, hogy kit elnyeljenek;'— ha lerántanánk az ördögnek álarcát, ki az ily, Istentől próbára tett nyájat tépi, rontja, pusztítja; — ha felderítenénk a szegény híveknek, nagyobb de elkeriilhetlen szükségleti költségkivetéseknél önök magukkali tehetetlenségét, és ebből eredő hidegségét az iránt, a rni szent, t. i. az egyház iránt; s ha szemünk elé varászolhatnánk a roskadozó-félben álló templomokat, a ta*) Ezeknek megnevezésére alkalmasb időre készen tartom tollamat a szerző.