Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-09-15 / 37. szám
életnedv nélküli gályákként sinylenek az embernek fiai; vagy pedig valamely megsebzett nemzedék, villámsujtott ágként lassu hervadásnak indul: egyszer csak újra megindul az életfolyam erős lüktetése, villanyos hatására fölegyenesednek a beteg tagok s megszáinlálhatlan uj hajtásokban tör ki a tavaszló élet. A kik tehát arról panaszkodnak, hogy a vallás folyvást fogyóban van az emberek között, . . . hogy a régi idők buzgósága végkép kihalt azok nem tudják, hogy mely szellemnek gyermekei, — nem ismerikji szellemnek hatalmát De a miként e pessirnistákkal, egyetérteni nem tudok : nem akarok másrészt azon igen könnyelmű gondolkozásnak sem tömjenezni, mely a szellemélet önkifejtőzésének csábos jelszavát írván zászlójára, a vallásról is ugy tanit: hogy az a maga idejében magától fakad és fejlődik ki legegészségesebben *, s ezért neki semmi erőszakos fejlesztésére, s örökös kiskorúságot szülő ápolásra nincs szüksége. — Pedig mióta Rousseau kimondá, hogy a természet kezéből minden jól jön ki, — s minden romlásnak az emberi kezelés az oka, mióta az alapelvből kiindulva, megvetendönek tartotta a vallásos oktatást is mindaddig, mig nem az ifjú saját megtisztult belátását s meggyőződését követheti: azóta folyvást tartja magát e nézet, s nem egy nevelő találkozik, a ki jobban őrzi növendékét, avagy csak ul'i ima megtanulásától is, mint akármi rosztól s kísértetbe eséstől. Ezen nézet azon szerencsétlen tömési rendszer ellenébe akarta magát érvényesíteni, — mely szerint a gyermek lelkét elárasztották mindenféle hitcikkelyekkel, confessiokkal; melyek meg nem értve, s föl nem fogva emésztetlenül üllepedtek meg a lélekben, — s tönkre tették annak az őszinte meggyőződés felé törekvő ruganyosságá t — Ám de az egyik tulság helyett másik tulság jött volna létre. — Mert a vallásnak is, hogy kifejlődhessék, tápanyagra van szüksége; mit ha nem nyújtanak neki alkalmas időben: ép ugy sinyleni fog, mint a túlterhelés által. — Elöbbeni hasonlatunknál maradva: az élőfa tenyésztő erejének fölébresztésére, éltető nedvének megindítására szintén szükséges a napsugár s enyhe szellő, ezer meg ezer poluson szívja föl magába a táplálékot s igy válik képessé virágzás és gyümölcsözésre. — A vallásnak belénk oltott csirája is kell hogy fölébresztessék és tápláltassék, de természetesen, — megfelelő tápanyagok által. — Ha a megfelelő tápanyagok gondosan fölkerestetnek, s alkalmas időben nyújtatnak: akkor igenis magától kifejlik a vallás, magától meghozza menyei virágait, s üdvötadó gyümölcseit. Mindezeket előre kellett bocsátanom, hogy Dobosnak kézalatti munkáját kellőleg méltányolhassam. — Mert e munka korántsem valami formulázott imák gyűjteményét nyújtja a végett, hogy azokat a gyermekkel betanultassuk, — s ekként kívülről vigyünk azok lelkébe elmúlt forma szerinti vallásosságot. — Dobos az ily formulázott imák betanításának teljességgel nem barátja; olyanok azok szerinte „mint a vizbe dugott virágok, a szellemet belől megposhasztva, nem sokára lehervadnak . A gyermekből, ki a sok régi sovány imaformulákon tanulta kifejezni vallásos érzelmeit; ki imádkozik, mielőtt tudta volna, hogy kihez imádkozik, ritkán válik okos vallásos ember." (Előszó 6.1.) De másrészről azok nézeteiben sem osztozik ö, kik teljesen érintetlenül, parlagon akarják hagyni a vallásos érzelmek alapföldét, s tagadják, hogy már a gyermeket be lehetne és kellene egy világba vezetnünk, melyben Isten él és van mindenütt ; melynek érzéki jelenésein és szépségein minden irányban felmehet az érzékentuli világba, magáig a láthatatlan Istenig. (5. 1) Hanem mint mi fölebb szükségesnek állítottuk, hogy a szellemünkbe oltott vallás csira, időnként neki megfelelő táplálékot nyerjen : hasonlókép ö is azt mondja, hogy mindenesetre meg kell nyitni a gyermek képzelődése előtt azt a tündéres világot, hol Isten minden mindenekben ; — szólni kell hozzá oly nyelven, melynek szavaiban, kitételeiben ráismerjen arra, a mi lelke burokjában fekszik; képeket kell festeni neki, melyekben csudálkozva ismerjen lelke legmélyebbb titkára. A láthatlan Istent le kell vezetni mintegy a kis világba, melyben ő él; s viszont a gyermeket ezeken a nyomokon felvezetni abba a nagy végtelen világba, hol az Isten van, kit ő imádni óhajt (7. 8. 1.) Ezt tartja Dobos e I s ö és f ö feladatának a gyermek vallásosságának kifejlesztésére ; ezen feladatnak megoldására irta azon 15 szép hymnuszt, mely első részét képezi munkájának, melyet a gyermeknek olvasókönyvül ajánl a tanitó vezetése mellett. E hymnuszok után a második részben közlött imák is megszűnnek sovány imaformulák maradni; mert azt lehet mondani, hogy Dobos azokat a gyermek lelkéből leste — és irta ki; — szavakat kölcsönzött érzelmeiknek, megmagyarázta sejtelmeiket. Már magában az is nagy érdeme volna szerzőnek, hogy a legegészségesebb elv nyomán indulva készité nagy hézagot pótló munkáját, s legott megajándékozta azzal irodalmunkat, egyházunkat, a mint nem tarthatunk többé attól, hogy holmi adófizetési kátékat is kevernek gyermekeink vallásos oktatásába. — Azonban sokszorosan fokozódik a sikeres kivitel által. A mint a vallás világtörténelmileg fejlett nemünk életében: azon természetes lépcsőzeten keresztül igyekszik szerző is kifejteni a gyermek lelkéből annak igazságait. — A gyermekkort élő emberiséget a természet jelenségei vezérelték az Isten fogalmához ; egyes, közvetlen tárgyakon kezdve emelkedett mindig fölebb fölebb ; mígnem az öntudatra ébredt szellem befelé fordult, magába tekintett, s ott találta meg a benső isteni jelentést. — Igy a gyermek is nem kezdheti mindjárt a kijelentés legmagasabb igazságain; Őt tehát csak téjnek eledelével kell táplálni, a természet templomába kell vezetni, s annak szemlélhető jelenségein emelni a mindenek alapokához. — Bámulatos ügyességgel halad ez uíon Dobos ; — szellemének érintésére lefoszlik a tárgyakról a mindennapiság, a tojásain ülő kotlós, a gyönge báránykák, melyek inogva járnak a gyepen, a bokorról bokorra szálló lepkék, a szép rózsa, az erős oroszlán, a dicsőn felkelő nap, az ágról ágra szökdöső evet stb.