Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-15 / 37. szám

rajtunk is beteljesedik az irás szava : „A kik az Istent igazán szeretik, mindenek javukra szolgálnak.'' ügy legyen! ERDÉLY. Tisztelt szerkesztő ur! Ön kétségen kivül örömmel nyit lapjában közléseimnek tért, ha megígérem, hogy azok erdélyi ref. egyházaink s iskoláink életében a közérdekkel biró mozzanatokat fogják figyelemmel kisérni. Hosszas elmélkedésekbe nem fogok ereszkedni, megelégedvén a tények egyszerű s rövid constatirozásával; legfeljebb annyi szabadságot veendek magamnak, hogy néha igénytelen s merőben egyéni nézeteimből kifolyó glossákkal kisérem a történteket. — Ha pedig egyszer-másszor olyasmit is a nyilvánosság elé bocsátok, a mit az illetők inkább szerettek volna meg nem történtté tenni, vagy kalap alá rejteni, — az még nem lesz nagy baj. Jusson eszökbe az illetőknek Jean Paul azon elmés s találó megjegyzése, hogy Luther tudta mit csinál, midőn tentatartóját vágta s nem egyebet az ördög fejéhez, mert az ördög leginkább attól fél. Mult hó 28-kán kezdődött s négy napig tartott egyházfötanácsunk nagy gyűlése gr. Mikó Imre államgondnok ö nagyméltósága elnöklete alatt. E gyűlés egyházunk s iskoláink életében, — mely a közelebbi években meglehetős csendesen s egyhangúan folydogált — az általa véghezvitt változtatások miatt, ha nem is oly horderejűt mint például a reformatio kezdete, de mindenesetre korszakot alapit. — Állitásom igazolására előlegesen elég lesz fölemlítenem annyit, hogy a szőnyegen forgott ügyek következők valának : presbyterialis igazgatási rendszerünk reformálása, s főiskoláink s néptanodáinknak a kor igényei szerinti újjászervezése, jogi tanszékek fölállítása, a theologicum seminarium N.-Enyedrei visszatétele stb. Mielőtt e tárgyak rövid leírásához kezdenék, nem hagyhatok megemlítés nélkül egyet, mi nálunk az egyházi ügyek iránti érdekeltséget gyönge színben tünteti föl. — Dacára annak, hogy az emiitettem nevezetes kérdések valának eldöntendők, mágnásaink és papjaink oly csekély számmal jelentek meg, hogy önkénytelenül eszembe jutnak azon szavak, melyeket a Krisztus János által a laodiceabeli gyülekezethez Íratott : „Vajha hideg volnál vagy hév." — Hatan képviselték az erdélyi oly szép számú aristocratiát, hárman a vidéki papságot. Mentségül — ha ez mentség — alig lehet egyebet felhozni, mint azt, hogy a gyűlés az esztendő épen azon hónapjára tüzetett ki, mely a gazdászati teendőkkel tán leginkább van elhalmozva. Folyó évi sz. zsinatunk jegyzökönyvének felolvasása és tárgyalása két napig tartott, s az ügyek közérdekűsége elég vitatkozásokra adott alkalmat. Egyház-főtanácsunk egy választmányra bízván egy terv készítését, mely szerint egyházunk presbyterialis igazgatási rendszere az apostoli korban gyökerező jogaiba újra visszahelyeztessék; a bizottmány — igen helyesen — elvül tűzte ki, hogy csak is azon irány lehet az ujászervezési tervben követendő, melyet protestáns szellemű egyházi törvénykönyveink kitűztek. A szervezési javaslat előbb a zsinat elébe terjesztetett, mely észrevételeit megtéve rá, egyház-főtanácsunk az immár törvénynyé emelt szervezet változtatásai körül hoszas vitatások után a következő nevezetesebbeket állapította meg. a) Több egyházmegyéből a presbyterium tagjainak sorshúzás általi választása ellen nagy idegenség jelentetvén be, határoztatott, hogy ezentúl a presbyterium egy harmada 3, egy harmada 2, egy harmada 1 évre választassák, miután a volt presbyterium minden tagjai lemondottak. A két első évbeni felnyitás alkalmával a kevesebb szavazatot nyert, két egyenlő számot kopott egyén köziil az ifjabb lép ki a presbyteriumból. b) A presbyterek istenitisztelet után a templomban fognak föleskettetni. — E pont csak hosszas szóváltás után állíttathatott meg, mert több egyházfötanácsosi tagok tapasztalásból merített állítása szerint sokhelyt az egyháziak presbyterekké választott előkelőbb tagjai szégyenleni fogják paraszt collegáikkal együtt a nép színe előtt az Ur házában tenni le az esküt!! Az efféle álszeméremhez nem kell commentár; örüljenek az illető egyházak, ha az olyan atyafiak nem foglalnak helyet gyűléseikben. c) A presbyterium hatáskörét a XCIX-ik canon kijelölvén, kötelességei közé tartozik a többek közt a vallásos élet- s erkölcsi tisztaságra felügyelni. — Véleményem szerint ez nem tartozhatik a presbyterialis tagok hatáskörébe ; miért ? mert nem képesek rá! — A belmissio kényes és nehéz munkájához még papjaink közül is vajmi kevesen értenek; a presbyterektöl kivánjuk-e hát?. . . Bár volnának rá embereink, kik képességgel buzgóságot párosítván, leszállanának a nép közé s a családi tűzhely mellett gyógyítgatnák az ige orvosságával az élet-üröm sebeket, mert vajmi égető szükség volna rá, de hogy erre a falusi presbyterialis tagok alkalmasok volnának, csak óhajtani lehet, de állitani nem. d) Kivéve azon egyes rendkívüli eseteket, midőn az egyházfi köteles az illetőket fejenkint felkeresni, — az egyházi gyűlés tartása 8 nappal előre kihirdetendő a templomban. e) A presbyterium, valamint az egyház teljes gyűlésének is elnöke az esperesi vizsgálat alatt levő egyházakban a pap, mint első domesticus curator, ha többen vannak, az idősebb; akadály esetében — ha pl. a helybeli pap nem lehet jelen — az esperes által e végre kiküldött lelkész, vagy maga az esperes, kivéve a nagyszebeni egyházat, hol minden gyűlésben az egyházi főtanács által föpatronusi jogából folyólag kinevezett világi fögondnok elnököl. f) A mely egyház gyűléseiben maga a püspök az elnök, onnan a felebbezés világi ügyekben az egyház-fötanács, egyháziakban a zsinat elébe történik. Egyházunk minden testületének a képviseleti elv alapján történendő szervezése csak is a politikai körülmények normális s nem a jelenlegi felfordult állapotában lehetvén keresztülvihető, egyház-főtanácsunk eziránti intézkedéseit kedvezőbb időkre hagyta fenn, azon reményben, hogy az egyház átalános átalakulását a presbyterium ilyetén módosítása addig előkészíti. — A presbyteriumokat *