Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-15 / 37. szám

irántok a most kétszeresen megtisztelő s boldogító bizodalom, vagy egyszerűen, sértés és megbélyegzés nélkül léphessenek le azon polcról, melyen — még ha leghívebbek volnának is — már csak azért sem működhetnek az egyház üdvére, mert a közbizalmat — e minden sikeres működés alapföltételét — tovább nem birják. Az egyházi tisztújítást ennélfogva mint összes egyházalkotmányunk s az egyetemes papság elvének kifolyását, kiválólag evangeliumszerűnek kell elismernünk. De evangeliomszerűnek azért is, mivel az ev&ngeliomi egyháznak semmi sem lehet oly ellensége, mint bárminemű kászt-képződés, különösen az egyh. kormányzat körül, hol az legveszélyesebbé s a tiszta presbyteri szerkezet megölőjévé válhatnék. A lelkészek sokasága nálunk immár kásztot nem képezhet, minek köz- és magán-életbeli okait itt bővebben fejtegetni sem helye, sem szüksége. De igenis képezhet s képez is némiképen magok a lelkészek között, fölött, s tőlük kiválva a tisztviselői kar. Mert ha a kormányzati hivatalok örökösek s halálig ugyanazon személyekhez köttetvék, mi természetesebb, mint hogy azok mind hivatali működéseikben, mind lassanként közéletük egyéb fellépéseiben is kiváljanak azon testvérek soraiból, kiknek pedig nem fölébe, csak az egyenlők közt elsőkül akarta őket helyezni az egyház? Hogy azért az elsőség mellett is az egyenlőség nemcsak puszta szó, de valósulható tény is legyen: arra egyedüli mód ismét csak a tisztujitás lehet, hogy Urunk szavai szerint az utolsókból elsők, az elsőkből utolsók levén, magokat mindenek egyenlőknek lenni vallják. De evangeliomszerűnek kell vallanunk a tisztujitás elvét azért is, mert Krisztus akarja, hogy midőn a kegyelem lelki jótéteménye mindenekre kiterjeszkedik, az egyház külső érdekei körébe is minél többen bevonassanak, vitézkedő lovagaivá tétessenek az ő szent ügyének, s mindenek mint élő kövek, építtessenek föl lelki házzá. Tespedés lepi meg a szabadon nem gyűrűző tavat, — élet és elevenség pezsgeti a folyót, melynek ujabb meg ujabb hullámai játszanak a napsugárral és szabad levegővel. Erezte ezt magyar protestáns egyházunk avagy csak a közelebbi válságos időkben is j s fölébresztetvén (épen nem szelíd kezekkel, de üdvös eredményüleg) az ellankadás azon álmából, melybe (egyéb együttható okok mellett) a presbyteri kormányzatnak törvény nélkül de gyakorlat által behozott nemujitása merité, első gondja volt a legszélesebb alapokra vezetni vissza, időnként ujitani, eleveníteni egyházalkotmányunk földi talpkövét, a presbyteriumot. íía ez Krisztus szellemében történt, — s ki tagadhatná? — vájjon megállhatunk-e félúton? Vájjon midőn az alapot megujitottuk, szabad-e roskadni engednünk a falakat, rothadni hagynunk a tetőt ? Semmiképen nem! Ugyanazon elv, mely a presbyteriumok megújítását s a képviseleti rendszert ismét életre hozta, követeli elutasithatlanul az egyházi tisztújítást is. Es ha egyházunk önkormányzati s tisztán presbyteri alapelveivel megegyező, ha evangeliomszerii az egyházi tisztujitás elve: kiszámithatlanul üdvösek azon eredmények is, miket tőle várhatunk. Mert mig érdemeseink időről időre erősítést nyerendenek bizalmunk uj nyilvánításában, addig nemcsak az érdemetlenek, kik arra mindenestül fogva nem méltók, hanem a gyöngeség, életkor vagy más okok miatt is lankadók, uj, erősb elemeknek fognak helyet adni; mindig ébren tartott vigyázat és érdeklődés veendi az egyház kormányzatát körül; gyanusitás és bizalmatlanság sohasem bénítandja annak eljárásait; hivalkodás egyrészről, irigység másfelől nem szenynyezhetik Krisztusbani atyaíiságunk szent kapcsait ; a netalán elvétett választás, ha utóbb szerencsétlennek ismerszik föl, nem nyomasztandja helyrehozhatlanul az egyházat, a közügyet; ellenben mód nyujtatik az egyszer netalán mellőzött érdem kiemelésére; a tanácsban az öregek bölcsesége, a kivitelben a férfiak ereje együtt járandanak ott, hol eddig kevés kivétellel mind a tanács mind az erő csak az öregeknél kerestetett. Ennyi kétségtelen, áldásos következmények mellett nem engedhetjük meg azt sem, hogy — mint némely részről már állíttatott is, — az egyh. tisztujitás életbe léptetésének káros vagy kedvetlen következései is volnának. Három ellenvetés kivált, mi ez oldalról felhozatni szokott, miket azért megfontolni szükségesnek látszik. Mondatik, hogy az egyházi tisztujitás elve maga után vonná az egyes egyházak lelkészválasztásának is időnkénti megújítását, előidézné a