Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-08 / 36. szám

ményt arra, miszerint tisztemnek megfelelni képes leszek. Mert nem elég az elnöknél a legjobb szándék és akarat, kell, hogy ezt a szakértelmiség és tudomány éleszsze és gyámolitsa; — nem elég a jellemteljes elhatározottság, kell, hogy ezt a tapintat bizonyos vegyülete irányozza — nem elég a szorgalom és erély, kell, hogy ezt oda forditsa, a hol a részvét hiányzik; — nem elég a higgadtság, szükséges, hogy ott, a hol a tiszta igazságot föl kell deríteni, maga legyen ébresztő és éltető elem. r Es azért hozzád emelem fohászomat, oh nagy Isten! adj erőt, hogy e kellékek birtokába juthassak, mert csak ezen szellemi kellékek pajzsa alatt lehetséges egyedül üdvös eredményre juttatni működésünket, és egyházunk hajóját, melyben mindnyájan evedziink, ugy kormányozni, hogy az minden időben a viharos hullámok között is biztos révparton kiköthessen. Es ily érzelmek közepett van szerencsém az egyetemes gyűlést üdvözölni és egyúttal szives részvétét és nagybecsű bizodalmát kikérni oly fohászszal, hogy Isten áldása lebegjen egyházunk felett! és mi mindnyájan mindinkább nevekedjünk és gazdagodjunk szívben, lélekben, erélyben s erényben, értelemben s érdemben; mert igy egyházunk folytonos gyarapodása s szilárdítása, mely egyedüli célunk, elérve és örök időkre biztosítva leend." A főfelügyelő beigtatási szertartását s az aug. 28-iki egyetemes gyűlést ínég az nap nagyszerű díszebéd követé a Lloyd-teremben, melyet a főfelügyelőnek választott nemes báró saját költségén s pazar-bökezüséggel rendeztetett. E fényes lakomában kétszáz vendég részesüle, s egyházunk főhivatalnokai között itt lehete látni Ráday G. gróf ö nsgát s főtiszt. Török I\ ref. superintendens urat is. — Hogy a lakomát számos áldomások, felköszöntések füszerezék, említenünk is fölösleges. Ezek sorát Kubinyi Ágoston ö msga kezdé meg, elmondván: hogy „Magyarországon igen jó szekereket szoktak készíteni. Volt itt egy különös szekér, a melynek nyolc kereke vala, de ezek egymás után kihulltak, vagy kiszedettek. Eljött végre az idő, midőn a szekér régi jó állapotjába helyeztetett vissza, — hanem mégis maradt egy hibája : hiányzott a rúdja. Most tehát arról gondoskodók az egyház , hogy ezen a hiányon is segítve legyen, — gondoskodott olyan rudról, mely hatalmas törzsfából készítteték s melyről biztos reménye lehet mindenkinek, hogy sem hajolni, sem megtörni nem fog!" — Igen szép felköszöntéseket mondott főtiszt. Székács űr is, — az elsőt Haubner Mátéért, mint az evangyéliomért oly sokat küzdött és szenvedett főpásztorért, — a másodikat a reformált egyházért s annak jelenvolt két föképviselöjeértj — a harmadikat a magyar ág. evang. egyházi tanügy jelen volt képviselőiért. — Ivánka a bár távollevő, de azért szellemét mindenütt sejtett és áldott Deák Ferencért, — Haubner a testvérnemzetek egyességeért, — Gozsdu Manó főispán úr a román nemzetnek rokonszenvéről szólt magasztos melegséggel; — igen élénken s emelkedetten beszéltek még Ballagi, Szontagh Kálmán, Tavasy, Kiss Lajos, — valamint igen kedves és kedélyes volt b. Prónay Gábor ö méltóságának válasza, — de főleg Szentiványi Márton, liptómegyei főispán felköszöntése, — a ki a harezoló egyház vezérének nevezé el a megválasztott egyetemes felügyelő urat, — fölemlítvén, hogy bizonyos arról, miszerint a méltóságos báró bátran fogja lobogtatni minden vészben a zászlót, melyet neki, mint vezérnek, az egyház bizalma átadott, valamint harsogtatja az átadott kürtöt mindaddig, mig Jerichó falai le nem omlanak, s támaszkodván a háta megett álló bátor seregre, melynek lelke törhetlen, mint egykor a 9-ik zászlóaljé, vagy vele győzni, vagy azzal együtt a romok alá temetkezni fog. A díszebéd mintegy hatodfél óráig tartott, a midőn a fényes társaság minden tagja azon szent óhajjal távozott: vajha a mindenható Isten kegyesen meghallgatná a szivek forró óhajtását, — melyeket azon néhány szóba lehetne összefoglalni: vajha immár a szenvedést öröm, — a küzdést virágzás, — a bánatot boldogság váltaná fel! A következő két napon (aug. 29—30-án) folytatta teendőit az egyetemes egyházi gyűlés, melynek folyamából e helyt a következők elösorolását tartjuk még érdekesnek. A főfelügyelő beigtatási ünnepélyének szertartása annyira meghatá a gyülekezetet, hogy mindjárt a közgyűlés elején nyilatkozott ama közohajtás, miszerint kívánatos lenne ezen egész ünnepélynek a tartott remek szónoklatokkal együtt sajtó utján történő kiadatása. Mi is, miután Kubinyi Ágoston ö nsga a nyomtatási költségek elöszerzésére nagylelküleg ajánlkozók, azonnal határozatba ment. A megjelenendő érdekes mü tiszta jövedelme az egyetemes egyházi gyámintézet pénzalapjának gyarapítására fog fordíttatni. E tárgy elintézése után b. Prónay G. egyetemes főfelügyelő űr ö msga kijelenté a gyűlés előtt, miszerint a főfelügyelői hivatalba történt beigtatási ünnepélyének emlékére az egyetemes pénzalap nevelésére négy ezer osztrákforintnyi alapítványt tesz , s az egyház-egyetemre bízza ez összeg kamatainak hovafordítására való rendelkezést. A nemes bárónak az egyház oltárára tett szép áldozata harsogó éjjenekkel üdvözöltetett. Az egyetemes jegyző megválasztásának módja szóba hozatván, határoztatott, hogy ezentúl minden egyházi hivatalnok választása mellett, az illető egyházak csak egyre szavazzanak, s a szavazatjog azon főiskolákra is kiterjesztetik , melyeket a kerületek e jog gyakorlására kijelölendnek. Szőnyegre kerülvén, hogy Kuzmányi törvénytelen )(