Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-08 / 36. szám

meg a templombeli hosszú székek, még pedig az elöljárók székei római, a közlakosokéi arábiai számokkal, igy 1, 2, 3. stb. Azután a mely székeknek mindakét végén lehet ki-és bemenni, azoknak mindakét végére, az egy ki- és bejáratuaknak pedig csak azon egyikére belül készíttessenek oly kis fiókocskák, melyekbe a híveknek be lehessen vetni adományukat, de kivenni ne lehessen belőle másnak, mint az ahoz való eszközzel ellátott egyházi gondnoknak. Azután a lelkész egy vasárnapon, felvevén valamely alkalmatos leckét, p. o. 1. Kor. XVI, 2. A hétnek első napján (azaz vasárnapon) mindenki tegye el magánál, a mit az Istennek ajándékából akar eltenni (azaz adni Isten dicsőségére), mutogassa meg, hogy az efféle adakozás nemcsak kedves dolog Isten előtt: hanem egyházi társadalmunk fennállhatására mulhatlanul meg is kívántatik. Mondja meg továbbá, hoffy az egyházmegyei közgyűlés, felszámítván a szükséges kiadásokat, ugy találta, hogy azok ennyire s ennyire mennek, és a szerint, hogy azon sommá bekerüljön, minden lélekre ennyi, meg ennyi p. o. 1% esik, s következőleg minden vasárnap középszámmal ennyinek s ennyinek kellene begyülni, abból minden templombeJi szék perselyére ennyi meg ennyi volna az illeték. / Például Kunhegyesen kerekszám 7000 lélek levén, kellene begyülni a perselybe 10.500 krnak. Ezt 50 felé osztva, minden vasárnapra esnék mintegy 210 kr. Levén pedig a templomban alol 90 szék, melyekben 10—10 személy könyen elfér, azonfölül kettős kar : ha minden székben csak 2 kr gyül is vasárnaponkint és igy 1—1 kr a szék végén lévő kis fiókokba, a karzat pedig mindössze 30 kr ád: már kikerült a 210 kr. Készíttessék azonkívül egy rovatos tábla vagy könyvecske is, melyben minden széknek és minden vasárnap és minden ünnepnapnak saját rovata legyen, melybe a vasárnap vagy ünnepnaponként begyülö adományok pontosan bejegyeztessenek, s az ekkép begyült összeg következő vasárnapon a predikatio végével a szószékből megemlittessék, s a szék, melyből legtöbb gyűlt, megneveztessék. Ez, midőn egyfelől az adakozásbeli nemes versenyt élesztené, — mert csak ne tagadjuk uraim, ma bizony több jót teszünk hiúságból vagy a megrovatástóli félelemből, mint igazi buzgóságból és erényszeretetböl — másfelől azt a templombeli első helyeken való botrányos kapkodási vágyat és viszketeget is kissé mérsékelné és hűtené s általában a vallásos érzelmet az áldozattétel büszke öntudatával táplálná. Én meg vagyok győződve róla, hogy ily módon a kivetett 1 % kros összeg csupán a perselyből tökéletesen kikerülne, söt némely buzgóbb egyházakban annál még több is jönne be. Ez a kivetett összeg már egyházmegyei gyűlés alkalmával az egyház képviselői által bevitetvén és beadatván, miután abból az egyházkerületet és egyházmegyét illető köteles rész kivétetnék: az ott maradt s jótékony célokra fordítandó summának a segélyezendők között mily mennyiség szerint leendő kiosztásáról maga az egyházmegyei gyűlés a körülményekhez és a segélyezendők számához s helyzetéhez képest szabad tetszése szerint akkor mindjárt intézkednék, fentihagyatván természetesen minden egyháznak azon szabadsága, hogy ha illetékén fölül még e vagy ama jótékony célra különösen akar adni, azt tehesse : mi is annakutána esperesi körlevélben lenne kiemelendő. A mi a tractus pénztárát illeti, ennek kamatjaiból is, ha és a mikor szükségesnek látná, a gyűlés akkor és annyit jótékony célokra fordíthatna. Ime! ez az én tervem, illetőleg indítványom, mely által szerintem, mind az igazságnak, mind a méltányosságnak, mind a szükségnek, mind egyházmegyénk rangjának, mind minden jogos igényeknek a lehetségig elégtétethetnék; — melynek azért sikerülését s a n. t. és tek. egyházmegyei gyűlés által leendő elfogadtatását, érvényre juttatását, életbeléptetését szivemből óhajtóm. Kelleténél talán hosszabbra is nyúlt ismertetésemet nem rekeszthetem be azon meggyőződésem nyilvánítása nélkül, hogy ha a többi n. I. és tek. egyházmegye esperesei, va

£Y jegyzői, vagy bármily más ahhoz értő tagjai egyházmegyéjük financiális állapotáról és szervezetéről az enyémhez hasonló vagy ennél tökéletesebb ismertetéssel és kimutatással ajándékoznák meg a publicumot, azzal mindnyájunknak igen kedves és hasznos szolgálatot tennének. Az egyházi névtárak tiszteit szerkesztői pedig, ha minden egyházmegyének, söt az egész egyházkerületnek financiális állapotát, a pénztárak stb. állását — számokkal — kitennék, azzal különben is nagybecsű munkáiknak értékét még sokkal feljebb fokoznák. Kunhegyesen, aug. 6-án 1861. \ Kulifay Zsigmond, fkunhegyesi ref. lelkész és egyházmegyei ülnök. BELFÖLD. A MAGYARHONI ÁG. HITV. EVANG. EGYHÁZ EGYETEMÉNEK KÖZGYŰLÉSE. l(Vége)."1 Már a mult számunkban említők, hogy b. Prónay Gábor ö msga ünnepélyes beigtatása után, a gyűlés által sokszoros éljenzéssel félbeszakított beszéddel foglalá el egyetemes főfelügyelői székét. Ezen jeles beszéd e következő: „Nagytekintetü s tiszteletű egyetemes egyházi gyűlés! Öröm és hála dagasztja keblemet egyházi ünnepünk e magasztos napján, midőn az egyetemes egyház kitüntető bizodalma által e polcra emeltetvén, nagyobb köröm s alkalmam nyilik, egyházam javát hivatásom valódi ösztönéből egész igyekezettel elömozditani, és igy azon