Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-01 / 35. szám

A MAGYARHONI ÁG/HITV. EVANG. EGYHÁZ EGYETEMÉNEK KÖZGYŰLÉSE. (Aug. 28.) Midőn most esztendeje a „Pesti Napló" hasábjain közöltük a magyarhoni ág. hitv. egyház egyetemének közgyűlését, tudósitásainkat azon észrevétellel fejeztük be, hogy azon gyűlés is fényes bizonyságul szolgált arra, miszerint a hon alkotmányos életének 12 évi megszoritása után is, nem hogy enyészett, hanem folyton növekedék a parlamentaris érzék s képesség hazánkfiaiban. Hogy igazunk volt, megmutatta ezen protestáns parlament megtartása után létrejött, s politikai érettség és szónoklati ügyesség tekintetében talán csak az angollal versenyző magyar hongyülés. Most egy éve az ágostai egyház egyetemes gyűlése előzte meg az országgyűlést, jelenleg a dolog megfordítva áll. Mig e két különnemű gyűlés felválthatja egymást hazánkban, addig a hon alkotmányosságának végenyészetén nincs okunk búsulni, mert az absolutismus fényszaka mulatja, hogy e sivár rendszer alatt egyik sem állhat meg, hogy mindakettőnek éltető eleme az alkotmányos kormányrendszer. A protestáns egyetemes gyűlés tehát a haza törvényes és alkotmányos szempontjából is érdekes jelenség, s azért a róla szóló tudósítás minden honfit egyformán érdekel. A magyarhoni ág. hitv. evang. egyház egyetemének gyűlése f. aug. hónak 28-ra tűzetvén ki, az a pesti ág. egyház tanodájának nagy teremében vevé kezdetét. A világi elnöki szék üresedésben levén, azt az ujonan megválasztandó egyetemes főfelügyelő fölavatásáig Szentiványi Márton liptói főispán ur ö méltósága s mint legidősebb kerületi felügyelő, az egyházi elnöki széket pedig, a törvényes szokás értelmében, főtiszt. Haubner Máté ur, mint legidősebb superintendens foglalta el. Ezután helyet foglaltak a zöld asztal mellett egyfelől Zsedényi Ede, Radó J.*>, mint kerületi felügyelők; másfelől főtiszt. Székács József, MádayKároly és Geduly Lajos superintendens urak. Az ezen gyűléshez kötött számos érdekes ügyek tárgyalásai, az ujonan választott egyetemes főfelügyelő beigtatása, s azután azon körülmény, hogy e gyűlés rögtön az eloszlatott magyar hongyülésre következett s ennélfogva még számos, az abban is tevékeny részt vett jeles hitsorsosainknak hazánk fővárosában való maradása okozá azt, hogy ez egyetemes gyűlésen a rendes kerületi kiküldötteken kivül egyházunk minden rendű tagjai, különösen pedig az előkelő protestáns családok nagy mértékben valának képviselve. Sőt a testvér protestáns és kath. egyház több előkelő híveit is szerencsések valánk körünkben szemlélhetni, mintegy érvéül az egyetemes gyűlésnek hazai szempontból is tulajdoníttatni szokott jelentőségének. Elnöklő Szentiványi Márton kerületi felügyelő ur lelkes szavakkal üdvözölvén az egyetemes gyűlést, azt meg-A negyedik kerületi felügyelő Dessewífy Ottó ur, a gyülésbeni megjelenésre megyei hivatala által akadályoztatván, széke üresen maradt. nyitottnak nyilvánitá. Ezután felolvastatá az egyetemes világi főfelügyelő megválasztatására beadott szavazatokat, kitűnt, hogy a hazai ág. egyházak közöl 408 b. Prónay Gábor, 68 Szentiványi Márton és 25 Radvánszky Antal ő méltóságaikra adált szavazatukat. E szerint az említett nemes báró, mint nagy szavazattöbbséggel megválasztott egyetemes főfelügyelő, élénk éljenzéssel iidvözöltetett. A bevett szokás és törvények szerint most felolvastatott legelőször is azon esküminta, mely szerint az egyetemes főfelügyelő felesküdtetni szokott. Miután«fez eskübe a határozatlan kifejezés helyett beletétetett, hogy a főfelügyelő az egyház autonom állását s minden jogait, a mint 179

0

/9

1

. és 1848-iki országgyűlési törvények biztosítják, védeni, fenntartani s mások által is fenntartatni kötelességének ismerendi. — Majd az ujonan megválasztott felügyelőnek adatni szokott utasítások olvastattak el s korszerülegmódosíttattak át. — Ez esküminta és utasítások a megválasztott főfelügyelővel közlendők levén, a nemes báróhoz Radó kerületi felügyelő ur elnöklete alatt fényes küldöttség indíttatott, hogy a gyűlés körébe megjelenvén, nyilatkozzék, hogy az előtte felolvasott eskümintát és utasításokat elfogadandja s kész leend-e az esküminta szerint az egyháznak a hitet letenni. — Mig a küldöttség visszaérkezett, azalatt az egyetem a főfelügyelő beigtatási ünnepélyéről tanácskozol!, mire ebben megállapodás történt, a küldöttség a nemes báróval a gyűlés körébe megérkezék s harsány, szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtaték. Felolvastatván elölte az egyházegyetem utasításai és az esküminta, a nemes báró oda nyilatkozott, hogy azokat ugy tekinti, mint a közös hatalom kifolyását, azoknak örömmel hódolni kész. Erre elnöklő kerületi felügyelő ur a gyűlést a főfelügyelő ur beigtatására szólitá fel. E percben megkondultak a harangok s ezek zúgása közben a virágokkal s nemzeti lobogókkal ékesített templom minden zuga minden rangú és hitvallású közönséggel telt meg. A beigtatandó főfelügyelő a tisztelet legmélyebb jeleivel fogadtatván, az oltár előtt számára kijelölt diszszéken helyet foglalt. Ekkor megzendült az orgona- és énekszó, minek elhangzása után főtiszt. Geduly Lajos superintendens ur a szószékre lépett s valóban remek és nagy megindulással hallgatott kenettel* jes beszédét a szentírás ezen szavaiból merité: „A kinek sokat adtak, sokat kívánnak ö tőle, és a kinél sokat tettek le, sokat kérnek el Ő tőle.u

Beszédében a legszebben fejtegeté a nehézségeket, melyek az egyház főhivatalnokai s nagyjai útjában állanak, a nagy felelősséget, a csekély jutalmat, sokszor hálátlanságot a küzdelemért és fárasztó munkáért, — de egyszersmind kijelölé azon fénypontokat is, melyek az egyház nagyjait körítik. Beszédének ez utóbbi része rendkívüli hatást gyakorolt s mélyen meginditá a hallgatóság sziveit. — Bevégezvén remek beszédét, egy szent énekbeli vers éneklése után az oltár elé léptek főtiszt. Haubner, Székács és Máday superintendens urak, kik közül Haubner Máté, mint legidősebb superintendens ur, szintén megható s remek beigtató beszédet tartott, megcáfolván abban azon balvéleményt, mintha az ág. egyházban egyetemes felügyelőre nem volna szükség s szoro-