Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-25 / 34. szám

nehézségek tárgyaltattak, s Szentgyörgyi S. kézadással meg is igérte, hogy ezentúl az ülnöki kart nem mellőzve fogja igazgatni a dioecesist; ez ellent nem állván, majd midőn Szentgyörgyi 1742. febr. 15-kére öntetszésileg Tornyaljára hirdete gyűlést, Nagymihályi Gr. febr. 15-kére A. Vadászt tűzte ki, s itt gyűlt össze és nem Tornaiján az egyházmegye, megjelent maga is Szentgyörgyi, s rendelkezései elrontatván, uj gyűlés helyiségéül marc. 14-kére Kazincz jelöltetett ki, hol Szentgyörgyi a s. keresztúri gyűlés kemény végzését felíüggesztetni sürgetvén, kölcsönös kiengesztelődés tekintetéből elvégeztetett, hogy ha a senior jövőre is netalán jogkörén kivül eső dolgokat tenne: a főjegyző hirdessen közgyűlést, nem Ítéletet hozni a senior ellen, hanem megvizsgálni, ha oly tényt követett-e el, melyet az esperesek gyűlésének panaszul méltó lenne felterjeszteni. E példa az egyház minden visszaélés ellen jogos és mindig gyakorlott hatalmát, de egyszersmind mindenkori kegyeletét is tanúsítja még tévedő tisztviselői irányában is, semmiről kevésbbé hallani akarván, mint a már egyszer arra érdemesített tisztviselőjét kivetkőztetni hivatala méltóságából. No, de ha a tisztújítás elvileg elfogadtatik, akkor a lelépés a rendszabály kifolyása, s megszégyenítéssel nem lesz összekötve. (! ?) Credat judeus Apella — mi azzal tartunk, hogy a hivatalát hiven, ha kellett, szigorúan kezelt s helybenhagyó önérzete által édesen jutalmazódó hivatalnokra nézve mi sem lehetne e világon szivmetszőbb, mint a leléptetés három év után azon hivatali állomásról, melyet hűségével ékesített, melynek jövőre is megnyerhetése reményét már előre ölelte lelke helyeslő bírálatában. A ki szavaztatás által hivatalától elmozdított egyén, gyülekezetébe lépve — legyen ő annak papja vagy világi tagja, egyre megy — bizonyos, hogy a nép gúnymosolyával fog találkozni, minden arcról szemrehányást fog leolvasni, mintha minden száj ezt mondaná: no te ugyan megjár-* tad — megmértek, könnyűnek találtak és kiszavaztuk szépen! — Annak, ki becsületére féltékeny — pedig ki ne volna az, az ily keserűen üdvözlő találkozás halálos tőr lenne szivébe, ki magát bántva érezvén, egészen elfoghidegedni az egyháztól, s annak további gyámolitásától vissza fog vonulni mindenkorra, sőt ha jól számit, kérdés : ki fogja-e magát tenni csak egyszer is választói szeszélyének, elfogadja-e azon hivatalt, melyről három év után könnyen le fog szállíttatni; legjobbjaink csak azért sem vállalandják a hivatalt, nehogy három év után attól megfosztassanak, ez elvonulás pedig egyházunk jelen fordulati korszakán mennyi kárt hozna zaklatott egyházunkra! Végre a tisztújítás most még igen korai, s az idő-előtt-születés kora halálát rejti magában. Ugyanis az eddigi rendszernél fogva a hivatal kezelése az élethossziglani tisztviselők feladata volt, kik a kormányzat rendszerét s szellemét elsajátítani szaktudományul választották, a mire pedig csak szorgalom s hosszas gyakorlat után juthattak el. — A tisztújítás szerint a hivatalnokok változása s ujulása gyakran előfordulanc], de hát feledjük-e, hogy az egyház coordinálva nincs, s az egyházkormányzat hosszas tanulmányozást igényel, miután kánonkönyvünk van is, nincs is, és a kormányzat szövevényes kérdéseinek megoldásában mindenkor kánonokra támaszkodni nem lehet, mert először nincsenek is öszszeszedve s szentesítve, és igy hátuk megett ott a sok kibúvó ajtó ; másodszor meglevő rendszabályaink egymással is többször ellenkezvén, a kormányzat bizton vezető szálait gyakorta változó tisztviselőink kezükbe nem adhatjuk; harmadszor, szereztetésük az idő s helyi körülmény jellegét viselvén magukon , a kérdéses esetre nem alkalmazhatók, — és igy a gyakran megujulő tisztviselők mire fognak támaszkodni ? mi fogja őket segíteni a csombókos tárgyak megoldásában? Nem egyéb, mint a huzamos gyakorlat által szerzett kormányzói avatottság s az egyház szelleme-, vágyai-, küzdelmeivel közeli ismeretség. Ezen avatottságot igényelhetjük-e a minden harmadik év után megújítandó tisztviselőktől? e közben mily könnyen elveszíthetik idő előtt népszerűségüket, annyira, hogy a választók elégedetlen része sokalni fogná a három évet is, s menekülni kívánna oly tisztviselőjétől, kit talán a hosszasb kisérlet s avatottság később a közkedvesség koszorújára érdemesíthetett volna. Nem hibázunk, ha állítjuk, miszerint a tisztújítás szükségességét is nem egyéb körülmény, nem annyira a hivatalnokok visszaélése !§tb.?