Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-18 / 33. szám

derültebb színbe hozatalára jövő gyűlésig felhivattak. A bogyoszlóiaknak azon kérelme, hogy a papi s rektori íixum átvitelén munkálkodó küldöttség, működését a nép bővebb kihallgatásával a helyszínén tovább is folytathassa, megadatott. Mihályfalvi lakos Bátori Bénjámin 5 osztrák forintja, mit a mult tavaszi gyűlésen a legjobb tanitó díjazására a gyűlés asztalára letett: egy leánytanitónak lön odaítélve. Én az ily tárgy körüli eljárást jövőre nézve igy módosítanám : ha még valaha léteznék, — mi hogy létezzék tegyünk róla — ilyféle tanitói ösztöndíj, én annak odaítélését egy a körlátogatókból s úgynevezett canonica visitatio tagjaiból kinevezett választmányra biznám, mint kiknek körükbe vágónak találom a gondjaik alatt levő tanitók közül a legjobbat kitapasztalni, kipuhatolni s ha többen volnának ilyenek — bár legjobb nem sok lehet — a választmány több tagjai által közösen elismert legjobb tanítót díjaznám. Igy az elhirtelenkedésből könnyen felmerülhető hiba is megszűnnék, s egyesek a részrehajlás gyanúja alól felmentve lennének. . Köbölkút, aug. 6-kán 1861. Papp Gábor, ref. lelkész. —--o^w % ISKOLAÜGY. M. SZIGET. T. szer.ur! Iskolánk életében oly fontos események történtek a közelebbi hetekben, hogy bárki indolentiát vethetne szemünkre, ha azokról becses lapját tudósítani elmulasztanók. Julius utolsó két hetét általában az iskolai vizsgálatok fejezték be ; a köznapok a gymnasium már eddig meglévő hat osztályának szigorlataival a hó 2-dik és 3-dik vasárnapja az elemi osztályok vizsgáival töltetvén be. Julius utolsó napján a gymnasium közvizsgája volt, melyet az utolsó vasárnapon 28-kán zárünnepély rekesztett be. A Reaumur szerint 20°-nál nagyobb hőség, melyben vizsgáinkat végeznünk kelle, újból is meggyőzött a felöl hogy csakugyan helyesebb a szünidőt mint hajdan julius és septemuer hónapokra tenni, mint növendékeinket s magunkat e csaknem kiállhatatlan melegben sütni főzni, s a szülőktől azt kívánni, hogy aratásukat félbenhagyva, siessenek gyermekeik vizsgáit meghallgatni. Zárünnepélyünkkel az idén házi Ünnep is volt összekötve, mint a megboldogult derék nevelő születésének 100-dik évében. Nem ön számára, kinek erről bizonyosan teljes tudomása van, de egynémely olvasója kedvéért, legyen szabad e szent emlékű férfiú életrajzát pár sorban ide vennem. Az Erdélyben Bethlenben született Hari 1784-ben lépett be a szigeti tanodába correctori címmel, melynél nem is igényelhetett többet a 23 éves szerény kolozsvári növendék. De itt mindenki bizalmát annyira megnyerte, hogy 1787-ben, tehát három évvel belépése után a távozó Nagy Mihály helyébe ő választatott helyettes igazgatóvá, 88-ban pedig gr. Teleky József tanácsára, állandó igazgatóvá lön. De ez állomását ideiglenesen nem sokára elhagyá, hogy gróf Wartensleben fiai társaságában itthon gyűjtött tapasztalatait külhoniakkal is gyarapítsa. Négy évig tartott akadémiai pályája, — de minő 4 év volt ez! 1788—92-ig, az első francia forradalom borzalmasan tanúságos korszaka, a legdulóbb emberi szenvedélyek iszonyú jelenetei, melyek látása nem leheteti a nagyra termett ifjú lélekre hatás nélkül. Csak ezen vérfürdő közepében ismerte ki igazán, mily fontos azon hivatás : embert emberré növelni a szó nemesebb értelmében ! Nem csak lelkesedest, hanem megállapodott paedagogiai elveket hozott haza, s főként azon erős meggyőződést, hogy a köziskolának is egyszersmind növeldének kell lennie, s annyi gondot fordítani a szív nemesbítése-, mint az értelem kifejtésére. Ez elv vezette egész tanári pályáján s oly sikerrel, hogy a szigeti egyszerű tanodának híre ment, s távol földről gyűltek a tanítványok kezei alá, — el annyira, hogy egyszerre szűkekké váltak az eddigi tanoda falai, s az iskolába felvételnek korlátokat kellett szabni a nagy szám miatt! Ekkor Hari maga lóra tilt s bejárván hajdani erdélyi patronusait összekéregette nagy részét azon pénznek, melyből a jelenleg is fenálló tekintélyes épület létrejött. S az ujan épült iskolába uj szellemet ültetett be, a humanitás s magasb műveltség szellemét. Évek hosszú során szolgálta e derék férfin e legszentebb ügyet, s ezrekre megy azok száma, kik szellemi lételöket neki köszönheték. Lehet mondani, azon magasb mivelődési génius, mely Marmarost ma is átlengi, s azon összetartó humanitás és honszeretet alkalmasint innen kapta forrását. Ennyit tett ö Szigetért, — de tett a köztudományosságért is. Azon müvein kivül, melyek nyomtatásban megjelentek, sok kézirata maradt hátra, melyeknek követői és tanítványi nagy hasznát vették. Illő volt tehát, hogy Sziget és Marmaros megemlékezett hü fiáról, kinek sírja jel nélkül, kopáron porlik a husztí temetőben. Az emlékére felolvasott és kinyomatott müvek jövedelme s közadományok lehetségessé teendik, hogy ha nem nagyszerű, legalább maradandó emléket tegyünk porai fölébe. És most néhány szót még iskolánk beléletéröl. Pártfogóságunk felszólitá a tanári kart, miként képzeli a 7-dik (tehát a régi 1-sö évi bölcsészeti) osztály felállítását ? A felelet az volt, hogy a lanári kar, a jelen tanrendszernek némi változtatásával ezt a jelen erőkkel (8 tanár) is kivihetőnek tartja. És pedig e végből szükséges 1) Hogy az 1-sö és 2-dik osztályban a régi osztályrendszer hozassék be s az órák száma annyira leszállittassék, (20—22) hogy azt egy-egy tanár tulterheltetés nélkül megbírja. 2) A 3-ik és 4-ik osztályban két tanár tanítson, hogy az osztálytanár