Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-11 / 32. szám

met fejezzen ki a büntető, még pedig az erkölcsi boszankodás nemes érzelmét, ez lesz a büntetés erkölcsi oldala, mely ama másikat mintegy megszenteli. 2. Megszégyenítés. E büntetés neme a becsvágyra irányoztalik. A becsvágy nem egyéb , mint kívánása annak, hogy az emberek kimondják felettünk, hogy életünk, minden eljárásunk az emberi természetben lehető jó és tökéletesről való egyetemes eszmével egyeznek. Ugy de miután a jóról és roszról való közvélemény oly kétes és gyakran ingadozó: látnivaló, hogy az ily alapon álló oldalra irányozott büntetésnek nagy vigyázat és megfontolás után kell következnie, nehogy ellenkező esetben sokkal többet ártson, mint használjon. Egyébiránt a megszégyenítést a meggyalázástól meg kell különböztetnünk. Megszégyenitem a növendéket akkor, ha az ö hiányossága mellé egy teljességet mutató mértéket állítok azért, hogy a különbséget pirulva érezze. Meggyaláznám akkor, ha erkölcsi érzetének mennék s azt rombolnám. A harmadik, az elzárás által való tétlenségbe tevés egészen céltalan, mert tétlenségbe helyezni valakit nem lehet, mindössze is csak a foglalkozási mód változik, ha másként nem, a külső belsőre : képzelgés, gondolkodás stb. Tétlenségbe ejteni csak a halál által lehet. A büntetés rendszerének folyamatáról Schleiermacher „Erziehungslehre" 743., 744.1. ezeket mondja: „Van az élet elején oly idő, melyben a büntetések fájdalmat kelteni üdvösek. Itt bizonyos analógiát találunk az állatokkal. Ezeknél különösen a fájdalom hat, ezek általános képletekre nem, hanem csak egyes combinatiókra képesek. Annálfogva itt a hatás a célt sohasem haladja. Mindaddig, mig az emberben a nyelv ki nem fejlődött, általános képleteket neki nem tulajdonithatunk. Ezek csak a nyelv által nyilatkoznak. E pontig tehát, mig a nyelv s vele együtt az általános képletek elő nem álltak, a fájdalomkeltö büntetéseket veszély nélkül lehet használni. Ezentúl a testi büntetések bajosak lesznek, mivel az általános képletekkel a kellemetlen érzésektől való általános félelem áll elő, s tartani lehet, hogy a pulyaság a testi büntetések által növekedhetik, tehát erkölcsi tényezőre lesz szükség: ez a becsvágy. Ez az általános képletekkel s egyszersmind a nyelvvel együtt ébred fel. A nyelv nemcsak a tárgyak egyetemes alakjait adja vissza közvetve, hanem az érzelem kinyomata is, s a ki már maga is a nyelv birtokában van, mások érzelemállapotainak közvetlen kifejezését csak az értheti. Helyeslés és nem helyeslés közvetlen az arcvonásokon vannak kifejezve; közvetve a nyelvben. Ha már az életben azon szak bekövetkezett, melyben a gyermek azon benyomást, melyet másokra tett, megérteni képes: ekkor már szégyenités által is lehet hatni. S ez veszélytelen, mindaddig, mig az öntudat föl nem ébredett. Ha ez meg van, ugy a szégyenités gonddal jár, mert vele az öntudat viszályba jöhet. Azon időközben, mely az erkölcsi érzet első ébredése $ ezen érzet teljes kifejlése közt esik, a büntetéssel egy tisztán erkölcsi tényezőt kellene összekötni. S végre ha az erkölcsi érzet az emberben természetes erejére jutott: ekkor az embernek ez által kell vezettetnie; ha az erkölcsi hatás nem segít: akkor minden büntetés hasztalan s paedagogikai bankerott következett." Végül a büntetésekre nézve megjegyzendő, hogy azoknak folyvást kisebbedniük kell, az ellenkező: jele, hogy a büntetés az elvnek, mely alkalmazta, nem felelt meg. A hason esetekben, különböző növendékekre szabott büntetések egyenlősége az iskolára nézve lényeges. Azonban ez egyenlőség kivitelében a tanár pedáns ne legyen, mert az iskola még nem állam s szükség, hogy a nevelő szabadabb térben mozogjon, mint a biró. Az összes büntető eljárásra nézve szükséges, hogy annak minden eseteit a növendék a növelés végén, midőn az erkölcsi elv benne már kifejlett, hatalommá lelt, elismerje, helybenhagyja s meggyőződjék , hogy minden büntetés arravaló volt, h°gy egy felsőbb fokozatú megelöztessék, s a növelés különböző fokain és szakaiban alkalmazott büntetések oda céloztak, hogy ezek által jóval nagyobbak az életben elkerültessenek. S épen a valóban kifejlett erkölcsi érzetü növendéknek, a növelés határán tul következő eme helyeslése leszen a követelt büntető eljárás legjobb bírálata, addig pedig, mig elkövetkeznék, a büntetésben netalán tulcsapó hajlamok legbiztosabb mérsékelöje. Fegyelem. A büntetés bizonyos részben erőszak, mely a fogadtatás módjával nem sokat törődik, kell vagy nem, nyakára megy a növendéknek. Mindössze is csak a kész tényt tartja a növendék szeme elébe s motiválva van. A fegyelem mint erkölcsi halalom, csupán erkölcsi uton csak akaratával hat a növendékre. Mivel pedig a fegyelem gyakran bonyolult és messzeesö célját, inely az akaratot önként mozgatná, a gyermekekkel láttatni és értetni nem lehet: e látás és értés helyét valaminek, mi az akaratra hasson, pótolnia kell, ez: a bizodalom,. Mielőtt már a fegyelem elkezdődnék, szükség a bizodalomnak elöállani, megszilárdulni s igy a fegyelmet bevezetni. Az összes büntető eljárásnak az ö folytonosan alacsonyabb fokra szállásával a fegyelem megszületésére kellett működni. A fegyelemről Schleierm. igy szól: „A fegyelem részben ellenhatás, de célja a növendékben a benső viszonyokat alakítani, azaz a növelés ellen működő erőket nem épen gyengíteni, hanem magasabbak alá hajtani Itt tehát az a feladat, hogy bizonyos működések irányát változtassuk. Miképen képeztessenek már az alsóbb functiók a magasabbak organumáivá ? Nem másképen, mint szoktatás és elszoktatás által s minden fegyelem e két eljárásra megy ki. Mennél erösebbek az érzéki ösztönök önkielégitésökben az ész igényeivel szemközt, annál szükségesebb a fegyelem S ennek segélyével a magasabb működéseknek célhoz kell jutniok. Hogy az alsóbb ösztönök is kielégittetnek-e, ez teljesen közönyös s ha ama felsőbb eredményben az alsóbb functiók is céljokhoz jutottak, ez csak történet. Általában tehát mindig bizonyos hasonlallanság van amaz alsóbb és felsőbb működések irányza-