Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-11 / 32. szám

tal jött újra a nyilvánosság elé.—Az ügyes beosztással rendezett olvasmányok és szavalatok után kiosztattak azon dijak, miket a társaság pályamüvekre kitűzött. Az egyházi beszéd egy arany pályadiját Pálfi Elek IV. éves, a népdal két arany diját Sándor Miklós V. éves, románc két arany diját Ajkay Miklós I. éves, ballada két arany diját Somogyi Antal VI. éves, beszély 2 arany diját Barcza Géza III. éves deák nyerte el. — Ugyanez alkalommal a Péczeli József által főiskolánkban irodalmi pályamüvekre tett alapítvány kamatának kétharmada, 42 a. é. ft. Tarczy Dezső III. éves deáknak adatott. Három biráló, ezen feladat megoldásaért: „adassék elő gr. Széchenyi István áldásos hatása a magyar irodalomra," egyező véleménynyel neki Ítélte azt. A közvizsgák alatt és után osztattak ki a történet- és természettani szorgalomdijak is. A történettani adatott kettőnek 12 —12 a. é. ftban, a természettani pedig egynek 20 ftban. — Ugyanekkor részesültek alumneum és stipendiumban mintegy 76-an. A hat osztályú középtanodában 7 tanár alatt következő létszáma volt a lefolyt 1860 — 61-ik isk. évben a közvizsgát adott tanulóknak : I. osztályban 70, II. osztályban 41, III. osztályban 65, IV. osztályban 58, V. osztályban 50, VI. osztályban 46, tehát összesen 330. A hat évü bölcsészet-istenészeti folyamban pedig: I. évben 25, II. évben 17, Ill-dikban 14, IV-dikben 14, V-dikben 9, Vl-dikban 7, összesen 86, hét tanár alatt. — Az egész évben a főiskolai fölvételi könyvekbe beírattak összesen 445-en. Adjon az Isten továbbra is ilyen emelkedésben levő virágzást, népességet kerületi főiskolánknak ! Szabó Károly. GYMNASIUMI FEGYELEM. A gymnasiumi életkörnek a fegyelem legfontosabb alkatrésze, tulajdonképeni alapja. Mégis e nagyérdekü tényezőről sem a multévi tanári értekezleten, — igaz, hogy ennek feladata volt, csupán tantervet készíteni, — sem a sajtó utján egy árva szó sem közöltetett. Ezen soroknak tehát céljok a gymn. fegyelmet néhány vonásban felmutatni. A disciplina fogalmai: A gymn. disciplinának a Herbart iskolájából való Thaulow Gusztáv kiéli bölcsészeti tanár s paed. sémin, igazgató felfogása szerint négy momentuma van : kormányzat, tanítás, iskolai fegyelem, házi fegyelem. Thaulow azt mondja, hogy a disciplina az akaratra hat, ugy de csak a képzett és belátással biró akarat lehet igaz és egyetemes: ennélfogva a tanítás is a disciplina része. A tanítás és a fegyelem a jövőre néz, ellenben a kormányzatnak célja a jelenben fekszik. A kormányzat és fegyelem kiilönbözési lényegét abban találja, hogy amaz oly hibák ellen kél, melyeket a növendék elkövetett, ez olyanok ellen, miket a gyermek nem követett ugyan el, nem nyilvánított, de benne vannak. E szerint a büntetések egyedül a kormányzat körébe esnek. „Die Gymnasial-Pádagogik im Grundrisse von Thaulow etc. Kiel" 1858. 187., 188. 1. Ezek szép és elmés osztályozások, de hogy iskolai körben, a növelés terén lehessen csak egy tény, annyival inkább oly fontos elem, mint a kormányzat, mely a jövendőre nem hat, melynek célja a röpülő jelennel elvész: nem tudom érteni. Egyébiránt a növelési eszközöket különböző theoreticusok különbözőleg rendszerezték. Niemeyer az egész tért két félre osztotta: növelés és tanítás, helytelenül azért, mert a növelés az egész, a tanítás pedig annak csak része s csekély értékű, ha növelve nem hat. Kant e kettőre céloz: ápolás és képzés, mely utóbbi a fegyelmet és tanítást magában foglalja. Schleiermachernél is hasonló alapfelosztás rejlik, — a nélkül, hogy külsőleg rendben felállitná, — a mennyiben a gyámolító eljárást az ovó és ellenható eljárástól megkülönbözteti. Mielőtt magára a dologra térnék, azon kezdem, — mi ugyan néha máson is megesik — a mi a kitűzött tárgyra nem tartozik, kezdem t. i. a büntetéseken. A büntetés nem közvetlen paedagogikai elem, nem egyenesen a növelés érdekéből foly, magában semmi becse, sőt a növelés céljával ellenkezni látszik s a közélet teréről vétetett. S ha valami más módon a rendzavarásoktól meg lehetne óvni, mindnyájan örömmel ezen módhoz nyúlnánk, de e mód, — fájdalom! még feltalálva nincs, tehát a büntetést, mint kényszereszközt, mint a növelés honának legszélén álló fegyveres határőrt, meggondolt esetekben, bebe kell szólítani. A büntetésnek ezen nemeit veszik fel: 1. testi büntetés, 2. megszégyenítés, 3. tétlenségbe tevés, elzárás. 1. Testi büntetés. Kétség kivül nem kellemes eljárás az iskolai körben s e büntetési mód gyakran inkább sújtja a tanár belsejét, mint az illető növendék külsejét. Thaulow idézett munkájában e pontról azt mondja : „ha a testi büntetés szükségessé lett, mi csak a szemtelenség eseteibea gondolható, jele, hogy a tanitó és tanítvány közötti viszony fetbomlott. Az alsóbb osztályokban egy ily tanítványnak a tanárkar jelenlétében kell saját osztálya elölt megbüntettetni" stb. 199. 1. Megemlítem itt egy angol tekintélynek nyilatkozatát. Midőn egyszer lord Bürke az etoni iskola nagy kertének utain egy előkelő francia növel sétált s a beszéd növelési elvek, s eljárás felett folyt, a nő kérdi a lordtól: mi az angol növelés főelve ? Bürke feleletül a közel lévő nyirfa erdőre mutatott. Igaz, hogy ez a könnyű társalgás szórakozó perceiben történt, de annyit mégis bizonyít, hogy a szabad angol a szabadságot oly szigorúan becsüli, hogy ennek előmunkását a növelést a nyirfaerdö hajtásaival is kész támogatni. A büntetéseknél a kitörő indulatosságot, szenvedélyességét kerülni kell, mert a szenvedély a növelői viszonyt felbontja, a felzaklatott vér és vad dühösség a józan erkölcsiségnek nem képviselője. De viszont nem volna természetellenesb, mint ha egy atyától, vagy tanítótól azt kívánnák, hogy a büntetést teljes közönynyel, hidegséggel hajtsa végre, mintha a vesszőnek folytatása volna; érzel-