Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-08-11 / 32. szám
PROTESTÁNS ISKOLAI SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A Iipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 Hjkr. BUNSEN ÉS BAUR. IV. (B. M.) Szellemi munkásságunk becsmértékét legközelebb az határozza meg, hogy mily érdekeltséggel viseltetünk a szellemi élet iránt magunk. Azért nézzük mindenekelőtt, mily vélekedésben volt Bunsen a világ szellemi fejlődéséről, az erkölcsi világi end, tudomány és művészetről. Annál több okunk van e kérdéssel tüzetesen foglalkozni, minél bizonyosabb, hogy a zavar, mely ama fogalmakra nézve Németországon uralkodik, inditotta leginkább Bunsent két legnagyobb művének Írására. Németország, mint azt fentebb is megjegyeztük, kétségkívül hazája a vallásos elmélyedésnek és tudományos kutatásnak. Azonban az 1848 utáni évek a felfordultságnak különös nemét mutatják e tekintetben. Egyház és iskola uszályvivőivé szegődnek a reactiohoz s szellemdus férfiak nem átallják szószékekről fennen hirdetni, hogy a tudományok már annyira és oly irányban haladtak előre, hogy csak a visszatérésben, még pedig a száraz orthodoxiához való visszatérésben fekszik az üdv. A rendőri állam hivatalnokai, lelkészek és tudósok versenyeztek e felfordult nézet diadalra segítésében, de a milyen mértékben ez felülről történt, az alsóbb réteg, a nép józan része, azon mértékben mind inkább elidegenedett mindentől, a mi a vallást és állami rendet illette. Hogy is ne ? midőn a nemzetnek legfényesebb csillagai, mint egy Lessing, Göthe, Schiller, Humboldt, Kant stb. szószékekről in unam massam perditionis vettettek, hitetleneknek kiáltattak ki s nyilvánosan hirdették, hogy Göthe pogány s Schiller idealismusa nem egyéb, mint átöltöztetett pogányság, — mindenki és méltán azon tépelődő és kétkedő gondolkozásba merült: váljon lehetséges volna-e az, hogy a tudomány és művészet ama világszerte ismert bajnokai mind rosz uton járnak s csak ama vészmadarak, a zsarnokság hiv szolgái volnának az igaz uton, az üdv és igazi vallásosság utján? E gondolat foglalkoztatta Bunsent is s inditotta két legnagyobbszerü müve Írására. Hogy ez nem puszta ráfogás, erre nézve halljuk, mikép nyilatkozik ő maga: ,,Gott -in der Geschichte4 4 cimíi munkájának 15-ik lapján: „A valódi élet nincs a gondolkozással összekötve, s a tudományt nem amaz termékenyíti. A bölcsészet és nyelvészet, a szemlélődés és történelem, igen, a történelem és nyelvészet ismét szétváltak az iskolákban, mig a jelen kor azok egyesítését ohajtá, mint a mely által egyedül volna lehetséges a valódi élettel való egyetértés. Az igazságtól elpártolók, a kiskorúak és képmutatók végre, vak hátrálásukban, „a tudomány visszatérését" prédikálták, épen akkor, midőn az volt a feladat, hogy a valódiságnak a tudományba való felvételével komoly dolgot csináljanak. E hanyatlással szemben fényes kivételekkel találkozunk: hanem csak is kivételekkel. A nép öntudata és szeretete visszavonult a szemlélődéstől: az empirismus, jellemtelenség és papi tulesapongások pedig növekedtek." Még erősebben és határozottabban találjuk e gondolatok kifejezését az idézett munkí^fá^v beszédében a XVIII. és következő Ij^p^lÉ^
