Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-04 / 31. szám

ván 1851-ben amaz ismeretes gymnasiumi lantervet, mely a mi tanárokban, taneszözökben s iskolafigyelemben felettébb hiányos iskolarendszerünket teljesen megorvosolta (244 1.), mely a tudós külföld tetszését is hogy mennyire megnyerte, s hogy ez mennyire méltánylandó, eléggé bizonyítja ama nagy tekintély Kolatschek ur góthai havilap szerkesztője, — s melynek kibocsátásakor, hogy mily nemes szándéka volt a ministeriumnak, bizonyítja ennek a n.-körösi ref. egyháztanácshoz intézett levele, melyben mondatik, hogy az iskolák szervezése mellett is a prot. egyház önkormányzati joga megmarad, — a szervezett iskolák is legközelebb az illető egyháztanácsok felügyelése vezénylete alatt állandanak, a tankönyvek választása szabados leend stb; de a mely Entwurfot mégis a magyar protestánsok eleinte épen nem fogadták el később is csak részben. Az ellenszegülésben különösen kitüntette magát a pozsonyi evang. iyceum, mely pár évtized óta a legnyersebb magyarismus s fonák felvilágosultság befolyáse alatt áll, mely a szlávok és németek magyarizálásában oly fanatismussal buzog, hogy még az évi iskolai programmot is (185%) kész a magyarizálás érdekében meghamisitani, s melynek fentartóit a pozsonyi nyakas autonomicus evangyélikusokat hasztalan kéré fel a dunamelléki ev. ker. egyházérzelmü tagjainak háromszori küldöttsége a szervezésre, hasztalan bizonyitgatá előttük Kolatschekkel egyetemben, hogy egy ily magyar tannyelvű anyaiskola mennyire káros befolyású az egyházi életre nézve. Hjaj ! a magyarischpolitisch-nationaler Bestrebung itt is háttérbe szoritá az egyház érdekét (282 — 284 1.) Mindez azonban nem lánloritá a magas kormányt nemes boldogító terveinek további folytatásában, kibocsáttatott 1856-ban az egyházszervezési javaslat, majd a nemzetiségi szellemtől lelkesített egyházkerületek zsinatot kérő felírásaiknak mellöztével 1859-ben a septemberi pátens, melyre hogy mily múlhatatlan szükségünk vala, ha egyházunkat a végveszélytől megakaránk menteni, Schenkelen, Haasén s több külföldi tudósokon kivül elég fényesen bebizonyítja szerző. Tény ugyanis, hogy egy evang. lelkész Húsvétkor arról papolt, hogy bolond az, ki azt hiszi, hogy mi Krisztus vére, nem pedig tanítása által tisztitlatunk meg — tény, hogy egy tanitó ezen kérdésre: „mi vár reánk a halál után?1

' ezt feleié tanítványainak: „azt mi nem tudjuk.": tehát szükséges egy jó egységes alkotmány, szükséges a pátens. Sok egyházban a számadások nincsenek rendben s revideálva, — másutt az esperesi visitatio nem történhetvén kellő szigorral — vad házasságban élők találtatnak: tehát szükséges a pátens; egy helyütt a lelkész a tanítóval pofozkodott, másutt más rendetlenség fordult elő: tehát kell pátens. (277 — 270) És ha mégis a magyar protestánsság ezt elfogadni nem akarta: ki nem látja, hogy itt a vallás és egyház a magyar nemzetiség érdekeinek áldoztattak fel. (Folyt, köv.) — BELFÖLD. SZ.-BAGOS ÉS EGY DERÉK REF. LELKIPÁSZTOR ISMERTETÉSE. Tiszta érzettől ihletve veszem tollamat, midőn egy szilágyvidéki kedves magyar falunak jó jellemét, s különösen az ottani érdemteljes lelkiatyának a népre jótékony befolyását, fáradhatlan buzgalmát kívánom közhírül juttatni. — Bagos tudtommal négy vagyon, u. m. a Debrecen közelében délre fekvő Hajdú Bagos, tiszta magyar ref. népes és vagyonos lakosokkal, — másik a Debrecentől nem messze napkeleti irányban eső K Bagos szállásos puszta, ha jól emlékszem a gr. Vay-család birtoka, — továbbá Szathmármegyében, Csenger szomszédjában, Cs. Bagos, a Bagossy uri család birtoka, ref. s román lakosokkal. Végre Szilágy-Bagos, az Erdélyhez csatolt Krasznainegyében (Partium), mely Közép-Szolnokkal együtt képezi az úgynevezett Szilágyságot a Transylvania (Erdély) latin szótul, vagy némelyek szerint a Szilágy patakától is. Átalában szép vidék a Szilágyság, a természetnek több áldásaival dus, főleg bort bőven termő hegyek s völgyek és szép folyamok változatos tömkelegében ad nyugtot a fáradt vándornak. Lakosai jámbor jellemüek, kik közt a románok is szelídebb vémérsékletüek, mint a Rézen és Meszesen tul lakó erdélyiek. — És Sz.-Bagos az, melyről most kiválólag szólani akarok Sz.-Somlyó élénk városkától délre terül el kellemes szöllöhegyek oldalában e kedves magyar falucska, igéző regényes vidéken, mintegy 900 számú lelkekkel, hol a Berettyó vize, nem messzire az eredeti forrástól, a helységen kigyódzik át, a falu alatt pedig a Jáz nevü kristálypatak hömpölyög, ennek közelében ismét a Gyümölcsénes, nyárban is jéghideg s egészséges ivóvizü folyam váltják föl egymást, melyen vízimalmok — a messzevidékiek számára is — s egy kalló tesznek szolgálatot. A Réz nevü magas hegy délkörben terül el s kellemes kékelö bérceivel gyűrűzi a láthatárt. Földje jó kenyérnekvaló gabonával jutalmazza a földműves iparát, s tűzifája nem megvetendő. A lakházak csinosak s rendben épülvék,hosszú utcáju vonalban, melyeknek diszeül áll a hegyoldali emelvényes helyen épült ízletes palota, a szives emberbarát báró Bánífy Elek ö méltósága rendes lakhelye. A falu közepén áll a csinos külsejü s belsejü ref. templom, órás toronynyal, a három belhivatalnokok szerény lakaitól környezve. Itt hordozza terhes papi hivatalát most is ifjú buzgalommal 35 év óta a lelkes aggastyán, tiszteletes Fazekas József ur, kinek jellemvonása jelenben soraim főtárgya. Már hatodszor értekezett az áldott kikelet, mióta az itteni vallásos nép ifjai az öszhangzatos (hármoniás) énektanításban részesülve, naponként több-több siker koszorúzza szives iparukat. Örömmel hallhatni, midőn a kora ősztől kezdve késő tavaszig minden alkonyon megkondul a kis harang, összehívandó a nyájas ifjúságot a fiiskolábani énektanulásra. Maga a tisztes atya mutat jó példát, ö megy elöl bármily sár vagy zord idő dacára. Ott áll jobbján