Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-04 / 31. szám

Az egész iskola felett lengő szellem, mihelyt a gyermekek közé nézünk, azonnal megismerhető. —Ezek a legszebb renddel és figyelemmel ülnek, nyájas arcaikon a tanár s önmagok iránti fesztelen bizalom jelei láthatók. — Ha felszólítja őket a vizsgáló egyháztanácsnok, elfogulatlanul felelnek s mi több, sohasem betanult szókkal, hanem gondolataikat saját s legtöbbnyire helyesen megválasztott szavaikkal fejezik ki. Alig van reá eset, hogy a tanár által fellett kérdésre azonnal ne tudnának helyes feleletet adni; de nem fordult elő eset, hogy midőn a feltett kérdéseket idegenek, tehát nem a tanár maga, minden oldalra megfordították, a gyermek egész készséggel s feltalálással ne adott volna feleletet. — Az értelem s ítélő tehetség ilyen kifejtése mellett épen annyi gondot ládám fordítva az emlékező erő kifejtésére is. — Mások munkái megtanulásában, magyar, német s latin nyelven, a legnagyobb könnyűséget tanúsították — Hogy mily átalános lehet a tanulási kedv, s mennyire közszelleme ezen iskolának a tanulni kívánás, azt legegyszerűbben lehetett látni azon jelenetekből, hogy voltak gyermekek, kiket, ha fel nem szólíthatták minden tudományból, folyamodva kérték meg ismerőiket, tanítóikat, jelentenék meg az illető egyháztanácsnokoknak, hogy rólok se feledkezzék el. Ezen általános megjegyzés után szólanom kell néhány tárgyról különösen. Az elemiiskolákban három fő tantárgy tanítása vonta figyelmemet magára, — és e három főtárgy körül forog a tanitás, mint súlypont körül. Az olvasás, a számvetés, a magyar nyelvtan és ezzel kapcsolatban a fogalmazás. A olvasást és irást még igy tanítva sohasem láttam. — A hétéves gyermekek egyszer a tanitó, máskor váltogatva egy gyermek diktálás ára irtak, oly könnyűséggel, hogy más iskolában a három évig tanult gyermekek sem tudnának könnyebben irni; — írásaikat a kívánat szerint szabatosan olvasták — írásaik a szépírás szép vonalai minden kellékeivel birtak. — E mellett nyomtatott olvasó-könyveikből olvastak könnyen és értelmesen, az olvasottaknak tartalmát is elő tudták adni; —a II. III. és IV. elemiek pedig a logicai s aestheticai olvasásban a legkitűnőbb előmenetelt tanúsították. A szárnvetésbeni ügyességüket leginkább észben (fejben) tanúsították — Valóban oly kérdéseket, s oly könnyűséggel fejtettek meg, s kivétel nélkül mindnyájan, melyeknek megfejtése sok felnőtt és tanult embernek dolgot adna. Megkérdeztem, micsoda módszer után lehet ezt igy elérni, s azon feleletet nyertem, hogy „Számító Socrates" cimü könyvben megtalálom e módszert. „A magyar nyelvtan" tanítása valóban megkoronázta a tanítást és annak sikerét. A kis gyermek egy feladott szóból alkotja az egyszerű, a bővített, a fűzött mondatokat íenakadás nélkül, magyarázza a mondat részeket, az egyes szókat, annak gyökét, ragail, képzőit, — s mert mindezeket tudja, a helyesírásban és fogalmazásban is jártas. Ily alapon indul meg a gymnasiumi tanitás. Ez is két főbb irányban, de kellő egybehangzással halad előre, a humanisticumok ügyesen vannak egyeztetve a realisticumokkal. A tanitás fősulya a humanisticumokra van fektetve^ de ugy, hogy a reáliák tudásában nem sokat engednek amannak a növendékek. — Legelöl s legfőbb helyen áll e gymnasiumban a magyar nyelvtan tudása és a fogalmazás kiképzése. Az elemiiskolai alapon ezt annyira vitték, hogy a felsőbb osztályokban egyes themák feletti dolgozatok (chriák), leírások, históriai elbeszélések nagy tökéletességgel voltak kidolgozva és igen jól felolvasva. — E mellett elmondották a fogalmazás elméletét és szabályait. Látszik, hogy felfogták a tanárok, hogy minden tanulás végcélja abban áll, hogy ismereteinket, gondolatainkat helyesen tudjuk előadni szóval és írásban. A latin nyelvben és az ehhez kötött tudnivalókban, jelen korban, midőn e tárgyat meglehetősen elhanyagolják, nemcsak fordítni tudtak, hanem, mint a tantárgyak sorozatából látszott, nagy mennyiséget tanult minden osztály könyvnélkül is. — Tanultak németül is, és dicséretes előmenetellel. — Históriai előadásuk és jártasságuk egyaránt kitűnő. — A realisticumokban, mennyiség-, természettan, természetrajzban bárki várakozásának megfelelnek. A gymnasiumi tanitás szakrendszer szerint van elinintézve, de mily nagy az együvéhatás, mily nagy a siker, , azt csak látni és hallani kell! — Lehet látni minden lépten a tanárok közötti egységes öszhangzást, lehet hallani a tudományoknak egymásbavágását. — Egyik tanár sem emelkedik a másik fölébe, mindenik szépen egymás mellett halad, egyik tantárgy sincsen a másik rovására előtolva vagy nyomva, hanem egyik tárgy a másiknak kellő felvilágosítására szolgál. Ebből én, ki eddig az osztályrendszer buzgó barátja valék, azt következtetem, hogy, ha a tanári karban a kellő íöszhangzat megvan, szakrendszer szerint biztosabb és alaposabb eredményt lehet felmutatni, — mint az osztályrendszer szerint. A jól elintézett szakrendszer szerint mindenkinek halalmában van saját tárgya; mindenki előszeretettel csepegteti a kellően ismert tárgyat a növendék eszébe a nélkül, hogy csak a magáét erőszakolná fel a gyermekre a másikénak gyalázásával. — De az igaz, hogy e rendszer odavaló, a hol az egyetértés oly nagy, mint a pesti helv. gymnasiumban. A rendes tantárgyak tudása mellett a rajzban és szépírásban is kitűnő sikert mutattak fel a növendékek. Sajnálom, hogy e vizsgálaton szerzett tapasztalataimat és a lelkemben nyert benyomást csak ilyen körvonalokban adhattam elő, ohajtottam volna jegyzeteimet egész terjedelemben leirni; de jövőre hagyom, a midőn az iskola fejlése s előhaladásáról, a mint reménylem, ujabb meggyőződést szerezhetek. Addig is ezen ifjú erőben levő iskolára, ennek szellemi s anyagi fejlesztésére felhívom a nagy közönség résztvevő figyelmét. — A jó iskola hazámfiai nem mindennapi tünemény, s ha van, azt ápolnunk és elősegítenünk hazafiúi kötelességünk. (P. j\T.)