Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-04 / 31. szám

figyelmet, könnyen megítélheti mindenki, csak vegyen magának egy kis fáradságot, betekinteni az egyház mostan élő hivei beléletébe. Mennyi a sok botrány, mely az egyházban a tisztességnek, becsületnek és szeméremnek jó hirét nevét elvesztve gúnyosan mosolyogja! Teljesen igaz, mit egy régibb nagy tekintetű liittudós mond: a feslett emberek, az istentelenek, hamis esküvők, a fajtalanok, a lészegesek, szóval: mindenféle gonosztevők az egyházban békében laknak, és annak tagjainak tartatnak egyformán, a hívek és jámborokkal egy lelki szabadságban élnek — és még az urvacsorájához is bocsátatnak—s mig ezek igy maradnak, senki jobbulást ne várjon. Azonban valamint nem volt semmi a világon, minek az emberek ellenmondani nem szerettek: ugy az egyházi fegyelem sem vehetett magának olyan állást, hol ostromlókra ne talált volna. Felhozták ugyanis az egyházi fegyelem ellen, söt még ma is mondják sokan, mikép az evangyélium mindenre megtanítván bennünket, elég ezt tudni a megtérés és idvességre nézve, ha szinte egyházi fenyítékkel nem élünk is, — miután az csak külső eszköz, mely leginkább gyenge keresztyéneknek való. Ezen ellenvetésre legcélszerűbb a nagyhírű tudós Gaches szavaival felelni. Megeshetik — úgymond — néha-néha, hogy a jólelkű emberek is az Istennek parancsolatját cselekedet és szántszándékkal általhagják, miután a legszentebb emberekben is meg van a gyarióság. De igen megcsalatkoznak azok, kik ugy gondolkoznak, hogy minden ember ápolhat a maga kebelében valamely magános bűnt az evangyéliom parancsainak megsértése nélkül. — S ugy képzelődni, hogy a keresztyén ember megengedhet a maga lelkében valamely bűnt uralkodni, és hogy elég az üdvösségre, ha az ember nem lopó, nem gyilkos, nem hamis tanú, nem istentelen, ha azonban parázna is; vagy ha nem parázna, nem gyilkos, nem hamis tanú, nem istentelen, ha a mellett a más javait törvénytelenül birja is, vagy ha más hasonló bűnt űz is, csak a többektől óvja meg magát: ez már csuda és képtelen tudomány. — Nem elég az embernek, hogy agyveleje, szive, mája egészséges, ha tüdeje fekélyes; mert meg kell bele halni. Nem elég, hogy tüdeje vagy mája, vagy szive egészséges, ha agyveleje meg van sértve, mert meg kell bele halni. Mi haszna oltalmazzuk a megszállt várat, ha egy kaput nyitva tartunk, vagy egy rést őrizetlen hagyunk. Mert ha egyébütt jól emberkedtink és vitézmódra forgatjuk is magunkat, elég, ha amott az ellenséget bebocsátjuk. Egy kicsi lyuk, mely a vizet bebocsátja, végtére a legjobb hajót is elmeritheti, ha be nem dugatik. Megkívántatik azért, hogy magunkat egészen arra határozzuk, miszerint a bűnök nemeiről lemondván, magunkat a vallásos életre szenteljük; mert különben nem lehet igaz megtérésünk stb. stb. Azt is mondják némelyek, hogy az egyházi fegyelem bátran elmaradhat, miután e helyett sokkal biztosabb óvszert lehet találni a polgári büntetésben. Meg kell vallani, hogy ezen ellenvetés igen figyelemreméltó, és hogy az egyházi fegyelem is sokkal hathatósabb, ha a polgári hatalomban erős támaszát találja fel. — De ha közelebb nézzük ezen ellenvetést, nem nehéz rá felelni; mert az egyházi fegyelemnek más természete van, mint a polgári büntetésnek; mivel az egyházi bűn nem olyan, mint a pénzbeli adósság, vagy más hozzá hasonló dolog, hanem betegség, melyet nem másban, hanem a bűnös beteg emberben kell és szükség gyógyítani, még pedig, mint sz. Pál mondja: „engedelem és nem parancsolat szerint. 1 Kor. 7: 6. Valamint tehát nem volna helyén a polgári hatalomnak jó és hathatós voltát tagadni az egyházi rendetlenségek eltávolítására: épen oly nevetséges lenne azt állítani, hogy a jó rend, közcsend és béke megháboritói ellen nem lehet hathatósabb észközzel élni, mint egyházi fegvelemmel. De mindenesetre itt is igaz: „qui bene distingvit, bene docet.'1

— Ki erőltetve világi hatalommal akarja bűnbánatra kényszeriteni a makacs keresztyént, az nem ismeri a szívbeli megtérésnek mivoltát , mely töredelmesség és sziv-megtérésbŐl áll. Mert igy a bűnös , ki egyébiránt kész maga-magát megbüntetni, hogy az Isten igazságának eleget tegyen, hasonló a gonosztevőhöz, ki akaratja ellen szenvedi a világi bírótól reá szabott büntetést. — Az egyházi fegyelemnek a szív körül van dolga, mig ellenben a polgári büntetés testi élettel foglalkozik. Azt is mondják az egyházi fegyelmet ostromlók, hogy megváltozván az idő szelleme, többé