Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-28 / 30. szám

zsinat népes, élénk s cselekvényekben gazdag legyen. Mert az unitáriusoknál a püspökség, mint minden egyházi hivatal, a lehető legszabadabb választás utján töltetik be képviseleti alapon : nincs ott kijelölés, mint a római katholikusoknál, nincs successio, mint a reformátusoknál, a püspököt nem választja csak a papság, mint eddig a lutheránusoknál, — helyettesítés jogot nem ad, időmúlás a jogot nem gyöngíti, — az egyházi képviseleti szabályok szerint a püspököt a választásra képesittetek: a fögondnok és közfelügyelő gondnokok, a választott egyházi tanácsok — papiak és világiak, tanárok és esperesek, esperesi jegyzők teljes szabadsággal választják az egész egyház kebeléből meggyőződés és belátás szerint. Egyetlen külön qualificatio a választandóra nézve az, hogy fölszentelt papnak kell lenni. Egy ily joggal való élhetési alkalom, nem csoda, ha népes zsinatot gyűjtött egybe. Az egész egyházban mély mozgalmat okozott a nap közeledése! az esperesi körök — tractus — előkészítő gyűléseket tartottak, a képviselő tanácshoz felírásokat tettek; a zsinatot a lelkes Torda hivta meg kebelébe, — mert a zsinatok esperesi körönként rendre szoktak a népesebb ekklézsiákban tartatni—a közbeszélgetés tárgyát hetekig a püspökválasztás telte, elannyira, hogy híre Angliába is elhatott. Az angol unitárius lapok a közvélemény jelöltjéül az egyházi főjegyzőt és a kolozsvári első papot nevezték meg. Ugy is volt. E kettő volt az egymáshoz és a fenforgó érdekekhez legméltóbb, legalkalmasabb versenyző. Az első mellett az ideiglenesség, sok szorgalom, a presumptio s korábbi analógiák szólottak: az utósó mellett népszerűsége, nagy esze, sok tudománya, szilárd jelleme, irói hírneve s azon fontos tekintetek, melyek nevéhez a jövő annyi fényes reményeiként csatlakoznak. A diadal ez utósóé lön : Kriza János, kolozsvári első pap és esperes, a nagy kaszinó könyvtárnoka, erdélyi muzeumegyleti igazgatóválasztmányi s magyar academiai tag — a költő, tudós, hittanár és iró lön, az egész unitárius egyház, sőt kérdésen kivül a testvér egyházak nagy többségének is örömére püspökké választva jul. 1-én délelőtt 9—10 között !! Az összes szavazók kétharmadánál, többet nyere meg, a másik harmad a többiek között oszolván fel s legtöbbet kapván ezek között a főjegyző ur. E választás a legalkotmányosabb levén, a mint az egyháznak nagy megnyugvására van: ugy, azt hiszszük, érett eszű férfinak az ellen kifogása nem lehet. Ez a közvéleménynek egy erős többségben szabadon nyilatkozása, már pedig a többség és közvélemény előtt meghajolni kötelessége annak, a ki előtt a törvény szent, a ki az alkotmányos formákat tiszteli, a közügyet saját érdekeinél feljebb becsüli. Az uj választott püspök gyönyörűen köszönte meg választóinak bizalmát, s egyebek közt mondá: „0 nem vágyott ez állásra, nem kereste, nem is álmodta; egyházának bizalma alatt lenyomatni érzi lelkét, s nem tud méltó szókat találni a megköszönésre; azonban immár megválaszták s mint paphoz illik, azt hiszi, hogy az Isten akaratjából lön; köszöni tehát s hálával elfogadja. Nem tekinti hivatali méltóságnak, sőt hívei iránti szolgálati alkalomnak s sokszoros kötelezettségnek. Jól esik, hogy választatása a magyar alkotmány feltámadása időszakára esik. Az unitárius ősök nagy szellemeit látja maga körül lebegni s némán biztató s bátorító szót intézni ö hozzája, azon ősökét, kik épen e városban vivták ki századokkal ezelőtt az unitárius vallásnak e hazában való elismertetését. Lelke eddig el volt darabolva sokféle foglalatosságai között, ugy, mint az idő órákra és napokra : ezentúl öszpontositott erővel s igyekezettel egyedül azon lesz, hogy kedves híveinek lelki ügyeit buzgón és jó sikerrel igazithassa. Gyöngéd méltánylattal emlékezett meg az egyházi főjegyző úrra, hivatali helyettes elődére, meg nem neheztelésre kérte, tanácsért esedezett s magát annak, választóinak s a fő-és képviselő tanács nagyjainak szíves hajlandóságába ajánlotta." A kedélyes beszéd s annak során a püspöki hivatalnak a mai korban remek körvonalozása azonnal igazolta a választás helyességét, Megéljeneztetett hatalmasan, föleskettetett s az egyszerű, szerény pap egyházában az első és főpapi állomást azonnal elfoglalta. A püspökválasztás levén a gyűlés főtárgya, tudósításom súlypontját én is erre helyezém. Azonban az egész zsinat folyama s különösen némely közvégzések megérdemlik az olvasó figyelmét. Szombaton este jun. 29. már együtt volt az összes gyülekezet. Az unitárius algymnasium és tanárikar által lakott utca tele volt papsággal s világi tanácsosokkal: lutheránus, református és katholikus versenyezett az unitáriusokkal abban, hogy mindeniknek zsinati szállója legyen; magam is oly lutheránus urnái voltam szállva, kinek neje katholikus volt, de a kik velünk lélekben úgyszólván együtt ünnepeltek ! Uj bizonyosság arra, hogy tolerantiáhan s szeretetben Európának tán első országa a kis Erdély. A zsinatot szombaton este az unitáriusok templomában a helybeli unitárius pap Albert János üdvözölte remek kön) (irgésében; másnap a tanácskozásokat az egyházi főjegyző főtisztelendő Székely Mózes nyitotta meg s az általa ideiglenesen vitt püspöki teendők vitele iránti végleges iniézkedésre a zsinatot felkérte és hivatalából kibucsuzott, — a templomban pedig gyönyörű harmoniás éneklés után jeles egyházi szónokunk tanár és másodpap Ferenc József tartott megható beszédet azon kérdésrö: eljött-e a mai keresztyének közé Isten országa, s ha nem, miképen fog eljönni? E beszédet egy szívvel és szájjal classicusnak, a szónokot a nap hősének mondák Tordán : mondák, hogy ennél jelesb beszédet ez évtizedben Torda nem hallott, hogy Isten országának ennél szebb képét adni, az egymás iránti szeretetet, a jó cselekvést ennél hathatósabban prédikálni lehetlen! Mindenki el volt ragadtatva, a közasztaloknál a szónokot éltették, mint az uj kor emberszeretetének, Jézus evangéliumának ragyogó talentomu szónokát. Templom után 20-30, sőt 40 terítékű nagyszerű ebédek: Székely Elek, Veres Lajos, Szigethi Miklós., Tóth Károly uraknál, jul. l-jén a már leirt püspökválasztás, a papjelöltek megvizsgálása, a zsinati tanácskozások folytatása s ismét nagy ebédek. Julius 2-kán papszentelési beszéd tanár és másodpap Nagy Lajos által azon kérdésről, hogy az egyházi tudományokat nekünk is mint más mivelt nemzeteknek mivelnünk és fejtenünk kell. Terjedelmes, sokoldalú ismeretet tanusitó beszéd, melyben *