Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-07-28 / 30. szám
ben, de az egység az erőben legkevésbbé sem volt képviselve, alkalmazkodtak az apostolok példájához és azon voltak, hogy a Csel. XIV: 22. nyomán, „minden gyülekezetekben választassanak idősbek" (seniorok), kik rendet tartsanak és a közdolgokat kezeljék, annyi számmal, a menynyit a körülmények kivántak vagy javalltak: magyar példaszóként, addig nyújtózva, meddig a takaró ért. Ha már ezek meg vannak választva az egyházban, a Csel. VI: 3. találtató, hihetőleg népességi arányban; s meg vannak választva az egyházban ; és ezeknek az egyházmegyékből! összejövetele (auvodos) synodusa alkotja az egyházkerületi főkormányszéket: kérdem, mi ez, hanemha a legkövetkezetesebb képviseleti rendszer? — Kell-e, szükséges-e, üdvös-e, ezt az apostoli cselekedetek szerinti képviseletet szélesebb alapra fektetni? A feleletet a gondolkozó fők Ítéletére bizom. Igaz, hogy vannak oly mellékes célok és tervek, mik csak tömeg és nyers erő által létesíthetők; de ilyeneknek az egyház keritésén kivül kell maradni. Elég, hogy az oly széles értelemben vett képviselet, miszerint minden egyház legalább kettőt, a nagyobbak népességi arányban többet, például 50°/2 —100% s igy tovább küldenének képviselőkül, anyagi tehetségünk mérve szerint kivihetetlen, habár minden egyházmegyében találkozik is egy s két szellemileg s vagyonilag gazdag Tót Lajos a képviselő-testület igazság mellett egyebét is éhező tömegének elfogadására. Mert különben alkalmas helyiség, terem, szálloda kell ahhoz, hogy csak 20—22 rendes hivatalnok s 80 — 9() képviselő az ügyes-bajos egyéneken kivül, enyhelyet találjon. Azonban egyik egyház sem örömest költekezik többnyire üres láda mellett oly dologra, mit magára szükségfelettinek, gazdálkodási szempontból károsnak itél. A mely egyháznak érdekében van is, ügye tárgyalásánál a gyűlésen megjelenni, a mezei munka miatt sokszor alig talál kebelében egy pár egyént, ki a képviselőséget elvállalja. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az ily széles képviseleti rendszer a k. k. Verordnung-ban s Entwurf-ban találtató impiacticabel tervekhez számitható. Azért, miután elvileg általánosan kimondatott, s itt-ott gyakorlatilag kisérletbe is vétetett; maradjon a képviselet az evangyéliomi rendszerre visszaujitott egyházak szabad tetszésére ugy, mint az Alsó-Borsodban évek óta szokásban van. A másik tárgyról, az egyházi tisztujitásról röviden szólok. Csak két kérdést állitván fel. 1. Ha a hivatalnokok kellő hűséggel és buzgósággal forgolódnak tisztükben, van-e szükség tisztújításra? s nyerend-e vele a közügy? Talán, ha haszon: másnak is ? ! 2. Hanyagság , tehetetlenség , mennyivel • inkább hűtlenség esetében, oly rémületes kürihierárkhák-e azok, hogy senki sem merészkedjék őket megszólitni, hogy a hivatalt tegyék le ? s a testületek, melyek őket megszavazták, oly gyávák-e, hogy ne lennének képesek megszavazni, hogy ők nem hivatalnokok többé ? A gyakori tisztujitásnak tarsa a korteskedés. Mondjad a tisztújítást az egyházi kormányzat virágának; sötét árnya leszen annak a korteskedés. S mit nyerünk vele ? Az eddigi pártok, mik huzamosb időtérben végre Összesimultak, minden három évben uj harcra kelnek, s az egyház mennyországa, melynek alapja a béke és szeretet, nem épül. Ne mondjad, hogy nincs rá példa. Tudok esetet, mikor a nők is belevegyültek ; a gyűlést tartó hely szomszédjában csoportosultak s kendőt lobogtató gyors-lovas által rendelték meg a futári tudósítást, ha győzött-e szavazattöbbséggel a párt, melynek ők amazonai voltak, és kis fehér kezecskéikkel tapsoltak a kedves hírnek. — Biberunt kávéból, magnum áldomás. Az önfeláldozást kivánó hivatalok, kiknek vállain voltak az egyházban mindenkor ? nemde, azokén, kik egyházias buzgósággal, tűréssel, tevékenységgel kitűntek ? Hozd be a korteskedést, azok kezébe jutand az egyház közügye, kik e jövedelmetlen hivatalra még fölülfizetni is készek lesznek, csakhogy, mi eddig sem példa nélküli, bizonyos céloknál létrául használhassák azt. Az egész uj szövetségi könyvben nincs rá példa, hogy az egyszer elválasztott vének uj választás alá állíttattak volna. Ha netalán valaki gondolja, „Cicero pro domo sua", az idő kérlelhetlenül meg fogja bizonyitni, hogy téved. De erről legyen elég. Hanem van még, mit szinte nem magamért, hanem az egyház általános nyugalmáért s tiszttársaim sorsa iránti féltékeny szívvel meg kell