Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-21 / 29. szám

nem is fog- prédikálhatni a gyilkosságról. Szegényen rajta vesz az e tárgyról fáradsággal irt munkája. — Oh bizony lesz mások testéből kihúzandó tövis is elég, ha szinte saját szívünket nem fogná egy is sebezni. Lesz elég gyom irtandó, minek gyomlálására serkentsük hallgatóinkat, ha konkolyhintőt saját földünkhöz nem engedünk is közelileni. Azt is mondja Sz. K. ur, hogy a szegénység és nyomorúság nem azonosok. Látott már sok szegény napszámost, ki verejtékes fekete kenyere mellől is szánakozva nézett az aranytól halvány gazdagra, s ebből azt következteti, hogy az érzette, miszerint az a nyomorult, ki lelkileg koldus, s leggazdagabb az, ki megelégedett. Hát hiszi Sz. K. ur, hogy az a bizonyos szegény minden beszédje mellett is nem cserélt volna ama gazdaggal helyzetet? Én nem! Mert egy az, hogy az aranytól nem is sárgul meg senki, vagy ha átvitt értelemben, mértékletlen élet által megsárgul is, ugyancsak az arany meg is színesítheti józansággal párosult orvosi segély utján (bár nem mindenkor) ! — és a szegény ember nem is logicázik olyan nagyon, mint Sz. K. ur. . . . gondolja! S még ha gyógyithatlan nyavalyában látja is a gazdagot, övéihez való nagy szerelméből, hogy gyermekeire hagyhassa a képzelt vagy valóban meglevő kincset: szivesen átvenné az uradalommal együtt a betegséget is. — Én szinte hallottam zsiros pirítóssal reggel jóllakott embert a rözsetüz mellől felkeltében igy nyilatkozni : ,,Most már ö felségével sem cserélnék !u

De beszéd ez csak. Kináltatott volna meg hát egy telek földdel: talán azt is felfogadta volna, hogy pirítóst többet nem eszik. A gazdagság terhei, bajai, veszélyei emlegetésére sóhajt ugyan a szegény; de szívében (persze! a terheket oda nem gondolva) olthatlan vágya van boldogabb állapotra*). Veszedelmes segélynek mondja Sz. K. ur a lelkészségek tagosítását, még pedig oly veszélyesnek, mely a túlterhelés miatt sülyedö hajóról legelőször is a kormánykereket vetné ki. Én ellenkezőleg vagyok meggyőződve. — Hadseregünkben az ütegkocsik 1849-ig négykereküek valának, s alig tudánk velők a szük területeken megfordulni, többször a felfordulás veszélyének tétettek ki azok, s miután megmutatták az orosz hadak, hogy kétkerekű szekereken könnyebb, biztosabb álló helyében megforditni az üteget, és célszerű készítéssel csaknem annyira terhelhető a két kerék, mint a négy: azt hiszem, minden szakértő belátja, hogy a gyorsan tehető mozgás szempontjából, kivált kevésbbé kedvező táborhelyeken, szük téreken végetlenül előnyösebb ez. S mi történik akkor, midőn 4 kerék helyett kettőt használnak ? a megmaradt kettőhöz illesztik a kormányrudat s punctum. Igy áll a dolog az affiliált egyházakkal is, kivétetvén, vagy Sz. K. ur szerint kivettetvén a kormányzó első kereke, melynek nyomába jár a hátulsó, — képesittetik a megmaradóit a távol levőnek helyét pótolni, ily*) Volt arra is eset, hogy az élet veszélyeztetésével járó betegség orvoslását 4 bankó forintokba kerülőnek nyilvánító sebész ily választ kapott a betegtől:,,Inkább dögöljek meg uram ! ugy a hogy vagyok." E. A. formán: A lelkészi hivatalok tagosítása után megürült paplak tétetik, tanitói lakká, az iskolai fundus pedig nevelési tökévé, ugy a tanítókat illőn dijazó, mint az iskolai felszerelés költségeit fedező alappá. — Mely, földilleték által is nagyobbittathatván,biztosítékul szolgálna egyszersmind arra, hogy az egyházak képzettebb tanítókat nyernének, mert nagyobb dijért nagyobb az ösztön a készületre. Hiába: kétségbevonhatlan, hogy a pályadijak, valamint más téren eredmény nélkül nem maradnak itt is versenyt idéznek elő. S ki tagadhatja, hogy igy lelkipásztor nélkül is különb egyház áll elő, mintha a nyomorba sülyedett, semmi üdvös eszmét fel nem karolható, pénzhiány miatt mindig veszteglő kis egyház 6 lelkipásztor által nyerne vigaszt, tanácsot, oktatást s egyebet. Kell előbb jó iskolának s a nevelés kellékeinek minden tekintetben megfelelőnek lenni, hol a vad alanyokba a lehelő legfinomabb fajú ágak oltassanak. Mert az igy nevelt fák széthordatva, minden további gond és kertész keze nélkül is édesebb gyümölcsöket hoznak, mint a beoltatlanok. Tudjuk ellenben, hogy a vén ágba nehezen fogan, s ha az iskolából szilaj, vad természettel kikerült fiatal, szívós férfikorában kerül metszökés alá (mert addig cselékhedik, vagy különben is a jót fontolgatva nem kereső gondatlanság korát éli), hiába nyesegetjük a fattyú és oldalhajtásokat, a gyümölcs ugy is fanyar lesz. Bojtorjánról ki szedhet figét ? De legyen elég ennyi! Bezárom cikkemet azon nyilatkozattal, hogy a leckét csak szegény lelkésztárstól szerettem volna hallani. Igy azon meggyőződésben élek, hogy a ki az egyházak tagosítása ellen van, az vagy rajongó fanaticus, vagy apostoli buzgóságot utcák szögletein alFectaló szenvelgő Farizeus, vagy a világot rózsaszínben látó poéta. Isten velünk ! Édes Ábrahám f.-ábrányi ref. lelkész —^Oss-ISKOLAÜGY. TANITÓKÉPEZDEÜGY. Jun. 12. és 13. tartotta a békési ág. egyházmegye esperesi gyűlését Nagylakon, hol az igazgatást illető kér*) Szerkesztői elvemhez hiven nem akartam e magában figyelemre méltó cikk folyamatját csillagozás által félbeszakítani, sem szövegét változtatni; de ki kell jelentenem sajnálkozásomat, hogy szerző nem kisérte figyelemmel a lapnak e kérdésben eddig telt nyilatkozatait, mert akkor tudhatta volna, hogy Sz. K. nem Szász Károly, s nem ejtett volna szókat, melyek világosan Szász Károly igen tisztelt barátomra céloznak. — Egyébként óhajtanám, hogy a kik e lapokban irnak, mindig szem előtt tartanák, hogy prot. egyházi közügyek vitatásában soha ne azt nézzék, hogy ki mondott valamit, hanem mit mondott. Ezt az emberi tekintélyt nem ismerő protestantismus elve is igy hozná magával. Szerk.