Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-30 / 26. szám

«gy uj tervet s azt a nt. egyházmegyei gyűlésnek majdan mutassa be. Megérkezvén a szavazatfelbontó küldöttség, sajnálattal hallotta a közgyűlés, hogy a vélemények megoszlása következtében senki se nyert általános többséget. És mintán a 14 szavazatot nyert tek.t

Pázmándy Lajos föbiró ur — a közgyűlés mély sajnálatára végkép visszalépett bokros teendői miatt, — a két legtöbb szavazatot nyert tek. ifj. Micsky Lajos 5 és tek. Kálmán Rudolf ur, ki 4 szavazatot nyert, — uj szavazás alá bocsáttattak. Most következett a fontos egyházmegyei körlátogatás eredménye. Ez az, mit a közgyűlés — mint nt. esperes ur szavai szerint igen fontos tárgyat, meg nem oszolva nagy számmal megvárt. A nagytiszteletü visitatio állt nagytiszteletü László József esperes és nagytiszteletü Bécsi Bálint egyházmegyei e. jegyző urakból. A látogatás népiskolákat érdeklő rovatából, mint legfontosabbat, következőket vélek megemlithetönek: Van egyházmegyénkben 32 egyház 42 tanítóval. Fájdalmasan vette a közgyűlés, hogy e 42 egyén közül csak 17 alkalmazta magát az ujabb kor szelleméhez mért s ezelőtt 2 évvel behozott ,,tantervhezA többi nagy szám, részint csak részben, részint sehogysem vette azt figyelembe. A mi megrovást érdemlő hanyagság. Ali közül 7 egyházat talált: ,,kitűnő1

-' vagyis : „elsőu

osztályra méltónak, s ezek: Almás, Dad, Kocs, Nagy-Igmánd stb. Felettéb sajnálom, hogy a többi 3 egyházneve nem jő eszembe. A többi „másod" és ,,harmad" osztályba soroztatott. A tatai egyházmegye ezelőtt mintegy 5 — 6 évvel Monyon személyes évi ajánlatot tett ,,tanitói ösztöndíjra}'' Ez ösztöndíjból az egyházmegyei tanitói karból a legkitűnőbbnek „elsőrendű ösztöndíjat— a két utána legjobbnak : „másodrendű ösztöndíjatu

határozott nagytiszteletü egyházmegye. Visszafojtott lélekzettel várta a közgyűlés, hogy a 42 tanitó közül, a hét „kitűnő" melyikének Ítéltetik oda a bal)ér, melynek itt 40—42 uj forinttal van suly adva. — De nem, nem ezért a jutalomért működik a jeles szorgalom, hanem mert saját lelkiismerete parancsolja. Azért bocsássanak meg a még ismeretlen dijazandók De ime következik. . . A tatai egyházmegye 42 tanítója között az „elsőrendű ösztöndijtu

elnyerte Szekeres Mihály nagyigmándi academicus tanitó, kit is a közgyűlés érdemlett éljenekkel üdvözölt. Éljen is a derék tanitó, ki annyi társa között első! s boldog az az egyház, melynek kebelében ilyen tanitó működik !!! VA másodrendű ösztöndijt1

1

ketten nyerték : Rózsa István kocsi academicus tanitó, és Dinga József alinási tanitó. A közgyűlés érdemlett éljene itt sem maradt el, mivel e jeles tanítók fényesen igazolták azon igazságot, hogy ha az akarat szilárd, akkor eredményt lehet felmutatni. Éljenek ! és a nemes versenyt továbbra is fentartsák. Barátim! magában is szép jutalom ez. Utólagosan megemlitendönek vélem, hogy tavaly Cike Lajos ácsi, Szekeres Mihály n.-igmándi, Rózsa István i kocsi és Dinga József almási tanitó urak nyerték el a babért. Tehát azok, a kik most; kivévén Cikét, mivel ö többé nem tanitó, hanem segédlelkész. Jövőre Szekeres sem lesz köztök, ki most a három között első lett; elvárjuk nemcsak e két jeles egyén nemes versenyét, de a többiek szorgalmát is jogosan követeljük a kor nevében. — Legyen már itt az idő, hogy a nt. visitatio igy kezdhesse: „Örömmel jelenthetjük, hogy" stb. Felmerült a tárgy, hogy sokan ez évi ösztöndijt nem akarják fizetni. Uraim ! Ez súlyos vád a XIX. század második felében, a haladás éveiben. . Súlyos. . Saját Ígérete, becsületszava szent a magyar előtt. Lelkes alispánunk, illetőleg segédgondnokunk, s több tanácsbirák maguk ajánlkoztak, kik megkeresik az illető szép lelkeket, hogy tegyenek e célra alapítványt, melynek kamatából biztosan lehessen ösztöndijazni. Éljenek a nevelés barátai!! Reméljük, hogy sikre leend nemes fáradozásuknak. Fölmerült a nyári iskoláztatás nehézsége. A legnagyobb sürgölés mellett sem eresztik a szülék gyermekeiket az iskolákba, hogy tudjon akkor kellő eredményt mutatni a tanitó, ha a mit télen épített, a nyár begyepesiti; de meg — és itt figyelmet kérek — a tanterv szerint ép ugy ki van osztva a munka nyárra, mint télre s ha a nyári rész mindig mellőztetik, lehel-e eredmény ? Nem. . Nem. Azért én részemről üdvözlöm a határozatot, hogy valahára erélyesebb eljárás lesz tekintetben. . Több tárgy — nevezetesen a segédlelkészek fölmentettek a föiskolárai fizetés terhe alól, csekély jövedelmük levén — megérdemelné még a megemlítést, de miután ugy is hoszura nyúlt levelem, — bezárom azon óhajtással a békesség Istene legyen velünk! Ladányi Mihály. ; TÁRCANYILATKOZAT. A Prot. E. és Isk. Lap 24-dik számában ismét két cikk van, mit szó nélkül nem hagyhatok. Az „Igénytelen szavak stb." cimü cikkből sajnálattal látom, hogy az e lapok 20-dik számában közlött „néhány szóm" egy helye azon félreértésre adott alkalmat, mintha én a visitatusokat (s jelesen lelkésztársaimat) egy rangba tenném az exament álló diákkal. Világért sem. Nem az illető személyek, hanem bizonyos esetbeni lelkiállapotjaik közt lehet hasonlat; s a hasonlat is sántíthat, megengedem. Távol van tőlem a sérteni akarás, s ama hasonlatra csak annyit mondok: „hony sóit qui mai ypense!" — „Ama bizonyos József." ur cikkére még ennyit: én nem mondtam, hogy a Mányoki ur által felhozott második eset „nem igaz" — csak — félreértés elkerülése végett megjegyeztem: hogy az nem K. Sz. Miklóson történt. Máshelyt történhetett, nem tudom ; feleljen róla M. ur.