Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-23 / 25. szám

vatalát. Vajha Ploestre is nyerhetnék egy lelkes főgond­nokot. Márk Mózesnek most jutott eszembe, hogy küldjek 5 aranyat. Nem malasztom el megemlíteni, hogy 58 forintot a szentesi ref. egyháztól is vettem, melyért köszönő levelet küldtem, s melyet is lelkem szerint a szegények felsegélé­sére fordítottam, s a még meglevő keveset is oda for­dítom. Egy missió-társulatról jó lenne önöknek is gondos­kodni. Főtiszt. Török Pál superintendens ur becses figyel­mébe kérem ezen terv megpenditését és kezdését. Itt a Pünkösti szent innepet is megtartván pár hétig megint itt kell maradnom; s innen lehet, hogy átmegyek az Erdélyben tartondó szent zsinatra is több tekintetből. Most a jó tettért köszönet s az ég minden áldása legyen a a sokat sújtott magyar haza hü fiaival! Ploest, május 24-kén 1861. Czelder Márton reform, lelkipásztor. —'O'— T ARC A. GYÁSZHÍR. Ma kisértük örök nyughelyére a dunántuli evang. su­perintendentia Nesztorát: tisztelendő, tudós és nemes BA­RANYAY FERENC büki evang. lelkész urat, a ki miután 55 hosszú éveket fáradozott az egyházi hivataloskodás nehéz pályáján, méltó hogy egy pillantást vessünk közhasznú s az egyház oltárán áldozott munkás életére! — A megbol­dogult született Dukán Vasmegyében 1785. évi november elején, elemi tanulmányait a kis-somlyói iskolában végez­vén, felsőbb tanulmányokra a soproni, már akkor virágzó evang. lyceumba ment, hol is minden osztályokon keresz­tül a kitűnő elsők között volt. Ugyanitt a felsőbb osztá­lyokban tanulván a néhai bold. emlékezetű Kis János super­intendens fáradhatlan buzgalma által alapított magyar­nyelv-mivelö társaságnak, a derék Döbröntei Gábor után, kivel legszívélyesebb barátságban élt, 3-dik titoknoka vala. — Végezvén Sopronban a legfelsőbb osztályokat is, a theo­logiai tanulmányok befejezése végett a bécsi akadémiát ke­reste fel, miután akkor a francia háborús idők miatt a kül­földi egyetemek látogatása meg nem engedtetett. — Bécsből visszatérvén, 21 éves korában a köszeghi evang. algymna­siumba igazgató-tanárul hivatott meg, hol is ifju erővel és buzgalommal 6 évet töltött, az egyházközség teljes meg­elégedésére. — Innét 1812-dik évi julius elején a büki evang. gyülekezet által lelkészségre meghivatván, ezen sz.­gyülekezetet, mint lelkipásztor, 49 éveken keresztül vezér­lette az üdvösség utján. S noha anyagi tekintetben a szerény fizetéssel összekötött lelkészi hivatal viselésére szorulva nem volt, minda mellett lelke lángbuzgalmu hivatását követve, még családi édes összeköttetésnél fogva is, — a büki gyü­lekezetbeli szeretett hivei között, dacára többrendbeli s anyagilag előnyösebb meghívásoknak, szakadatlanul, állan­dóan megmaradóit, hol is egy egész generatiót látott maga mellett sirba szállani, és egy ujat, lélekben és ismeretekben gazdagabbat felvirulni! S megérte azon örömet, hogy ked­velt hiveinek száma, hosszú évekre nyúlt buzgó vezérlete alatt megkétszereződött. — Működött a megdicsőült a lite­rátori pályán is, a mint ezt főtiszt, bold. emlékű Kis János superintendens összes munkái közt egy még 1818-ban megjelent „Weld Izsák utazásai 1795—1797-dik évben" éjszakamerikai utazási műnek általa történt lefordítása iga­zolja ; s igy egyike volt ez által a legelsőknek, ki azon bol­dog uj világrészről a magyar közönség közt magyar nyel­ven terjesztett fogalmakat. — De lefordította ö Tacitust és Ovidius költőnek nag^ részét, azonban ezen müveinek, mi­dőn épen utolsó átnézésével foglalkoznék, — egy 1837-ben Bükön dühöngött tűzvész, mely a paplakot s ezzel együtt könyvtárát is elhamvasztotta, — véget vetett. — A dunán­tuli egyházkerület jegyzői tollát 26 éveken keresztül pá­ratlan szorgalommal és pontossággal vezette. — A nagy számmal egybegyűlt egyházi és uri rend, nem különben a roppant számmal összesereglett hivek előtt, a boldogult hamvai felett nagytiszteletü nagy-apáthi Kis Sámuel espe­res ur, — és tisztelendő Csaply István meszlényi lelkész urak tartottak nagyhatású gyászbeszédeket; — az előbbi különösen kiemelvén: miszerint azon lelki munkás, — ki az Istent megdicsőítette, ki híveit megdicsőítette : magama­gát is megdicsőité; az utóbbi pedig a boldogultnak életpá­lyáját érzékeny és szívrázó szavakban rajzolván, feltünteté, hogy azon férfiú, ki életét ugy élte, hogy azt visszaélni kí­vánhatná, ki keblének hivatását követve, kitűnő szorgalom­mal ernyedetlen és lankadni nem tudó munkássággal, 6 évet töltött a tanári, 49-et a lelkészi, 26-ot az egyházkerü­leti-jegyzői hivatalokban, — ki élte estvéjén sz.-pünkösd nagy napján, midőn az oltár előtt hirdetné az üdvnek igéjét, mint a zászlót vivő vezér, — kit halálos golyó ért, — összeroskadt; — s ott, a hol félszázaddal előbb kezébe vevé, — ott ejté ki kezéből a pásztori pálcát: — azon fér­fiú méltó az utókor és maradék hálájára, méltó, hogy örök áldás emlékezete lebegjen sírja felett. Baranyay László. A TURCSÁNYI-KÖNYVTÁR ÜGYÉBEN. Folyó évi junius hó 16-kán Győrött, néhai Turcsányi János győri igg. tanárnak hátrahagyott, az irodalom minden szakából magyar, német, latin és görög nyelveni többnyire maradandó becsű munkákat tartalmazó könyvtára ki fog sorsoltatni. Egy sorsjegy ára egyuj forint. Sorsjegyek kap­hatók Győrött özv. Turcsányinönél az evang. iskoláknál. Bérmentett levelekben Győrbe, vagy szerkesztőségünkhöz érkező megrendelésekre ily jegyek azonnal postán bér­mentve küldetnek. 12 együttvett jegy után egy ingyenjegy ajánltalik. Figyelmeztetjük a hazai összes protestáns testülete-

Next

/
Thumbnails
Contents