Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-23 / 25. szám

B.-FÜRED, máj. 26-kán. Nem B.-Füred világhírű regényes vidékét szándokom leírni tisztelt olvasó! mely oly sokszor és sokak által leíratott már, s melyet nemcsak a Balaton — e kis magyar tenger tükör sima vize sugároz vissza, de számtalan bel-és külföldi emlékében van az híven lerajzolva; hanem írok egy szellemi élvezetről, melyben a protestáns ember mindig örömmel vesz részt, valamikor a lelkiismeret szabadságának legdrágább intézményeiről, egyházi és iskolai ügyeiről szabadon tanácskozhatik. Igy történt ez most is. Nagy számmal jelenének meg B.-Füreden nemcsak a közelvidékrŐl, de a messze távolból is az ev. ref. egyház tagjai, hol tartá máj. 23. s több napjain a dunántúli ref. egyházkerület első képviseletre alapított közgyűlését. Máj. 22-én, mint a megjelenés napján, nagyszámú sokaság lepte el már a fürdőhelyet, midőn a kanizsai vaspályavonalon délután a vonat megérkezett Szantódra B.Füreddel átellenben Somogy szélén; messziről láttuk már az érkező vendégek átszállítására a Balaton sík vizén cirkáló Kisfaludi gőzöst, mely a lefolyt súlyos 12 év alatt velünk s a hazával együtt oly sokat szenvedett, hogy csak most lehete annak is felüdülésnek indulnia, és sebeiből egészen még ki sem gyógyulva, ekkor tevé első útját. Megállott a vonat s a mintegy 30-ra menő gyűlési tagok közt ott láttuk nagy örömünkre elnökeinket is, ott láttuk kerületünk főgondnokát, a különben kedélyes gr. Széki Teleky Gyula urat, a dicsőült László testvérét, kinek arcán most nem csak testvéri, hanem honfiúi fájdalom is ült, s e fájdalom az ö látásáni lelkesedésünket is Iehangolá, s üdvözletünk után csaknem szótlanul mentünk a gőzhajóállomásig, hol a víz apadása miatt csónak várakozott ránk, mely a gőzhajóra szállítson. Fölszállván mindnyájan, elindult a kisded hajó több más vendégekkel is megrakodva, s egy darabig haladva megáll aggodalmat öntve belénk, hogy tán az ez alkalomra sietve kiigazított hajónak van baja ? Azonban a tolongás közben csakhamar értesülénk, hogy Zalamegye határába érvén, a fürdő derék tevékeny felügyelője Ecsy László ur Zalamegye nevében épen a határon kívánja üdvözölni hazánk lelkes fiját, méltóságos fögondnokunkat. Sieténk mindnyájan csoportosulni körüle, ki már akkor ö méltósága előtt állott, hallottuk lelkes üdvözlő szavait, méltókat az üdvözölthöz, miket a gróf ö méltósága szívélyes válaszszal fogadott; annyival inkább, mert mint mondá, azon megye nevében üdvözöltetik, mely a hazának Deák Ferencben oly kitűnő fiat adott, ki a magyar haza méltó büszkesége. Lelkes éljenzés követé e tisztelgést, mit a hajón elhelyezett mozsárágyuk dörgése ada hírül a túlsó parton összegyűlt sokaságnak, hirdetvén a várt nagy vendég érkezését. Kevés idő alatt a fürdői parthoz értünk szinte üdvlövések között s a kijárásnál ott várta már a veszprémi e.megye számos tagból álló küldöttsége elnökeinket és tiszt. Somody Dániel füredi lelkész ur jeles szónoklata mellett tidvözlé mind főt. superintendens mind méltóságos fögondnok urakat, mit a jelenvolt sokaság kitörő éljenezése követett, viszhangoztatva a tihanyi bercek által. Innen elindulva, a főt. tihanyi apátság közel épületében szállásoltattak el elnökeink, maga a magyar érzelmű főt. administrator ur személyesen ajánlván fel azoknak a sz. benedekrend ismert vendégszeretete s minden felekezetességenfelül emelkedettgondolkodása ujabb bizonyságául az uradalom fürdői épületeit teremeivel együtt, e mellett még fogatokat is adván rendelkezésök alá. Estve az alsóőrsi lelkész tiszt. Csonka ur vezénylete alatt alakult jeles dalárda lepte meg lelkesítő dallamaival a méltóságos fögondnok urat, egyszersmind Kacsóh Lajos somogyi esperes ur szónoklatában adván át üdvözletét. Gyűlés első reggelén a füredi tágas templomban, gyűlt össze isteni tiszteletre az áhítatos sokaság, hol énekkar lélekemelő zengése s buzgó ima után megkezdődtek a tanácskozások egyházi és iskolai ügyeink fölött. Jellemző e gyűlésre nézve, hogy legtöbb idejét a mostani sajátságos viszonyokhoz igen illő kellemetlen tárgyak foglalák el. Ilyen volt egy egyház papválasztási ügye, mely volt helyettes-lelkészét elébbi gyűléseinken a fenálló szabályoknál fogva rendes lelkészül meg nem nyerhetvén, ahhozi ragaszkodását bebizonyítandó, azt tettlegesen behelyezé, s most, ha szükség lenne, azaz, ha a lelkész állomását el nem hagyná, karhatalom alkalmazása van elrendelve, — másik egy e.-megyének esperese ellen hozott jogtalan ítéletének megsemmisítése. Voltak még egyéb tárgyak is ilyenek, de azok törvényszékileg döntettek el. — A lelkészeknek és tanítóknak eredetileg 1799 előtt lekötött pénzfizetéseik akkori értékökben s a stoláréknak folyó pénzbení fizetését a kerület már ezelőtt elrendelvén, most némely egyházaknak fölszólalása folytán ez ügy is szőnyegre került, de a kerület megmaradt elébbi határozata mellett, csupán azt magyarázván meg, hogy a tandijak nem tartoznak a stolárékhoz. — A tavaly megállapodott gymnasiumi tantervek Pápán életbeléptetése, némely gazdasági ügyek elintézése, vagy gazdasági tanszék fölállítása iránti véleményezés végett egy iskolai bizottmány neveztetett ki. — Egy elaggott lelkész hivataláról lemondván, mellette segédkedö fia, atyja és az egyház kívánságára ott helyben rendes lelkészül meghagyatott. Másik hasonló, de már apa halála utáni esetben e fiúra nézve kijelölés adatott utasításul az illető e.-megyének, mivel néhány egyháztag nem kívánja. Ezek folytán indítvány tétetett a segéd- és helyettes lelkészekre vonatkozó szabály szigorú megtartása, vagy eltörlése iránt, mely véleményezés végett az e.-megyékhez utasíttatott, vajha a szabály több kellemetlenséget már ne okozna! szinte ez történt a superintendensi s más közhivatalnokok dijának megállapítását, s illetőleg méltányos fölemelését tárgyazó indítvány nyal is. Egyéb nem annyira közérdekű tárgyak mellett fölhozatott még egy a ref. egyházra nézva kegyeletes tárgy is, jelesül a nagy reformátor Kálvin János halálának 1864. máj. 27. előfordulandó 300-dos évfordulati napja, s annak akkor ünnepélyes megtartása, s valami áldásos emlékben-