Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-26 / 21. szám

ragyogó bizonyságát adta? ez meg ez — ilyen meg ilyen adománya által, melyekért az e.-m. részéről elismerő s hálairat küldése határoztatott. Felesleges valami. A nem kérkedésből származó áldozattétel hiu dicsőítésre nem szorult ! A szántai egyházról olvastatott, hogy a 3 éves isk. tanitó ideje kitelvén, helyébe a leányok tanítója választatott el állandó fitanitóul. A közgyűlés belenyugodott. Máskor megtörtént, hogy ily változtatást kérelmezés utján sem nyert meg bizonyos egyház, most pedig az önhatalmúlag bevégzett tény sem esett megrovás alá! Történt jelentés, hogy a stólák régi ezüst értékbeni fizetését több egyházak megtagadták. Határoztatott, hogy kötelesek. De ezen határozat mellett nem lett volna-e célos, indítványt tenni a kerületi gyűlésen, hogy a palástdijak a tiszántúli kerület által elfogadott mennyiségben állapíttassanak meg? avagy nem lenne-e ez, habár igen gyér, segélynyújtás megyénk csekély jövedelemmel ellátott papjainak ? Olvastatott a ker. iskolai választmánynak a papjelöltek censurájára vonatkozó terve, melyben inditványoztatik, hogy kerületi küldöttség előtt történjenek a szigorlatok. — Az egyházmegye,ragaszkodva eddigi jogához, a bekebelezési censurát saját maga kívánja gyakorolni, mert igy legjobban megismerheti a belépendő egyéniségek képességét. Egy sajnos és botrányos ügy sok időt elrablott a gyűléstől. Az volt a vilyiügy. Azon egyházban ugyanis elhunyván a mult év Julius havában a ritka becsületességü S tanult lelkész, — az egyházba idötöltő rendeltetett, kit aztán a nép átalános többsége el is választott rendes lelkészül. A kisebbség — köztük a fögondnok és három tanácsos — oly vádpontokat nyújtott be a közgyűlésre, melyet ha sikerül bebizonyítani, említett idötöltő soha pap nem lehet. Titkos bizottmány hallgatta ki a vádolókat és tanukat, ugy a másik fél embereit is. Végre consistorium itélt. A vádlott felmentetett s rendes lelkészül megerősíttetett. — Volt szó, hogy a rágalmazók lakoljanak: de a vádlók esküvel is készek voltak erősíteni állításaikat, — igy legjobbnak találtatott, sem e sem ama szavakra nem figyelni, hanem „fogjanak kezet, békéljenek össze, fögondnok ur vegye vissza lemondását" s több ily békéltető szavak megtennék az ohajtott sikert, s szép csendesen haza mentek. A kétkedők nem hiszik, hogy a kibékülés őszinte és tartós legyen. Egy jó készületü, tiszta jellemű, szelid lelkületű segédlelkész még a mult évben áldozatul esett az elmebetegségnek. Egyh.-megyénk annyiban vette gondja alá, hogy a mult őszi kerületi közgyűlésre jelentette; a ker. gyűlés pedig az alsóborsodi esperességre bízta, végére járni: nem volna-e az egri kegyesrendüek kórházában üres hely, hová a szerencsétlen ifjú bejuthatna ? — Elnöklő esperes felemlité, hogy semmi értesítés nem érkezett hozzá — mi lépés tétetett a szánandó érdekében, de azt tudja, hogy Kassán közkórházban van, honnan, mikor neki tetszik, szabadon kimehet, igy ötet is gyakorta megkeresi rongyosan — szétinállott csizmában sbt. Most hát az e.-megye segélygyüjtést rendelt részére. És : miért nem eszközöltetett hogy az egész kerületben történjék? Vagy nem méltó lenne-e, hogy az összes honi protestánsok nyutsák neki a könyörület filléreit? Nem pirul-e arcunk, ha rá gondolunk: mivé lön, és mily semmi az, mit érette tevénk ? mily kevés arra nézve, hogy visszaadassék saját énjének, az egyháznak és emberiségnek ?! Hat ifjú tett le segéd-papi szigorlatot dicséretes osztályzattal. A belépő isk.-tanitók vizsgája felelevenittetett, s tettleg életbe lépett. Kár volt engedni eddig is, hogy kimenjen divatból!. Hanem, hogy az isk.-tanítói értekezletek megtartattak-e s mily sikerrel ? erről nem történt hivatalos jelentés; pedig az iskolák a mi egyházi életünkben talán nem utolsó tényezők ? ! Két napon tartott közgyűlésünkön sok mindenféle tárgy fordult elő s intéztetett el, de nem levén közérdekűek, közlő azokról hallgat. — Jövő őszi gyűlés G. Báthorban fog megtartatni, hová azon egyház fögondnoka és e.-m. r. ülnök Vendéghy József ur volt szives meghíni a közönséget. —'O'— TÁRCA. NYILATKOZAT. A Prot. Egyh. és Isk. Lap 19. számában jónak látta egy névtelen jóakaróm, kit kíméletből megnevezni nem akarok, egy eredményt, mely állítólag az oroszházi vizsgálatoknál történt, nemtelen módon ugy előadni, mintha abban én is bűnrészes volnék.Nem az említett firkász, hanem álnokul megtámadott becsületem követeli, hogy a tényeket ugy adjam elő, mint valóban történtek. Iíörlelkészi körutamban Apr. 24-kén d. u. órakor értem nt. Torkos Károly, esperes úrhoz, kit állításaim valósága mellet ezennel tanúul felhívok, ugy hogy alig maradt időm az átöltözködésre, mert pontban 3 órakor a templomba mentünk az első vizsgálatra. A vizsgálat vége felé,a nélkül, hogy én tudtam volna, fognak-e jutalomkönyvek kiosztatni, emiitett esperes ur eltávozván, négy példányt hozott legközelebb megjelent irnakönyveimből, hogy azokat a legszorgalmasb tanulók közt oszszam ki. A templomból visszatérve, láttam nevezett esperes ur asztalán nagyobb csomót ugyanazon könyvekből, s következett napokon a többi vizsgálatokra, hol az esperes ur hol én, vittük el a kérdéses könyveket, a nélkül, hogy én azokba, mint ismertekbe bele néztem volna. Ugy látszik tehát, hogy-az olcsó dicsőségre kapkodó irkász előadása merő koholmány; mert nem tehetem föl, hogy ha valaki csakugyan akart volna engem és esperes urat ily bűnös ügyben ingyenpostának használni, leveleit azon könyvekbe rakta volna bele, melyek nt. Torkos urnái több napig nyiltan az asztalon hevertek, — oly szobában, hol egy nap 20—30-an is megfordultunk, — oly könyvekbe, melyekről legkevésbbé sem tudhatta, kinek