Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-26 / 21. szám

kell felednünk, hogy azon kor igényei könnyebben kielégíthetők voltak, mint a jelen tovább fejlődött, igy mind szellemi, mind anyagi eszközöket nagyobb mértékben igénylő kor. Most már, hála a szeretet Istenének ! a vallásos türelem szelid korában létezlietésünk kivülről fenyegetve nincs; igy megszűnvén az ok, az okozaton is lehet, sőt kell, célszerűen a kor kívánalmai szerint módosítani. Ifjainkra nézve is megszűnvén a hősies felmagasztaltság martyr-koszorut ígérő kora, meglazultak a lelkesedés ösztönei, — s ne ámítsuk magunkat —szegénységben nyomorogni, csak a másként kenyérhez juthatni nem reményit tehetetlenség vállalkozik; s ha tehetségesebb ifjaink vállalkoznak is tisztességesebb jövedelmű egyházba juthatás reményében, s számításukban csalatkozva , valamelyik siralomvölgyi egyházba jutnak: az anyagi szegénység lélekben töri meg őket, s egyházunk semmit sem nyert bennük, a polgári élet pedig egy tehetséget vesztett el. Most már egyházunk élete kívülről biztosítva levén, belülről kell azt kifejtenünk erkölcsi élet kifejtése, értelmiség, felvilágosodás terjesztése által. Csak ugy felel meg egyházunk a reformátió feladatának, ha erényes mivelödés, józan felvilágosodás , a természeti, vagy helyesebben, isteni jogokon alapult világnézetek terjasztése által az emberiség előbbmenetelének vezérfáklyáját lobogtatja kezében. Ehhez nélkiilözlietlen kellék, hogy maguk az egyházi életvezetői,az isteni igazságok hirdetői, a felvilágosodás terjesztői, az erkölcsi élet irányadói, a népnevelés felügyelői, vezetői is kellően képzett egyének legyenek. Ezt viszont ugy kívánhatjuk, ha fáradozásaik közepett tisztességes kenyeret is tudunk adni kezeikbe; s hogy ezt tehessük, szervezzük ugy egyházainkat, hogy sem a hivek a szükséges lelkészi gondoskodást, sem a lelkészek a szükséges kenyeret ne nélkülözzék. Ennek pedig szerény nézetem szerint legkönnyebben kivihető módja az apróbb egyházak affiliálása, tagosítása. Legkönnyebben kivihetőnek,- s legcélra vezetöbbnek tartom e módot: mert ezáltal mind a hivek, mind a leendő lelkészek sokat nyernek, és semmit sem veszítenek. A hivek első nyeresége, hogy három,négy, most ugyan annyi lelkészt fizetni, annyi lelkészlakot fentartani kényszerült egyház egy lelkész tisztességes díjazására egyesülvén, bizonyosan minden egyes hallgatóra, a most fizetettnél kevesebb teher esik s könnyebben viselheti. Másik nyereségük: hogy kevesebb teherviselés mellett, képesebb, buzgóbb, minden tekintetben alkalmasabb lelkész nyerhetésére tarthatnak igényt, s bizonyosan nyerendnek is. A leendő lelkészekre nézve első nyereség mindenesetre az igy nyerendő tisztességes jövedelem. Másik az ebből eredő lélekvidorság, önbizalom, a mindennapi szükség által el nem lankasztott buzgóság hivatala erélyes folytatására. A tisztességes anyagi állás nem megvetendő feltétele a tiszteltetésnek is. Az egész egyházi testületre nézve felszámithatlan nyereség, ha ezáltal mind lelkészei nyomorult sorsán, mind az egyes hivek súlyos terhén könnyíthet, a nélkül, hogy ez a valláserkölcsi élet gyarapodásának rovására történnék. Nem történik pedig arra, mint már fentebb is megmutatni igyekeztem: mert habár ilyen helyeken három,-négy lelkész helyett egyet bir ugyan; de ez egy tisztességesen dijaztatván, méltán megkívánhatja tőle, hogy mind hivatalának megfelelő képzettséggel bírjon, mind buzgón megfelelni tudjon és akarjon; mig most a négy éhen nyomorgótól e kellékek egyikét sem követelheti, s ha követelné sem találhatná fel. Ha lelkészeink mindenütt tisztességesen dijaztatnak, már a theologiábalépés alkalmával megválogathatjuk ifjainkat; most ezt nem tehetjük, mert — „Lukára is pap kell.'4 Még a várvavárt s életszükséggé vált domestikát sem hagyhatom érintetlenül, mit, hacsak egyházunk életét örökös stagnatioban sinylődtetni nem akarjuk, okvetlen létre kell hoznunk. Nem továbbterjesztés végett közforgalomba bocsátott s el- vagy nem fogadtatásra váró eszme az, de mindnyájunk által elismert halaszthatlan szükség. Igy minélelőbbi létre-jövésében vetett reményem kétkedni nem tudó hit. De ezen erős hitem mellett sem tudom azt boldog képzelő tehetséggel kimerithetlen kincsbányának, vagy Izrael minden fia által kényekedve szei int igénybe vett égből hullott mannának tartani. Az egyes hivek áldozatul hozott filléreiből megtöltött erszényt csak más uton nem fedezhető életszükségek vehetik igénybe. Mig egyrészről az öszegyháznak életszükség parancsolta teendője, ily segédforrást