Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-19 / 20. szám

ban, mert az egyházi év Györgynapkor végződvén vidékünkön szinte mindenütt, — májusban a lefolyt év számadása teljesen elkészíttetve terjesztethetik a visitatio elébe, és ekkor nem járna egy évvel később a visitatio a számadások vizsgálásánál, mint kénytelen, ha a visitatio a téli hónapokban történik, hanem minden év végével rögtön tehetné oly igen szükséges felülvizsgálatát. Igen de, azt mondják talán sokan, hát a változás, a lelkészek és tanitók költözése, a Györgynapi vándorlás, mikor lesz ? Szomorú igazság, hogy nincs esztendő nálunk, pap- s rektorváltozás nélkül, de Istennek legyen hála, naponként hül a költözködési és költözködtetési vágy. — De ha mindjárt meg van s meg is marad ezen változási és változtatási szellem, mitől Isten őrizzen, nem feltételezem én a változást a visitatiótól; mert ha valamely egyházban változást eredményező baj van, nem a visitatio működési ideje alatt keletkezik az, hanem rendesen régibb, és igy orvoslás végett be lehetett s be kellett jelentve lenni, és a változás megszokott ideje bekövetkezése előtt elintéztethetik, — és ha csakugyan változásnak kell bekövetkezni, megtörténhetik a rég megszokott időben, a visitatio pedig utána. — Azonban a változás későbben is történhetnék, mert miért történik Györgynapkor a költözködés, ugy-e bár, a tavaszi földekért ? Ez nem oly lényeges ok, min segíteni ne lehetne ; kivált ha a 16-ik számban felmutatott fizetés terv életbeléptettetnék a belhivatalnokok részére. — Mi óhajtandó ! Ha pedig visitatio alkalmával merül fel változást maga után vonható baj, nagyon szükséges a hosszabb idő a tényállás komoly megvizsgálására, és megfontolására az ügynek, nehogy ártatlan bűnhődjék. — Ezen szempontból már nagyon jó, ha a visitatio májusban megtörténik, és a változás szinte egy év leforgása alatt mondatik ki, mely idő alatt minden teljes világosságba hozathatik, és nem fordul elő azon eset, hogy a Tractus kimondja a változást, azonban a határozat puszta hang, minden a régi állapotban maradt, a változás meg nem történt, az ily sikertelen eljárás csorba a Tractus tekintélyén. A változást szükség igen ritkán, nagyon fontos okok folytán mondani ki és szigorúan végrehajtani. Ezek egyszerű nézeteim a canonica visitatioról, és azon édes hitben élek, hogy ha ezek szerint végeztetnék is csak a visitatio, felvirágoznék a vallásosság, az egyháziasság, jóllétnek örvendenének egyházaink és hivatalnokai, a hivek serege minden viharok közepett, mint a Sión hegye, megállna s nem ingadozna soha. NÉHÁNY SZÓ A CANONICA VISITATIORÓL. ,,Quandoque et bonus dormitat Homerus," hogy ne szunnyadhatna tehát őrhelyén egy sokat zaklatott szerkesztő, kivált ha lapja terhén kivül a haza gondjait is kell emelnie. Ily szunnyadás engedte becsúszni a Prot. Lapok ez évi 15-dik számában a jeles vezércikk mellé a „Canon és visitatio meg canonica visitatio" cimü időtlen és idétlen cikket *). Az igen helyén álló „Tanulmányokban" épen fel valának fejtve a visitationak, a mint gyakoroltatik, hiányai; s az: mikép kellene a bajon segíteni. S rögtön reá, elé áll egy ifjú atyafi s igy okoskodik : „Némely esperesek roszul visitálnak; ergo: a visitatio mindenestől fogva eltörlendö;" „némely papi ló sok zabot elfogyaszt; ergo : a visitatio kegyelem nélkül eltörlendö „némely canon, minden részletekre kiterjedő szőrszálhasogatás helyett átalános meghatározásai miatt oly nyújtható, mint a tiszteletes M. T. ur hozentragere; ergo a canon haszontalan és eltörlendö." Előrebocsátva, hogy ily „hozentrageres elméletre" — a mai magyar világban „nadrágszíjjal" kellene felelni: csak azt vagyok bátor kérdeni, melyik egyetemen tanulta cikkíró ur a logikát? Tudtomra Magyarországon még ily logikát nem tanítottak. Én részemről igy okoskodom: ,,ha a visitatioban visszaélés van: azt kell orvosolni ; „ha némely esperes nem teljesiti kötelességét, azt kell rendre utasítani; „ha egy vagy más esetre, hol szükség volna (ezt jegyezzük jól meg : hol szükség volna) — nincs canon : hozni kell; „ha általában canonaink revisiót igényelnek: maga utján és rendén revideálni kell őket." Egyébiránt, a mi illeti 1) a visitatiót az elvek harcára, gyerekes és diákos petulantiák mellőzésével, kész vagyok bocsátkozni. Részemről a legközelebbi tapasztalásból azon meggyőződésben *) Engedje meg a t. olvasó-közönség, hogy ez alkalommal a fenforgó ügyet illetőleg egy őszinte confessiot tegyek. Mióta a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" szerkesztője vagyok, élő szóbeli előadások- és levelekből volt alkalmam tapasztalni, hogy a Canonica visitatiók ügye, egyike azoknak, melyek míg egyfelől eredeti rendeltetésüknek épenséggel meg nem felelnek, másrészről nagy mértékben megérdemlik, hogy az egyház azok rendezésére figyelmet fordítson. Ezeket tekintve, még tavai szándékoztam magam felszólalni a dologban. Azonban a mint belekezdtem, csakhamar éreztem, hogy nehéz meggyözöleg oly tárgyról irni, melyet az ember önsaját tapasztalatából nem ismer; s felhagytam szándokommal. Midőn azért az itt nevezett két cikket vettem, igen szorgalmasan olvastam át mind a kettőt, és épen nem szunnyadoztam, midőn mind a kettőnek helyet adtam lapomban. Söt többet mondok: az első cikk hónapokig hevert szerkesztői tárcámban s csak akkor láttam adandónak, mikor a másikat kaptam. Miért ? —• mutatja az eredmény. Az első, jelesen irott cikket t. olvasó-közönségem örömmel elolvasta, és a többi olvasmányokkal együtt ad acta tette volna ; mig most a mindent felpiszkáló cikk kíséretében minden hozzáértő arra érzi magát ösztönözve, az ügynek komolyan szemébe nézni, és érdemleges vizsgálat után véleményét elmondani. A közlött cikkek mutatják, hogy számításomban nem csalatkoztam. Szerk.