Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-19 / 20. szám

kizárólagos fizetéséről. „Keletindiában", a hol, mint Kanadában, már azelőtt állíttattak püspökségek, még inkább lehet az angol viszonyokkal való hasonlatosságról szólni, de a tulajdonképeni gyarmatokban az anglikán püspök csaknem az egyháztagok önkénytes adományaira van utasítva, mely célra Angliában is gazdagon adakoznak. Ily gyarmati püspök sok munkája-, kevés fizetésével és politikai előjogok nélkül egy angol főpaptól, még ngyis, a minők ezek korunkban, nagyon elüt mindenesetre, de némelyek ítélete szerint annál jobban megközelíti a keresztyén püspök eszményét. Az anglikán egyház életerejét bizonyítja az, hogy lényeges institutióit oly távol országokban a viszonyok természetéhez és a korszellemhez tudja illeszteni. Minő következtetést lehet onnan magának az anglikán egyháznak Angliában jövőjére húznunk, annak eldöntését másokra bizzuk, kiknek az államegyházról tisztább fogalmuk van nálunknál. (.Marquardsen után). Daru. ÚJRA ÉVENKÉNTI EGYHÁZLÁTOGATÁS (CANONICA VISITATIO). A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap folyó évi 15-dik számában két egymással szinte homlokegyenest ellenkező cikk jelent meg az évenkénti egyházlátogatásról. I. K. ur cikkében bár elismeri, hogy az egyházlátogatás néhol csupán egyházi adó-beszedéssé aljasult, és a lelkész buzgó fáradalmait támogató intézmény helyett ad acta teendő jegyzőkönyv készitésévé változott: mégis ugy látszik fentartatni kivánja, mint a melynek célja „a vizsgálódás által nyert tapasztalatok nyomán, szeretetteljes intés s tanácsadás, ha kell, szigor, ha lehet, kimélet által javítani, s a hitben építeni." M. J. ur pedig ekként végzi cikkét: „szüntesse meg az egyház azon szokást, mely elvesztve régi magasztos fogalmát , a legújabb időkben adószedö-intézménynyé aljasult." Én tiszteletben tartom mindkét ur cikkét s nyilatkozatát, sem egyik mellett, sem másik ellen nem szólok, egyedül csekély véleményemet mondom el a canonica visitatioról, nem mint szokásról, hanem mint canon parancsolta foglalkozásról, miután nt. szerkesztő úrtól biztatást nyertem, hogy igénytelen nézeteimet e téren elfogadja. Felette sajnos, ha az egyházlátogatás némely helyeken, vagy igen sok helyt, semmit nem jelentő szokássá, vagy épen gyűlöletes adóhajtássá tud, vagy tudott aljasulni, mert a 88-ik canon, mely bőven leirja a canonica visitatio tárgyait, nem azt tartalmazza; ezen canont pedig én, mint a többieket vele együtt, mindaddig teljes tiszteletben tartani akarom s akarjuk ugy hiszem mindnyájan, mig az összegyűlendő zsinat a régiek helyett ujakat nem alkot. Ha az egyházi adószedés, vagy a látogatási üres szokás neveztetett el canonica visitationak, ugy igenis töröltessék el, mint nem canonszerü foglalkozás, ne bitorolja a magasztos jelentéssel biró nevezetet; de, ha a canonica visitatio Krisztus testének, az anyaszentegyháznak építése, az egyháziasság, a belmissio élesztése, szóval, Isten dicsőségének terjesztése e földön: ugy álljon fent, mint canon parancsolta kötelessége az esperesnek, s hiszem, hogy e célból, bármily szabadelvű törvényeket alkosson is az egybegyűlendő zsinat, az egyházak látogatását az esperesek részéről nem törlendi el, sőt kimondja, reménylem, hogy a superintendensek is a nagy Báthory példájára felkeressék és lelkesítsék a sokakban buzgalmat szükséglő egyházakat. A canonica visitatio minden évben a legszigorúbb pontossággal megtartandó az esperes részéről, bármily sok időbe kerüljön is oly egyházmegyékben, melyek számosabb egyházakból állanak; — mert ha mindjárt több heteket tölt is el az esperes kőrútjában, midőn minden egyes egyházban lelkismeretesen mindent megvizsgál, és mindenekben atyailag intézkedik, sok, igen sok bajnak elejét veszi, és az egyház felvirágzásának legbiztosabb alapját veti meg. — A mely egyházmegyékben az egyházi látogatások a legrégibb időktől fogva teljes pontossággal megtartattak, ott ma is, igen könnyű azt végezni, s jóllétnek örvend a Tractus; — a hol pedig csak felületesen teljesíttetett s teljesíttetik ma is, — a baj csak háttérbe szorittatik, hogy a következő nemzedéket annál érezhetőbben sújtsa; a visitatiót követő gyűlések zavarosok, küzdelem helyek, melyeken nem elv, hanem érdek harca vivatik. •— Ez pedig mig egyrészről szennyfolt, másrészről a vallásosság, a buzgóság kárára, veszedelmére van, mert a nemesebb érzésüeket visszariasztja a tanácsteremből, a szentebb ügyeket pedig hátráltatja. A midőn azt kimondám, hogy pontos és igy nem futólagos látogatást óhajtók, kimondám azt is, hogy tiszteletből, egyedül buzgóságból hivataloskodó világiakat, nem terhelnék a látogatásbani részvéttel; hanem járjon, mint a canon is mondja az esperes papi segéddel, — Az elsőnek legyen hivatalához illő meghatározott fizetése, a segéd visitatornak pedig illő napdija az egyházmegyei pénztáriból kifizetendő. Nem kívánom, hogy a visitator urak hiuz-szemekkel szőrszálhasogatók legyenek, a kákán is göböt keressenek, hanem igenis kívánom, hogy az egyháziasság terén, mint morum censorok jelenvén meg, mindenütt az „igazságot szeretetben kövessék" fEf. 4, 15.) ; kívánom, hogy őrködjenek a felett: mikép a világ savai meg ne izetlenedjenek; a szőlővesszők a szőlőtökében maradjanak, és sok gyümölcsöt teremjenek. Minden felmerült hiányt , fogyatkozást , akár az egyház, akár a belhivatalnokok részéről, részrehajlatlan igazsággal vizsgáljanak meg, és ha lehet, rögtön intézzenek