Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-12 / 19. szám

E cikk mind jeles tartalmánál, mind nagyérdekü cél­jánál fogva nagyon megérdemli, hogy e lapok tágabb ol­vasó körében is lényegében ismertettessék. Értekező három kérdésre felel. Első: „a gymnasium hat osztályú legyen-e, mint volt hajdan, vagy nyolc évre és osztályra terjeszkedjenek, mint a legközelebbi osztrák rendezés akarta ? A felelet a gymnásium feladatának fogal­mától függ. A gymnasium, mondanak a hat osztály kivánói, csak előkészület a tudományos oktatásra, tudományt nem ad, csak előkészülést a tudományra. (De hiszen maga ez az előkészület is a tudományból vétetik, a tudomány lé­nyege, vagy tápkivonata által intéztetik stb. — A gymna­sium az ismeretek egy ily körét foglalja be, de a tudomá­nyokat, vagy az ismeretek szellemét, eszméket tartalmazó magasb részleteit a szaktudományi és philosophiai pályák. A gymnasium tehát ott végződik, hol a nevelési szükség kevésbbé forog fen, hol a tehetségek egy érett emberhez méltókká, erőteljesekké fejlődtek, hol a férfi komoly önesz­mélete kezdődik, hol az önképzés lehető, az akarat önállása megalapítva." „De épen ezen neveléstani szempont az, — mond értekező, — mely engem aggódóvá tesz. A 16 éves ifjat nem tapasztalom arra alkalmatosnak, hogy vele a bölcsel­kedést s az ezzel járó férfias vagy tisztán szellemi fensöbb­ségen épülő, kényszert teljesen nélkülöző bánásmódot meg­kezdhessük." Itt miután irónk a jelen nemzedék élet- és tudományban való szertelen sietését, innen eredt fölüle­tességét, eszményi szegénységét, akarat, jellembeli gyen­geségét alapos korszellem-ismerettel, élethün rajzolja, s a kelletlen érettség nyavalyáit az ifjú nemzedéken is föl­mutatja ; igy beszél továbbb: „Ily helyzetben, kivált ná­lunk, minden ok van óhajtani, hogy az iskola az egyházzal kapcsolatban, megfogja és erősen tartsa a szellemi veze­téket, s a szellemi mívelödést erősen tényezze. Ily helyzet­ben nincs idő a gymnasiumot ugy tekinteni, mint valamely kis nyelvtani és szónoklati előkészület helyét. A szabad in­tézmények, melyeket nemzetünk visszafoglalt, s melyek teljes művelődést igénylenek, a kelet és nyugat közepett s itt ben is számos, velünk szellemi erőkkel versenyző népek között létezés, szilárd alapú tudományos képeztetést teszen kötelességükké, mi csak huzamos oktatás és nevelés által létesülhet. „Ez tehát erősségem a gymnasiumi oktatás, az em­beriesen tudományos nevelés minéltovább folytatására: a mai fejlődés hiányossága és ferdesége, s kivált nemzetünk mívelödésének erőteljesebb eszközlése. Ezért vélem, hogy nem csak szükséges, de jótétemény is a jelen nemzedékre nézve a nemesen szigorú nevelés alatt minél tovább mara­dás, a lélek-ájooló iskolai eljárás lehető leghuzamosb al­kalmazása. E végre óhajtóm a gymn. oktatást, mely az összes emberies képzést, és igy a bölcsészeti előkészületet is egy folyamban hivatásánál fogva s természettel magába foglalja, legalább 8 évre és igy a 18—20-dik éves korig (bár lyceum név alatt) kiterjeszteni, mint az Anglián kivül minden müveit hazában találtatik." „De Anglia ? Ezen egy példa nem ér-e fel mindnyá­jával ? Az alkotmányos, a protestáns, a puritán Anglia ? Csak röviden fogok felelni. Azt hiszem, a mily üdvös és szükséges Angliától szellemet, erkölcsöket elsajátítani, épen olyan bajos annak valamely intézetét, azon módon, a mint birja, hogy ugy mondjam anyagilag átültetni erőlködni. . .... A rövid tanfolyam hiányát sok oly mellék-intézkedés pótolja nálok, mely nekünk képtelennek is látszik, de való­ban lehetetlen is. Igy a benn és együttlakás, mint például a belgiumi papi tanodákban is, mely dolog nálunk nem csak erkölcsileg, de anyagilag, vagy költségileg is kivihe­tetlen ; a rendkívüli szigor és rend , és mindenek fe­lett a közszellem, mely ott épen a felé nehézkedik, mitől nálunk elirányul, t. i. a classicai ismereteken alapuló sza­badelvű és mégis szorosan keresztyén mívelődés felé stb. Az angol nemzet mint politicai, ugy iskolai intéz­ményeinek is a legmélyebb tisztelettel adózunk, de csak ugy hevenyében utánozni, az angol törvényt átragadni a nélkül, hogy vele az angol földet, levegőt és ápoló ügyes­séget is általránthatnók, káros eljárásnak nevezem. Angliá­ban az iskolai tanuló huzamos évekig kézen vezettetik, a legszorosabb felügyelet alatt áll. Mindenik mint gyámgyer­mek —pupil—tekintetik, s a nagyobb,végzett tanulók közül, — fellow — melléjök tutor rendeltetik, ily tutor van az oxfordi tanintézetben 78—80. Jövedelmök 100—400 font sterling. E felügyelet, gyámkodás nemcsak a gymnasiumi hat osztályon keresztül, hanem tovább is mindaddig tart, mig a tanuló academiai fokozatot, — master of art — nem nyert, tehát még a gymnasiumi pályán tul három évig és három hónapig, ezután is nem egyszerre, hanem lassan­ként szűnik meg. E gyámolás alá minden tanuló törvény által kötelez­tetik, a régi statútumokban ez áll: „est ea quidem ineuntis aetatis imbecillitás, ut provectiorum consilio et prudentia necessario moderanda sit; propterea statuimus et volumus ut nemo ex baccalaureis, discipulis, pensionariis etc tutore careat: qui autem caruerit, nisi intra quindecim dies unum sibi paraverit, e collegio ejiciatur." Ezen bölcs rendszer némi költséget is von maga után. Yan oly gymn. director, kinek évi fizetése 4000 font st. Oxfordban egy tanulónak, hogy magát fentarthassa, 300 font, Cambridgeben 250 font, Dublinban 200 fontra van évenkint szüksége. — Deutsche Briefe über engl. Erziehung v. Dr. L. Wiese 15,11 — 7118 11. Az angol egyetemek a gymnasiumoknak nem csak tu­domány, de rendtartás, fegyelem dolgában is szakadás nél­küli természetes folytatásai. Az angol tanuló a gymnasium biztos folyamából az academiai szabadság hajótöréssel járó tengerére nem vitorláz. A növendékek e kézentartásának köszönhető már, hogy a gymn. pálya rövidsége mellett is ,,némely iskolai gyűjteményekben, p. Musae Etonenses, An­thologia Oxoniensis, ujabb nyelvekből, németből, angolból, Shakespeare, Milton, Byron müveiből görög és latin nyelvre való áttételek, valamint a két classicus nyelven irt önálló költemények nem csekély számban fordulnak elö, melyek a változatos mértékes formákban meglepő könnyű­séget és teljességet mutatnak." Wiese 55 1. Angolhonban az iskolán kivül, a köz- és magánélet a növelés dicső mun-38

Next

/
Thumbnails
Contents