Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-05 / 18. szám

a szentek tisztelésének mellőzése voltak azon reformok, melyek a tömegre nézve legnagyobb fontosságnak valának. A fülbegyónás világosan nem mellőztetett, s az úrvacsora (mely a keresztséggel egyedüli sakramentomul fogadtatott el s két szin alatt osztogattatik, igy csakugyan protestansszeriien van felfogva) felőli hitágazatban mai napig vitakérdés, Luther felfogása-e orthodox, törvényes az angol egyházban, vagy Calviné ? A papi nőtlenség meglőn szüntetve, s ez volt oka, hogy a kath vallásnak Mária által visszahozatalakor igen sok pap ki nem békülhetett már a régi egyházzal. Az angol ref. egyházban sajátságos volt a püspök megtartása, a miért az püspöki egyháznak is neveztetik. Ezt abból lehet egyszerűen megmagyarázni, hogy az angol püspökök, a pápa és király közötti tusában, némely elődeik szelleme szerint VIII. Henrik részén voltak, (sőt a „suprematia" kifejezést is nemzeti zsinat, vagy convocatio alkalmazta először a királyra), igy a magasb papi rend nagyobb része lassanként bevonaték a reformatió érdekébe, holott a szárazföldön a magasb papság Rómához csaknem kivétel nélkül hű maradt. Mind ennek dacára az angol püspökök is tetemesül vesztettek. Mialatt a nagyok a korona hatalmának felhasználásával a püspöki birtokokat megkevesbítették, a népben, a schweici reformatió szellemében s utóbb a skót események befolyása alatt, lassanként antipüspöki párt erősödött meg. Ezen irány az uj angol egyház mindennemű szertartásában szintén megbotránkozott, valamint hitágazati kérdésekben a szigorúan Calvin-féle felfogásnak elsőséget adott. E szakadás az angol egyházban mind e mai napig meg van, nem is tekintve a sok puritánt (ez volt első pártnevök), kik vallási éltöket nem sokára az államegyházon kivül folytatták. A régi egyház javára Mária alatt föllépett reactió, a dolgok uj rendének általában csak használt. A régi hittől elpártoltak ellen tűzzel, vassal dühöngött boszu nagyon sokat tett arra, hogy azt a néppel megutáltassa, valamint Máriának Fülöppel egybekelése a Spanyolország és Anglia közötti politikai ellentétnek hitvallási színezetet is adott, mi annál fontosb vala, mivel a városokat s délkeleti Angliát kivéve, a sik föld népessége csak lassan fordult a reíormátió felé s az uj rendhez a vezérlő papok- és államférfiaknak, noha színleg engedelmességet mutattak, csak egy rész ragaszkodók igazán/ A reformatió művét csak a vér- és tűzkeresztség, melyet Mária rövid uralkodása hozott az angol reformátorokra, tette tartóssá Ennek folytán Erzsébet mindjárt trónraléptekor, közvetlen ellenállás előidézése nélkül, viszszatérhetett testvére, Eduárd, egyházi törvényeihez s azoknak egy részét reformátori értelemben ki is tágíthatta. A két főtörvény, melyek által az történt, az úgynevezett Acts. of supremacy és uniformity. Az első törvény azt parancsolja, hogy minden hivatalba lépett pap és világi, esküt tegyen le, mely szerint a királynőt papi, egyházi és világi ügyekben legfőbb felsőségnek (supreme governor-nak, s nem, mint VIII. Henriknek újra be nem hozott suprematiai törvényében, supreme headnak) elismeri s tagadja, hogy e téreken idegennek bárminő tekintélye lehetne. Ezen eskü által ugy a katholikusok, mint némely prot. felekezetek minden egyházi és állami hivataltól eltávolíttattak. A második törvény, az uniformitás törvénye, azt parancsolta, hogy Angliában minden istentiszteletnél angol liturgia alkalmaztassák s mindenkitől követelte, hogy vasár- és ünnepnapokon jelen legyen az egyház templomában. Ez által a prot. egyház elnyomottból nemcsak uralkodóvá, hanem elnyomóvá is lön. A suprematia tagadóit fenyegetett törvények egészen azon kor szellemében voltak tartva, s második visszaeséskor halálos büntetésig fokoztattak; az istentiszteletnek más, nem a törvényszabta módon tartása lioltiglani börtönnel büntettetheték. Későbbi törvények e büntetéseket még megsulyosbitották, vagy megszaporították a büntetés eseteit. Mint azelőtt a prot. egyháznak, ugy most a katholikusnak is voltak uj vértanúi, s noha koronkánt a szerint, a mint egy, vagy más államférfiú nagyobb befolyást gyakorolt Erzsébet fölött, különbözött is némileg a katholikusokkal, s a főegyháztól elfordult protestánsokkal való bánás, mindazáltal egészben véve e téren is kirí VIII. Henrik leányának urkodó természete. Miután ama törvény (1. Eliz., c. 1. és 2.) államot és egyházat egyesitett, ugy, hogy az állam fejedelme az egyháznak is uralkodójává, s minden alattvaló ezen egy egyháznak jogi tagjává lőn, az ugy-