Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-21 / 16. szám

mintsem az olvasót homályos sejtelmek és hypothesisek hinárába vezetni. Azon időponttól kezdve azonban, hol Schmol a valódi történelem fonalát felveszi, igyekszik mindent a lehető leghívebben és kellő részletességgel rajzolni, ezért különös gondja van az előforduló napoknak, és a tények más e féle meghatározóinak részletes és határozott kijelölésére. Kiváló gondot fordit a felvett superintendensek irodalmi működéseire, melynél fogva e mii nem csupán egyháztörténeti, de irodalomtörténeti értékkel is bir. Sajnálni lehet, hogy Schmal eredeti kézirata meg nem találtatván, a kiadás a szerint nem intéztethetett. Azonban nincs okunk kétkedni a használt példány kritikai becsén, miután az, a források ismeretében ritka szakértelemmel biró Gamauf gyűjteményéből való, s részint ö általa, részint egy más ismeretlen által, nagy értékű pótlékokkal s kritikai jegyzetekkel van ellátva, a melyeket, hogy a tisztelt közre bocsátó felvett és kiadott, csak helyeselni lehet. Szabad legyen az illetőket arra emlékeztetnem s illetőleg kérnem, hogy e müvet a külföldi irodalom mezején is megismertetni törekedjenek. Én hiszem, hogy lesz ennek ott annyi, söt talán több olvasója és méltánylója, mint hazánkban. Vajha a közönség részvéte oda segitné e vállalatot, hogy ennek folytatása minélelébb elkövetkeznék. Részemről igen óhajtanám Burius Mica-inak kiadatását, melynek, a mint biztos forrásból tudom, egy oly példánya van a posonyi evang. főiskola könyvtárában, melyet a szerző sajátkezű jegyzetekkel pótolgatott. Végül még egyet. Miként Szombalhi müvénél, mely a pataki főiskola történetét tárgyazza: ugy Schmal müvénél is, a Monumenta általános cimet nem mertem volna használni. A történészet elmélete és alapelvei szerint, különbség van a Monumenta, Documenta, Fontes, és Scriptores — Emlékek, Adatok, Források és írók között. De erről majd máskor önállólag! Pest, April 12. 1861. Révész Imre. KÜLFÖLD. AZ EVANGELIOM HAJNALA OLASZHONBAN. (Folyt, és vége.) „Őszintén megvallva azonban — jegyzi meg a cikkiró, szemben Hase tanár érintett meggyőződésével — nekünk nagyon kétségesnek látszik, hogy a papság, a mint az a 8-dik századtól fogva történelmileg kifejlett, a világi fegyver ótalmát, s az uralkodó korona fényét nélkülözhetné ? „A lateran egyház papja" imponálhatna-e még az olaszoknál? Olaszhon népségének míveltebb része, nem régen kinőtt e már a pápa vallása alól? Ha a világi korona fénye megszűnik támogatni a középkori egyházuralom igényeit, akkor a mi sejtelmünk szerint, a pápaság befolyása Olaszhonban nem sokára nullpontra fog sülyednú De magok Európának világi uralkodói, aligha többé hajlandók volnánk a pápa iránti különös előzékenységre, mihelyt az, mint souverain, velők nem egyenszületésü volna. A pápaságnak, mint a világ catholicus népei feletti feltétlen lelki uralom középpontjának, hatalma fentartása végett, külsőleg is biztos alapokra van szüksége, mert ha ezek szétmállottak, akkor a hierachia ezer éves fenállásának egyetemes megrázkodása kikerülhetetlen, s többé a régi alakban nem lehetséges. Mi tehát nem lehetünk azon meggyőződésben, hogy a világi hatalom elvesztése a pápaságra nézve épen uj diadalmakra vezető ut volna. Ellenkezőleg, mi azt hisszük, hogy a jelenlegi pápa az ö világi koronájával együtt, egyszersmind világtörténelmi állását is védi a fejedelmekkel és népekkel szemben, s épen nem vehetjük neki rosz néven, ha a Sz. Pétertől, mindenesetre igen kétes jogigényekkel öröklött birtokát, utolsó cseppvérig ótalmazni kész. Bennünket protestánsokat, a pápaság hanyatló csillagának látásánál azonban csak egy érzés hat át. Nem a méltatlan kárörömé, mivel nekünk a pápaság háromszáz év óta annyi gyötrelmet okoztak; hanem az Isten iránt való őszinte hálának azon érzése, hogy azon a földön, hol örök földi tavasza virul, végre még egy szebb tavasz is, az evangyéliom tavasza is derülni kezd, — hogy az inquisitió áldozatai ezelőtt három századdal nem hiában vérzettek el, s hogy az isteni végzetek, az igazságot, habár lassan is, de bizonyosan, segítik. Mig a pápa, mint világi uralkodó, székel Romában, addig az olasz protestánsok felett, szüntelen az üldöztetés kardja függ. A még elnem törölt inquisitió is, tekintettel az idő kedvezőtlen voltára, már évek óta várakozik Romában, hogy ismét előtörjön zsákmányára. Azon arányban, a mint a világi pápaság csillaga halványul, derül fel Olaszhonban az evangyéliom hajnala, És ha Olaszhon egykor az evangyéliomi szabadság zászlójával megy előre, csak akkor fognak neki bátorodni a többi országok azon catholicus népei is, melyek jelenleg a hierarchia igáját viselik; csak akkor érkezik meg Németországra is a nap, mikor az elválasztott felekezetek ismét a szeretetben találkozandnak. A pápa hármas koronája mellett, protestánsok és catholicusok sohasem nyújthatnak egymásnak kezet; ezt csak a megváltó kereszt alatt tehetik." Lényeges érdeme a fencirnzett értekezésnek, hogy az az Olaszok vallásos viszonyai felett mindenféle, de kivált Németországban elterjedt előítéletekkel elfogulatlanul és szakavatottan szembeszáll. Szerző, mint a ki huzamos ideig tartózkodott Romában, Piemontnak és Toscánának több evangelicus községeit saját szemlélet után ismeri, s az evang. mozgalom legkitűnőbb vezetőivel volt személyes érintkezésben. Tehát ugy beszél, mint szem- és fültanu. Előadásában a történelmi utat választva, az olasz evang. mozgalmat a reformátió idejétől fogva tárgyalja. Igy a valdensisok és azok nyomoráról is említést tesz." Az elnyomásnak — mondja a többek közt — és a háromszáz éves nyomornak, mily szomorú képe tárul itt fel a szem előtt! A napoleoni uralom enyhítette ugyan a papi nyomás súlyát, de az 1814-dik restauratióval a régi vallási üldözési