Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-21 / 16. szám

PROTESTÁNS ISKOLAI SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: Lövészutca, 10. szám. 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint -—"Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. HOGYAN LEHETNE A PROTESTÁNS PAPSÁG ÁLLAPOTJÁN SEGÍTENI VAGYONILAG ÜGY, HOGY AZ EGYHÁZAK MAGOK IS VAGYONOSABBAK LEGYENEK? E kedves lapok mult évi folyamának 23-ik számában Warga János ur néhány eszméket közölt a papi hivatal szervezetéről, s ezekre vonatkozólag a 26-ik számban Ivánka Imre ur értekezett hason szellemben, bár az emiitett eszméket nem átalában osztva és helyeselve. Azóta elfelejtette az olvasó világ az ott mondottakat, mivel a megpendített eszmékről sem magok a tisztelt közlök, sem más valaki nem szóltak. — Veszek hát bátorságot magamnak, felfogni a gondolatok fonalát ott, hol megszakadt. Azonban, sokat ne várjon az olvasó világ. Nem lesz ez pliilosophia tudományos rendszerben , hanem néhány igénytelen szó csak, mit nem azért mondok el, mintha nagyon bántana az irói viszketeg, hanem azért, mivel nem tudok nyugodni a felébredt eszméktől, unszolnak s hajtanak azok, hogy közöljem, miután más nem közli azokat. — Pedig ugy vagyok velők, mint az édes anya alvó gyermekével, ki lábujhegyen jár a bölcső körül, hogy fel ne ébredjen a gyermek, holott tudja, hogy ébren több örömet talál benne. — De elmondom azért is, mert most van ideje elmondani: mi nincs, mi kellene ? A hallgatás ez időszakban bűn, mert néma gyermeknek anyja sem tudja mi baja. Sohasem tudtam kibékülni az iró közönség azon visszás szokásával, miszerint, ha valamit birálat alá vesz, bár a legszentebb eszmék legyenek is a felvett műben, addig rostálja, addig fúrja, faragja azt, mig valamit nem talál abban, mit megtámadjon. r En nem cáfolgatom sem W. J., sem 1.1. urak cikkeit. Hagyom azokat ugy, a mint közölve vannak; azon meleg szavakat azonban nem hallgathatom el, hogyha azon derék férfiak közelemben volnának, szeretném őket megölelni a szellemi találkozásért. De elég ennyi előzményül, menjünk a dologra. W. J. és I. I. urak egyhangúlag emiitik, hogy a pap nem viheti hivatalát célszerűen egy maga ott, hol az egyházi közönség tulnépesülve van; ezért ugy akarnak segíteni a bajon, hogy a hivatalt, mi eddig egy emberkezében volt, többek között osztják fel, s a kimondott elvet mintegy megtestesítve példával mutatják fel az olvasó világ előtt. — Ezek nagyon uj eszmék, s helyesek is, mivel igen kevés bajjal kivihetők. Azonban ez a reform csak a nagyobb egyházi községekre van alkalmazva, azok a tisztelt értekezők a kisebb egyházakat kifelejtették a gondolatból. A nagy testet részekre osztják, s a különben megosztás nélkül is kicsinynyel mi fog történni, vagy mi történjék ? nem mondják. Pedig nem az a kérdés napjainkban: hogy tegyük az erőset gyengévé, hanem inkább ez: hogy kellene a gyengét erőssé, a beteget egészségessé tenni? E gyengéken akarok én segíteni ugy, hogy mig a nagyobb községeket részekre osztani engedem, a kisebbeket épen megfordítva összeolvasztom, vagy — ha szabad mondanom — tagositom. De hogyan ? az a kérdés. Mondassék ki állandó szabályul, hogy csak 5 — 600 családdal biró községnek lehet egy papja, WC