Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-07 / 14. szám

11-er. Nem nyughatnak meg azon is, „hogy az evangélikus atyától és katholika anyától született finmagzat az evángélikns apa vallásán neveltetni megengedtetett." Váljon illene-e a keresztyén jó szívhez az olyan apostolkodásnak megengedése? a mely által a házasságbeli tiszta szeretet, a kedves békesség megzavartatik, a nyugalmas és hasznos házasság, hazánknak szaporítása, a familiák előmenetele meggátoltatik, az esdeklő édes anyáknak kebelökböl, a természet ellen, fájdalommal hozott gyermekeik, erőszakkal elragadtatnak, avagy e miatt külső országokra titkosan küldetnek ? Oh pap urak! okosabb bizonyára már e világ, mintsem vas jármaitokba nyakát tovább is kínozni engedje. 12-er. Nehézségökre van csak az is, hogy ő Felsége magát az evangélikusok fejének nevezte. De ha azon felség hazánk minden lakosainak királyja, feje, miként ne nevezhesse magát velünk együtt lakó evangélikus véreink fejének? ez inkább nevetségre, mint megcáfolásra méltó. — Lássuk azért további okainkat. 19-ik ok. Megnyugodván a királyi végezésen, megvetettük az azzal ellenkező bemutatást oly végből is, hogy kétszáz esztendőtől fogva, eleink és magunk is a megcsömörlésig veszekedvén, a vallásbeli villongásokkal kívántunk maradékainknak utat készíteni az országgyűlésen, hasznosb dolgokról lehető tanácskozásra. 20-ik ok. Elrettentvén bennünket a mult századoknak gyászos példái, a felséges ausztriai házat majd csaknem fenékkel felforgató II. Ferdinánd alatt folyt 30 esztendős háborúnak Bocskay, Bethlen, Rákóczy támadásainak (melyeket a vallásbeli villongások okoztak inkább) keserű meggondolásai, mint királyunk s hazánk igaz hivei, sem felséges Fejedelmünket veszedelembe ejteni, sem édes hazánkat ujra vérözönbe borítani nem engedhetjük. 21-ik ok. A vallásnak törvény által megismert egyenlőségéből egyenesen származható hazánk boldogitásának kívánása, ösztönözött azon bemutatásnak megvetésére. Mert a mely országban a vallások nyomorgatást nem szenvednek, abban a tudományok, a kereskedések és mesterségek nevelkednek, és idegen birodalmakból által vándorlottakkal a lakosoknak száma nőttön nő. 22-ik ok. Reményiettük ezáltal, hogy az erdélyi nagy fejedelemség is, a melyben régtől fogva négy vallások virágoznak, magát hozzánk csatolni nem fog irtódzni. 23-ik ok. Ezt javaslották nekünk mind a német sok részekből álló birodalomnak, mind a szomszéd Erdélynek követésre méltó példái, a melyek világosan mutatják, hogy a vallásoknak egyenlősége, s szabad gyakorlása által, a köztársaságok boldogsága felsegittetik, nem pedig gátoltatik. 24-ik ok. Erre birt bennünket a tulajdon megmaradásunknak fontos meggondolása, hogy tőlünk hazánk s atyánkfiai, kik országunknak nevezetes részét teszik, a vallás sanyargatása miatt el ne szakadjanak. Valóban, szívbeli fájdalom nélkül nem emlékezhetünk Klimio pécsi püspök cselekedete miatt, 1757-benkiűzetett sok ezer meg ezer rác familiák kiköltözésök által, az orosz birodalomban levő pandúrok és huszárok Khiow nevü tartományának lett megnépesitéséről. Könyezve szemléltük csaknem régiben is az egyeki tősgyökeres egynéhány száz gazdának vallások miatt az időnek minden keserves viszontagságaiban, kivül a mezőkön lett szánakozásra méltó táborzásokat. Mind ezeket s több ezekhez hasonlókat szülte a vallásbeli meggondolatlan forróság. 25-ik ok. Mivel mi, kik atyák és cselédes gazdák vagyunk, természetes kötelességünk szerint maradékinknak javára törekedünk, másforma gondolkozással bírunk, mint azok, kik az önkényt magokra vállalt nőtelenség által a természeti indulatokat is levetkezni láttatnak, s a kiknek elméjök kedvetlen gondolkozásokkal teljes; s magokkal mindenek elvész; — azért is a haza állandó javáról ugy, mint mi, nem is gondolkozhatnak, nem is akarnak. 26-ik ok. Mivel mi felséges királyunk hírének s nevének, becsületének fentartására igyekeztünk, mert azon királyi végezés sok nyelvekre által tétetvén, egész Európának tudtára esett: Ugyan miképpen kívánhattuk volna, hogy némelyek buzgóságokért szent szavát visszahúzza királyunk. 27-ik ok. Fenforgott ebben nemzetünknek is becsülete, mert ugyan, ha mi azon bölcs rendélésen meg nem nyugodtunk volna, ezen világosságra siető században, a józanon gondolkozó