Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-04-07 / 14. szám

Iának: ,,A mióta megboldogult Il-ik József császár a keresztyéni türedelemről kiadta vala a maga rendelését, az én másokénál szorosabb vallástartásomra sokkal több evangélikusok — magok tudják, mi okból állottak által, a mint a mennyin ő hozzájok az enyéimek közöl által mentenek; kik közül,hogy egy is csak lett volna, alig emlékszem reá: — Azért, valamint nem kívánom , hogy az általmenetel büntetés alatt tiltassák meg, ugy az ő Felsége mostani kegyelmes végzésében, mely a katholikus hittel nem ellenkezik — megnyugszom — s azzal nem ellenkezem." Miképpen hagyhattuk volna tehát mi, világiak helyben az olyan gyülekezésnek végzéseit, melyben magok a püspökök és egyházi atyák meg nem egyezhettek magokkal s végzéseikkel?? 17-ik ok. Reá nem állhatunk arra azért is még. mert az a bemutatás, mind az ország szabadságainak, mind a király törvényes hatalmának csalt vetett. Az ország szabadságának az által, mert azt meré állítani, hogy ,,katholika hitet nem bevett, hanem uralkodó hitnek kell nevezni": holott minden tudhatja, hogy a pogányságból keresztyénségre által ment szabad magyar eleink vették be idó'vel katholika vallásunkat, nem pedig a hit vette be a magyarokat: kik mint szabad nemzet az angolok példájára azt el is hagyhatják. — E pedig, hogy a keresztyén vallás uralkodó legyen, annak alázatos, szelid, kegyes természetével épen ellenkezik. Csalt vete a királv hatalmának: — mert azt a linci békes«/ * ségkötés IV-ik cikkelye, és az 1715-ik esztendőbeli XXX-ik törvénynek világos értelme ellen, a vallásbeli villongások eligazító birájának csak azért nem ismerte meg, mert kedve szerint való végzést nem tévén, oly végzésre tehát, a mely nemzeti s lelki szabadságunkat, s okos királyunknak törvényes hatalmát megszorítani, s felfordítani igyekezett, — reá állanunk józan gondolkozásunk meg nem engedhette. Annyival inkább. 18—ik ok. Mert ezen kegyelmes királyi végezés ellen tett kifogásai ezen gyülekezetnek, nekünk helyteleneknek tetszenek. Nézzük hát renddel azon kifogásokat: 1-ör. Azt mondják, hogy „azért nem állhat meg a királyi végez és, mert bele nincs igtatva ezen meghatározás: A római katholika hitnek sérelme nélkül." — Epen bizony, némelyeknek vakbuzgóságokért tegyen ujabban a király és az ország ilyen törvényt meghomályositó, s ujabb veszekedésekre okot szolgáltató prokátori meghatározást, mely már még az 1608-ik esztendőben a koronázás előtt, a bécsi békesség iránt hozott első törvényből is, — és az 1647-ikbeli békességkötésekből bölcsen kihagyatott. 2-or. Azt is álliták, „hogyha a királyi végzés szerint a földesúr tartozik az evangélikusok templomaiknak s iskoláiknak fundust kimutatni, ezzel a nemesi szabad uradalom megsértetne." Epen bizony, az ő kedvökért ne tétessen bizonyos zsinórmérték a vakbuzgó földesuraknak, a mi hazánk fiai isteni tiszteletének, s a nép oktatásának , mely a közjóval szorosan össze van kapcsolva, meggátolására j hanem tágas ut engedtessék azoknak boszantásokra, s sanyargatásokra. Hiába hánytatják a köznép megrovására célzó szándékokat azok, a kik eddig azt a népet, — a melynek nem szolgáltának — dupla stolának fizetésével terhelni nem irtóztak. Oh be derék védelmezői az ilyenek a népnek!! 3-or. Neheztelték azt is, „hogy az evangélikusoknak lelkipásztorai egyházi névvel neveztettek, és azoknak gyülekezeteikben teendő egyházi törvényeik egyátaljában helyben hagyattatni rendeltetik." Majd bizony, azon bevett vallásnak egyházi tisztes férfiait, az ő kedvökért csúfos nevezettel illessük. Hiszen a linci békekötésnek III. cikkelye is már azokat ekklézsia pásztorainak, azaz egyházi lelki tanitóknak nevezte. A vallás dolgában leendő gyülekezeteiktől, s ott tett végezéseiktol pedig félni épen nem lehet, mivel azok királyi vigyázás alatt fognak megesni: de különben is ők semmi külső fejedelemhez különös hittel, mint a mi püspökjeink nem kötelezték le magokat. Tartottak ők már ezelőtt is mindjárt a bécsi békességkötés után. még pedig a nádor ispánnak megegyezésével Semptavian és Zsolnán olyan gyűléseket. — Az, hogy az apostoli királyunk megvizsgálja az ö ekklézsiái törvényeket , nem hogy megliomályositaná , sőt inkább neveli királyunk dicsőségét. Nem retteghet attól is a katholika vallás, mintha az ő ekklézsiái törvényöket követni tartozna, mert ez sem azon királyi végzés, sem törvényeink által nem rendeltetik.