Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-31 / 13. szám

ily derék tettnek előidéznie kell. Éljen a nemeskeblü ada­kozó ! példája több utánzókra találván. Yiszonttalálkozásig. Köbölkút Mart. 11-én 1861. Pap Gábor ref. lelkész. A N. BÁNYAI EGYH.-MEGYE KÖZGYŰLÉSE. Folyó hó 6 — 7-kén tartá e megye úgynevezett helyosztó gyű­lését, melyre minden gyülekezet ugy volt meghiva, hogy lelkésze mellett, még egy világi képviselőt is küldhet, kik a közigazgatási ügyeknél szavazási joggal is birandanak. Tehát képviseleti gyűlésünk volt, melynek folyamából mint közérdekű mozzanatokat emeljük ki — a következőket: 1-ör. A mi 13 év lefolyta alatt, a nagy közönség óhajtása ellenére, s ezelőtt pár évvel történt erős sürgetés dacára is elmellöztetett, t. i. a régi istenes szokás szerint, az ily nagy gyűlésnek nyilvános istentisztelettel kezdése, most a n.-bányai egyház kivánatára—hol a gyűlés tartatott — nagy lelki örömünkre, csakugyan ismét gyakorlatba hozatott, — s P. B. által ez alkalommal tartott egyházi be­szédnek kinyomatása, illető egyház által munkába is véte­tett, — mindjárt a gyűlés kezdetén aláírási ív nyittatván a kiriyomatás költségei fedezése végett, — oly nézettel, hogy a nyomtatványból bejövendő haszon az egyli.-megyei gyámintézet javára leszen fordítandó. 2-or. A tisztújítás indítványba hozatott, de annak ez idő szerinti keresztülvitele, a válságos körülmények miatt, kevés viszhangra talált. Azonban, az indítvány tárgyalásá­nál, a korszerűbben gondolkozó egyéneknek, két dologban nem lehetett meg nem ütközniök. Először abban: hogy az indítványozás után a tisztikar nagyobb része lemondván, lemondása mellé kötötte, miszerint: ha állása uj választás alá bocsáttatnék, többé az egyh.-megye terén, semmi esetre sem fogna hivatalt viselni. Másodszor abban: hogy a tisztikar, a tisztújítást elvben sem pártolta. 3-or. A f. t. egyh.-kerület azon intézkedése folytán, miszerint a megyék, jövendőre, a két elnökön kivül, még egy egyházi, és egy világi követ által is képviseltethetik ma­gukat az egyh.-ker. gyűlésen, — az egyh.-megye, e nyújtott jogot élvezni kívánván, a követeket meg is válasz­totta ; de némely elfogult és sok beszédű egyének ugyan­csak vitatván, miszerint a követek küldése által, az elnökök iránti bizodalom megcsökenése fogna bebizonyulni, keresz­tül vitték, hogy a követek csak azon esetben fognak a ker.-gyűlésen megjelenni, ha ott nagyon lényeges kérdé­sek fognak szőnyegre kerülni; és csak ily esetben fogják aztán illető elnök urak felszólítani, a megválasztott köve­teket a ker.-gyüléseni megjelenésre. 4-er. A már elnökileg kinevezett iskola-körfelügye­lök, gyülésileg is megerősítettek; és hogy e nagy jelen­tőségű ügy körüli eljárásból, annál teljesebb siker aratá­sához lehessen kilátásunk, azon jó hozzáadással, hogy min­den egy körfelügyeíő lelkész mellé, még egy egy buzgó világi tag is neveztetett ki. 5-ör. Nem lehet végül két jámbor óhajtásunkat el­fojtanunk. Elsőt: vajha főleg a tisztikar némely tagjai, ha csak némi fáradságot is vennének magoknak, az egyházi dolgokat tanulmányozni, s legalább a Prot. Egyh. és Isk. Lapokban s a sárospataki füzetekben már tárgyalt, és tár­gyalás alá jövő kérdések körül, tájékozást igyekeznének magoknak szerezni. Mert valóban elbámul az ember, mi­dőn a felmerülő ügyek vitatásánál, egynémelynek, az egy­házi élet terén, oly nagy elmaradottságát kell tapasztalnia. Másodikat: Yajha némely nagyon is sokat beszélni szerető egyének, kivált a már rég is untig elcsépelt tárgyak me­zején forogva, mérsékelnék magukat; és korszerűen szó­lani hivatottakat, rendkívüli szóáradattal ne fárasztanák ki, ne szorítanák le, és ne riasztanák el azon helyről, hol őket a szolásjog meg is illeti; a drága idő meg hasztalan ne emésztetnék fel, ne vonatnék el azon kérdések tárgyalásá­tól, melyek körül több eszmecsere valóban igen kívánatos és üdvösséges is volna! Bánya megyei. VESZPRÉMI EGYH.-MEGYÉBÖL, mart. 12. A miért a protestáns egyház fölvirágzását szívből óhajtók oly so­káig, s eredménytelenül küzdöttek a múltban: végre a kép­viseleti rendszer csakugyan éleibe lépett. A hosszú éj után hazánkra mosolygó hajnal örven­deztető fénye újjászületés s uj élet küszöbén találja a prot. egyházat is — s ez újjászületés fürdője a képviseleti rendszer. A protestantismus egyik ősz bajnoka: az irodalmi munkásságról is országszerte ismert Pap István megérte a képviselet diadalát, melyhez oly sok szép reményt csa­tolt, s melynek diadalra vezérelhetéseért kevés elvbaráta­ival oly lelkesedetten s szent bátorsággal harcolt. Mult hó 29-én már nem consistorialis — hanem kép­viseleti ülésbe jöttünk össze. Az egyházak szavazatjoggal biró törvényes küldöttek által voltak képviselve. S mert a képviselet s az egyházmegyei és kerü­leti hivatalnokoknak élethosszig tartó hivataloskodása nem férnek meg egymás mellett.... s mert az egyh.-kerület határozatilag még nem mondta ki, hogy e hivataloskodás időhöz kötött (valószínűleg azért nem, mert e tekintetben határzathozatalra csak a zsinatot tartja jogosítottnak) : ma­gok az egyh.-megyei hivatalnokok segítik elő a képvise­leti rendszer tovább fejlését lemondásaik által. Tek. Galamb József nem lelkészi ülnök ur. nt. es­peres ur által tudatta velünk lemondását, tek. Végheli Imre ülnök ur pedig önmaga mondott le előttünk. Az első végleg visszalépett, az utóbbi — miután azon elvből kiin­dulva mondott le, hogy a hivatalnokok nem lehetnek élet­hosszig hivatalban, valószínűleg jövőre is részt veend azon tanácskozásokban, melyeknek kitűzött célja a protestan­tismus életerős fejlesztése, mert ujolag fölkeresendi öt a közbizalom, mint fölkeresné tek. Galamb Jószef urat is, ha véglegesen vissza nem lépett volna. Az egyázmegye lelkészi jegyzőjévé tek. Pap Die­nes; lelkészi ülnökévé nt. Kecskeméthy Károly, nem lelké­szi ülnökévé tek. Patay József, lelkészi számvevőjévé t.

Next

/
Thumbnails
Contents