Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-31 / 13. szám

kedö „egyházi magtára," melyet egy lelkes fölszólitás következtében, 1854-ben alapítottak itt az egyház hivei szabad ajánlat utján, mikor az érintett alakító évben közel 30 köböl szemes élet fizettetett be ezen magtárba, és azóta mindig e folytonosan növekedő hasznos intézmény kamatjából fedezi egyházunk anyagi szükségeit, s tartja fenn iskoláját, templomát és parókhiáját. Ebből épitetett az egyház harmad éve is egy csinos és kényelmes tanulószobát a paplakon és egy célszerű magtári épületet. Bizony egy jó aratás alkalmával, a legnagyobb szegénységgel küzdő egyházban is tetfet&ek össze a hivek 10 15 köböl életet egy ily jótékony célú magtár megalapítására — csak az egyház elöljáróiban legyen akarat s e mellett a lelkészben kitartás és erélyesség. A szűtori egyházban is akadt oly szűkkeblű egyén, ki a magtárba ajánlott gabonáját nem igen sietett befizetni a fentirt alapító évben, s ennek behajtására erőszakhoz sem kellett nyúlni az egyháztanácsnak; hanem törvényül hozá, hogy az olyan egyházközségi tag, ki egyháza fentartására még ajánlatát sem akarja befizetni: köteleztetik ezután minden évben, az egyház költségeinek reá aránylag kivetett részét készpénzben fizetni. S igy a legelfogultabb is üdvösebbnek látta egyszer mindkorra ajánlatát az egyházi magtárba kamatjával együtt beadni: mint egész életében egyházi költség kivetés fejében bizonytalan pénzösszeget fizetni. Ezen egyházi magtárnak — azonkívül, hogy a szűk tavaszi napokban a szegényebb sorsuakat fölsegélli, kamatjával pedig az egyház fölvirágzását előmozdítja— van még egy nagy szellemi haszna is, jelesül: ezen magtárból fordittatik a körülményekhez képest minden évben bizonyos mennyiségű búza és gabona az 1856-ik évben egyházunkban alapított „községi könyvtár" gyarapítására, mely eddigelé már 105 darab népszerű könyvvel dicsekhetik. Megemlítendő itt, hogy kicsiny községünk 20 p. ftot szavazott meg e könyvtár gyarapítására, mely az adóval minden évben kivettetett itt a községre, de ezt a mult évben már a főnöki vörös ténta, 10 osztrák forintra olvasztotta le. Van még egyházi magtárunknak egy igen szép és hasznos célja, s e mellett a hivek gondos figyelmét megnyerő oldala is, mely vallásos érzést és egyháza iránti meleg szeretetet csepegtet még a vallástalan közönyös lelkébe is. Ugyanis, szűk termés és drágaság idején, a begyülendö buza és gabonakamat egyházi intézkedés nyomán készpénzzé tétetvén: az egyház pénztárába ekként befolyó felesleges pénzösszeg, az annyira elharapódzott embertelen uzsora kevesbitésére, egyes megszorult családok, vagy jólelkű szegény szűkölködők felsegéllésére, nem épen hosszú időre, minden kamat nélkül, a magukat jelentöknek rendesen kiadatik. E szívtelen uzsoráskodás korában sok szegény emberen segített már e bölcs intézkedés. Egy szent ága van még gyülekezetünkben az egyház jövedelmének, jelesül: az „Isten dicsőségére való adakozás," mely itt a régibb időkben jegyzökönyveink bizonysága szerint, nem a legnagyobb buzgóságot tanúsította; hanem mióta egy fényes egyház példáját követve, itt is kihirdettetik egész ünnepélyességgel, minden újév reggelén, papi áldással kisérve, az egész esztendei adakozás és az adakozók nevei: azóta épen tiz annyira szaporodott egyházunkban a fölébredt vallásos alamizsnálkodók száma. Ezen szent fogás mellett és ellen egyiránt hozhatnánk fel ugyan okokat; de itt a puszta elvet örömest áldozatul hozzuk a vallásos kegyesség emelése, s az egyház anyagi jóléte s boldogítása előmozdításának. S igy ártatlan uton, inkább gyülekezetünk hiúságának tömjénezünk minden újév reggelén: mint lelki tunyaságba sülyedve a Gusztáv Adolf-egylet gyűlésére Ulmba kénytelenitessünk utazni, hogy ott napi szegénységgel küzdő egyházaink táplálására, idegen földön esedezzünk irgalom morzsalékért. Most a hivő lélek, ha nagy betegségből felgyógyul, ha marháját nyerességgel adja el, vagy föltett szándékában boldogul, valamint a gyermekágyból felkelő nő, mindannyiszor megemlékszik „Isten dicsőségéről," s felhozza hálaáldozatát az Ur oltárára, a minden áldások és segedelem Istenének dicsőítésére. Élesztenünk kell tehát minden uton és alkalommal a vallásos buzgóság hamvadó tüzét. Emlékezem ama kegyeletes időkre, midőn itt Gömörben minden vallásos érzésű család termett gyümölcse első zsengéjével mindig papjának kedveskedett először; és midőn a rimaszombati híres mesterember vásárokra indult, először mindig Istenével kivánt társalkodni és templomba ment, hol az egyház papja alkalmilag imádkozott az utasokért és midőn hazajött, vagy a pesti, vagy az újhelyi vásárról, sohasem felejté el, hogy öt papja buzgó imája kisérte szerencsés utaiban, s papjának minden kigondolható ajándékokat hozott vásárfiában s boldognak érzé magát hogy vásári ajándékával megtisztelheté a papot. De fájdalom! e kegyeletes idők elmultak, a vallásos kegyesség és keresztyéni jószívűség melegítő fénye, az önzés dermesztő hidege által sok gyülekezetben meghidegült. De csak élesztő szikra kell, és a hamvadozó hitbuzgóság tüze lángra gyul ismét az igaz hivők fogékony lelkében. Mondják, hogy az önzés elfogult daemona igazgatja korunkban az emberek millióinak érzését és akaratját: ezért kell, hogy a gyülekezetek vezetői nemesebb irányt igyekezzenek adni a hivő lelkeknek, az egyháziasságot, a hitbuzgóságot és a kegyes adakozási készséget, Isten országa terjesztése érdekében, minden nemesebb törekvéssel fölébreszteni igyekezzenek. Minden egyház elöjárósága — hol az egyházi épületek dísztelen rongyban hevernek, hol csak szükség és nyomasztó szegénység hat dermesztöleg a vallásos életre ..... mondom, minden egyház elöljárósága állítson fel mulhatlanul: „egyházi takarékmagtárt," és évenkint kijavíttathatja romladozó épületeit. Mint mindenhez e világon, ugy ehhez is csak akarat kell, és mindjárt lesz takarékmagtárunk, s egyházi épületeink díszleni fognak. Simon S. MKYTAM