Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-24 / 12. szám

Ily tájról s ily időből széttekintve, ki akarná nem látni, nem érteni ? — miszerint: „a magyar nem volt, hanem lessz'4

— Lessz igen! Kell hogy legyen — ujult polgári s vallásos életben! Ezt követeli, ezt bisztositja a fejedelmi esküvel, Isten és nép akaratával megpecsételt törvények szent igéje; — És ha — Isten őrizz! — még most sem tudnánk lenni, úgy a sz. irás szava : Te magad vesztetted el magadat, mert én bennem szabadulás vagyon — szórul-szóra beteljesülne rajtunk is. De az nem lehet! Rajtunk ez Ítéletes sz. szózat nem teljesülhet! Hiszen a krisztiánizmus lelke, mely jelenleg is ide gyűjtött, és itt együttesen s egyenkint a lelkek lelkéhez Istenhez emel bennünket, azt nem engedhetni. Oh nem! mert Lélek az élet sbt. Ily boldog kilátásban tartók mi gyűlésünket n. t. Szabó András esperes és m. Bernáth Zsigmond s.-gondnok elnökletök alatt. Az esperesi irány-szózat s ihletett fohász után, az 186°/i évi e. látogatási jelentések tárgyaltattak. Legyen hála Istennek! Egyházmegyénk kebelében minden lehető baj, a béke és szeretet lelkével örömteljesen orvosoltatott meg. Egy általános, kitűnő nagy bajunk van nekünk, tudniillik a szegénység, a hivatalos méltóságunkkal vakmerően szembeszáló sokféle szükség, a mindennapi kenyér szük volta. E kitűnő nagy bajon is, hogy egyedül a lélek-élet hatalmas segitni, örömtelt kebellel kezdjük tapaszlalni. A domesticat a hivek egyházanként általánosan elfogadják. Tarnóc már befizetett. Az isten a haza és az emberszeretet szent tüze, szembetűnően melengeti a kebleket mindenfelé. S ez általánosan ébredő lelki életben, lehetne-e erkölcsi testületünkben az Istennek, a hazának oly zsoldos oly béres-lelkü szörnye, ki dicsőség-, gyalázat, szidalom-, dicséret által nem akarna s nem tudna szolgálni; ki szegénységben is gazdag nem akarna s nem tudna lenni? Oh ez nem lehet! evangyélmiakul csak is apostoli utódok lehetünk, s kell hogy azok legyünk, mert csak igy tehetünk hazánknak az emberiségnek s Isten ügyének szolgálatot; különben a világosságban botorkázva megütközünk s szomoritóan rontjuk a körünkben állókat, — de leginkább magunkat. Mi tehát szer. önmegtagadással, s szeretetteljes béketűréssel felszenteltetetten akarunk és tudunk szolgálni, mint eddig, ugy ezután is; várván teljes reménynyel — a mi Urunk Jézus Krisztus által felállított Istenországának megtestesülését. Sőt már látjuk az időt, mikoron a lélek & lelket felismeri, s Isten akarata szerint szeretettel boldogítja, tökéletesiti. Látjuk, miszerint kell, mert itt az ideje, hogy az Irinyi József *) mondotta kivánatos lelkészek megnyerőleg hassanak a mívelt tehetős világiakra, s ezek viszont a szegény lelkészekre. Látjuk, miszerint kell, mert itt az ideje, hogy a Simon József által fölhítt boldog alföldi hívek jöjjenek fel egész a Kárpátok határaig, és szívvel lélekkel nézzenek szét a testvér-hívek körében. *) Prot. E. I. L. 1858. 1. szám. **) Prot. E. I. L. 5. szám. Egyházmegyénk három éviglenes hivalnokainak választása, — az átkos korteskedést megutáltam, — az egyházak presbyteriumának jegyző könyvileg tett egyszeri szavazásával (a 2-od aljegyző hivatalt kivéve) — általánosan megtörtént. Világi ülnökök : Héthy Antal, Horváth Gábor, Kovács Károly, Olcsváry Gábor, Kandó Kálmán, Horváth Miklós. Egyházi Ülnökök: Görncey János, Csűry György, fRásky András, Gööz József, Láboss Boldizsár, Makay Dániel. Főjegyző, és legújabb: Németh Imre, l-sö aljegyző, Orémus Dániel. Második aljegyző, és legújabb határozat szerint világi jegyző legközelebb választandó. N. 1. A SZATMÁRI NT. EGYHÁZMEGYE tavaszi, úgynevezett helyosztó gyűléseit a szatmári helv. hitv. egyház kebelében tartá; — dacára a szinte járhatlan utaknak, a képviseleti gyűlés elég népes volt. A népképviseleti gyűlés Martius 5-én kezdődött, 8-án végződött, hosszú és határozatdűs, — bárcsak az eredmény megfelelne a jó akaratnak, és szép kezdetnek. A gyűlés, nt. esperes Kiss Áron ur által buzgó imával megnyittatván, legelső teendőjének ismerte, az újonnan választott és jelenlévő egyházi és világi ülnököket felesketni, a távol lévők helyeit ideiglenesen betölteni; — bár a jelenvolt és felesküdt ülnök urak közül egyedül csak Berki István ur nyilatkozott, hogy ő egyháza és saját elvéhez hiven csak 3 évig, vagy a netalán elébb is mutatkozó bizalom csökkenéséig folytatja hivatalos működéseit : reményijük, hogy a többi ülnök urak is hallgatólag beleegyeztek, saját személyöket és hivatali állásukat illetőleg a népképviselet eszméjéből folyó elvbe. — Szívből eredt sajnálatát fejezve ki a gyűlés távollevő nt. Kiss György ülnök ur felolvasott lemondó levelére, is a mély belátásu, nagyérdemű tapasztalatteljes hivatalnokot, tovább és a zöld asztal melletti működésre küldöttségileg felkéretni határozta. — Hallgassa meg a nt. ur tiszta szívből eredt kérését a képviseleti gyűlésnek, s most midőn oly sok teendő vár a kormányon ülőkre, ajánlja fel magát, ha csak az általa is pártolt rövid 3 évi szolgálatra, áldozzék a közügynek, Isten megadja a testi erőt a lelki képességhez. A még üresedésben volt világi ülnöki székre begyült szavazások felbontatván, általános szavazat többséggel elválasztatott tek. Domahidy Ferenc ur. — Vajai Károly ur lemondásával Böszörményi Károly ur választatott közfelkiáltással az egyházmegye ügyvédének, levéltárnokul pedig György Lajos lelkész, kinek lesz dolga mig a teljesen rendetlen iromány halmazokat rendbe hozza, és levéltárt alakit a tractus összezilált okmányaiból. — A lelkészi gyámoldai választmány eljárása felülvizsgálására, és az alapszabályok értelmében uj választmány szervezésére, egyházmegyei küldöttség neveztetett ki. Ezen, mintegy előleges munkálatok végződésével, a látogatási nagy csínnal és teljes gonddal szerkesztett jegyzőkönyv azon részei olvastattak fel, melyek különösen igénylik a jelen gyűlés intézkedését; — és a midőn a fel-