Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-10 / 10. szám

nyeinkhez, folytonos gyakorlat által szentesített istitutióinkhoz, autonomiánk s jogainkhoz lelkisismeretesen kívánunk ragaszkodni, a városi tekintetes Tanács tagjaiban, mint a jog és törvény őrállóiban, irányunkban nem támaszt idegenséget , sőt bizodalmat és méltánylást gerjeszt; azon reményben, hogy a tekintetes Tanács által is igazságosnak ismert s kijelentett kérelmünk s kivánatunk tettleg is valosíttatik, s annálfogva az egyházunk tagjai által évenként fizettetni szokott cultus és iskolaadó, nem más liitfelekezetűek javára, hanem mimagunk anyagi segélyt esdő iskoláinak gyámolítására fog utalványoztatni; azon óhaj tattal, hogy igazságos keresetünk, alapfolyamodványunk, mult évi sept. 4-én a patronátus kérdésében tett nyilatkozatunk s jelen válaszunk mielébb a tekintetes Községtanács elé terjesztessenek, a tekintes Városi Tanács részéről teendő ajánlat kiséretében. Mert mi bizonynyal hiszszük, hogy a tekintetes városi és Községtanács — igazságszeretete, nemes érzülete, az oktatás és nevelés szent ügyeérti buzgalmánál fogva — örömmel fogja teljesíteni igazságos kérelmünket, a nélkül, hogy az igazság, az emberiség szent ügye érdekében tett intézkedéseért, egyházunknak oly föltételeket szabjon, ettől oly engedményeket követeljen, melyeket ez, a polgári és egyházi törvények megrontása, hitelvei megtagadása s lelkiismerete sérelme nélkül, el nem fogadhat, nem tehet, — s milyeneket hazánkban egyik városi hatóság is, mely a reform, egyházat közpénztárából segéli, nem tett és nem kivánt. Mi bizton reméljük, hogy a tekintes városi és Községtanács — a helyett, hogy minket kényszerítene igazságos ügyünkben a legfelsőbb helyig folyamodni, s kérelmünk teljesülését eszközölni — önként, önjóvoltából valósítandja azt, a mit maga is igazságos és és méltányosnak megismert és kijelentett, miáltal egyházunkat önmaga iránt őszinte tiszteletre s szives hálára kötelezze le. Teljes tisztelettel, — Pest, aug. 5-kén 1860. tartatott gyűlésből — a Pest városi tekintetes Tanácsnak alázatos szolgái, a pesti reform, egyháztanács, — Torok Pál, lelkész, — Karczag Ferenc, egyh. gondnok. (Vége köv.) EGYHÁZI ÉNEKEINK TÖRTÉNETE, ISMERTETÉSE, ÁTNÉZÉSE. AZ ÉNEK FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA. JAVALLATOK AZ ÉNEKESKÖNYV MEGJOBRITÁSÁRA. (Folytatás). Cantionale. Hogy e mü külső megjelenésében minő lehetett, meg nem mondhatom, mivel mint már fölebb is emlitém, eredeti kiadásban még nem láttam. Annyit azonban a számra csekély tartalom mégis enged sejteni, hogy vagy nyolcad, vagy még hihetőbben tizenkettedrétben bocsáttathatott világ elé; mert nagyobb kiadás nem illett volna össze vele. Tartalmát, mint a Brever által eszközölt lőcsei kiadás a lapszéli föliratokban mutatja , mind hymnusok teszik, kivévén egy rövid responsoriumot, s több versiculust és benedictiót különféle alkalmakra, továbbá Athanasiusnak symbolumát, melyek negyedrész íves hat levélen vannak a könyvnek végire téve. Adventre négy, karáesonra kilenc, böjtre négy, nagyhétre három, húsvétra négyr áldozócsütörtökre kettő, pünkösdre négy, szentháromság vasárnapra kettő, közönséges napokra, mintegy tizennégy hymnus van a nevezett könyvben, melyekhez még a teremtésről hat, és vasárnapra két ének csatlakozik. Valóban meglátszik, hogy csakugyan ,,az együgyübb ekklézsiák kedvéért" adatott ki. — Többek közt egy latinból szerzett éneknek ez van fölibe írva: „Szent Ambrus doctoré: Veni redemptor gentium." „Jövel népeknek megváltója." Szenczi (nem Keresztesi, hanem) Kertész Ábrahám váradi nyomdász énekeskönyve kis tizenkettedrét alakban, mely a Molnár Albert által francia versben fordított zsoltárokon kivül számos énekeket foglal magában, azon sajátsággal bir, hogy az énekeket bizonyos nemek szerint osztályozza és rendezi. Nevezetesen külön részt tesznek benne a „hymnusok, különt az isteni dicséretek" (psálmusokból készített ének), és végre különt a dicséretek" (énekek); oly módon azonban, hogy ezek közül az első és; utolsó osztályokban, mert az isteni dicséretben nincs, az egyházi év szerinti rendezés is teljességre van vive. Elől a hymnusok, azután a psálmusokból való isteni dicséretek, s ezekután a dicséretek állanak, melyek közül ez utolsó részhez a sátoros ünnepieken kivül katekhismusi és különbféle dicséretek is hozzásorakoznak. S végre mindenek után szent Dávid zsoltárai. Több figyelemreméltó e könyvben alig található, de annál inkább van a most következő : Zengendezö mennyei kar énekeskönyvben , mely szinte tizenkettedes formában jelent meg. E munka talán minden énekeskönyvek közt, a mostanit kivéve, legtöbb, körülbelől mintegy tiz kiadást ért e század eleéig, ugy hogy az első 1675 után, a másokodik ezután nem sokára, a harmadik, melyről épen most beszélünk, 1735-ben jelent meg stb. Tartalma, mely 220 énekből áll, több reggeli és estvéli énekek elöretétele után megy át idő rendben a sátoros ünnepiekre; s ezekután jonek a vasárnapi, keresztségi, urvacsorai, penitentiás énekek. Majd ismét ezek után következnek a hitről és megigazulásról, az igaz keresztyénségről, a keresztyéni élet és lelki vigyázatról, harcról,