Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-03-10 / 10. szám
Mely felhívásra s föltételekre a pesti reform, egyház ekkép válaszolt: Tekintetes városi Tanács! A pesti reform, egyház tanácsa méltó tisztelettel vette s olvasta a pestvárosi tekintetes Tanácsnak folyó évi jul. 16-kán, 42235. sz. alatt kelt, nyilatkozatra felliivását az iránt: „Váljon kész-e a pesti ref. egyház az eló'sorolt s az evang-. egyház magyar- s németajkú közönsége által elfogadott föltételeket sajátjává tenni4 4 ? mely föltételek mellett az evang. egyház a városi közpénztárból évi 1500 ftot nyert iskolái segélyezéseül. Váratlan volt ugyan reánk nézve e fölhívás és kérdés; mert miután egy hosszú év telt el. mióta a pesti ref. egyház tanácsa 1859-ik évi jun. 19-én tartatott gyűléséből iskoláinak a városi közpénztárból leendő segélyezéseért, törvényes és igazságos indokokra alapítva tiszteletteljes kérelmét , folyamodványát a pestvárosi tekintetes Hatóság és Községtanácsnak bizodadalommal s szép remény nyel átnyújtotta; miután egy éve mult, hogy a városi tekintetes Tanács 1859-ik évi jul. 27-én tartatott ülésében, 33269. sz. alatt, kérelmünk igazságától magát áthatottna£ s az ügy^'lne^^^ik vallotta: közelebb véltük magunkat a célhoz , hol igazságos és méltányos kérelmünk tettleg valósuljon. Váratlan volt a felhivó-levél annyiban is, hogy ennek tartalmából szükségesképen azt kelle következtetnünk,r hogy alapfolyamodványunk, melyet mi a tekintetes Községtanácshoz is intéztünk, és a patronátus kérdésében mult évi sept. 4-én kelt nyilatkozatunk, melyet szintén mindenesetre a té"fcintetes Községtanács elé kivántunk terjesztetni, mindeddig vissza volt tartóztatva imez illetékes helyről. Aggodalmat költött bennünk a tekintetes városi Tanácsnak azon eljárása is, — melyet tudtunkra a hazában egyik városi Hatóság sem követett, mely a községi pénztárból a helyi ref. egyházat segélyezte és segélyezi, — miszerint az igazságos és méltányos kérelem teljesitéseért megadván nekünk azt, a mi minket illet, oly jogokat láttatik a maga részére igényelni s szándékszik körén kivüli téren magában az egyházi tanács kebelében gyakorolni, melyek sok tekintetben azonosok a patronátusi jogokkal, milyeneknek a haza egyik reform, egyházában is nincs -érvényök s életök; holott már egy izben, — midőn a tekintetes városi Tanács 1859-ik évi jul. 27-én kelt iratában a kegyuraságot iskoláink fölött oly mérvben láttaték igényelni, milyenben azt a városi római katli. reál s elemi tanodák fölött gyakorolja, — mi sept. 4-én 1859. kelt válasznyilatkozatunkban, tiszteletteljesen s határozottan kijelentők, hogy országos törvényeinktől, a törvények által biztosított autonómiánktól, kánonaink s gyakorlat által szentesitett institutioinktól semmi árron el nem állunk, — ezektől elállanunk nem szabad nem lehet. Azonban, mivel a városi tekintetes Tanács, f. évi jul. 16-kán kelt iratában, arra szólítja feL egyháztanácsunkat, hogy ez a föltett kérdésre hováhamarább terjeszsze nyilatkozatát a városi tekintetes Tanács elé, a végett, hogy ez a hason iigybeni kérvényünkkel a Községtanács végelhatározása alá bocsáttathassák, de különösen, hogy az e részbeni kiadás a városi legközelebbi költségvetésnél figyelembe vétethessék: nem késünk a fenforgó ügy tárgyalása közben fölmerült föltételekre nézve teljes tisztelettel nyilatkozni. Tekintetes városi Tanács! Mult évi sept. 4-én, a patronátus kérdésében tett nyilatkozatunkban, őszintén kimondók, hogy az országos törvényekhez, melyek jogainkat meghatározzák, teendőinket szabályozzák, iskolai autonómiánkat biztosítják, — hogy kánonaink s törvényes gyakorlat által szentesített institutioinkhoz, melyek megtartására kötelezettek vagyunk, melyektől törvényszegés és hűtlenség nélkül el sem pártolhatnánk , mindenkor, mindvégig hiven ragaszkodni kívánunk s szándékozunk. Igaz, szegények vagyunk, Ínségünk nagy, iskoláink nem nélkülözhetik a segélyt: de ily nagy szükségünk is nem ment föl minket a törvények, kánonaink s elveink megtartásától s követésétől. Mi ezen törvényekkel s intézményeinkkel nem tudjuk megegyeztetni az előterjesztett föltételeket s kívánalmakat; mi nemcsak szabályzókul , hanem arányzókul sem ismerhetjük meg s fogadhatjuk el, a polgári s egyházi törvények ellenére; árrért pedig jogérzetünket fel nem áldozhatjuk, jogainkat el nem adhatjuk, mint eladta Esau Jákóbnak egy tál lencséért az első szülöttség jusát. Ennélfogva, — bármit hozzon reánk a jövendő, — jóllehet, csak jót s igazságot várunk, mert nem lehet, hogy a városi tekintetes Tanács