Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-03-03 / 9. szám

foglalja magában latin lapszéli feliratokkal és tartalom kivonati jegyzetekkel igy: „Introitus, prosae, antiphoniae et responsoriae de adventu domini Jesn Christi" stb. stb. Ezek után következnek a „hymni quotidiani ac inprimis de operibus sex dierum", s ezek után jö több introitus, prosa, antiphonia, responsorium versiculus, benedictio szinte köznapokra. Majd ezek után állanak az urvacsorai énekek, „lamentationes Jeremiae prophetae, a passió," hogy az iró szavait használjam, „domini nostri Jesu Christi secundum Matthaeum és secundum quatuor evangelistas/' s végre az első rész bezárójául az „antiphoniae dominicales." A második részt a zsoltárok teszik Jíároli Gáspár fordítása szerint teljes számmal, melyeket három kótázott levél nyolcféle dallammal előz meg ily homlokirattal: „Toni psalmorum distincti." Végre ezek után egy függelék áll, mely feledékenységből maradt hátra, s a mely egy hymnust s több urnapi responsoriumot, versiculust, benedictiót és precatiunculákat foglal magában. Ez utolsó részből vétetett át azon mostani énekeskönyvünkben levő 29-dik és 48-dik, az első huávéti, a második pünkösdi felálló ének; s bizonyos, hogy Gelei szerzette, mivel az eddig kezemen megfordult énekes< könyveknek egyikében sem láttam, a melyek az öreg graduált megelőzték; mig az újévi invocatió (5-dik ének) nem nemcsak Gönczi F. György, hanem Bornemisza Péter énekeskönyvében is feltalálható. Külső leírására nézve a könyvnek megemlítem, hogy a kötés eredetileg eziist kapcsok és sarkszoritókkal volt feldíszítve, ugy azonban, hogy a tábla közepén a Rákóczi cirner is fel vala szegezve. Ilogy ilyen volt, még Nagy-Körösön sokan tudnák bizonyítani, mivel e fejedelmi ajándékból még most is őriztetik egy példány a város levéltárában ; de természetesen minden ezüst sarkszoritó és kapocs nélkül. Többi sajátságok közt nevezetes még, hogy énekeskönyveink közül ez az első a leveleknek mindkét oldalról való számozásában; legalább én részemről ilyet még egyet sem láttam. És most ezek után, ha azt mondaná valaki: méltasd Géléinek érdemét, megvallom, nem volnék képes e feladatnak kellőleg megfelelni; mert azon nagyszerű munka és teméntelen fáradtság, melyet e könyv igénybe vehetett, oly nagy lelkierőt teszen fel, miszerint mostani időben alig hiszem, hogy találkoznék ember, ki egy ilyen műnek szerkesztését és kiadását el merné vállalni. A szövegigazitáson és szerzésen kivül, maga a kótázás, mely néha tizen-tizenkét iven keresztül egy folytában tart, milyen a két passió, először Máthé, azután a négy evangyélista szerint; de meg ezenkívül csaknem minden lapon kóta, — ismétlem:, maga a kótázás oly sok és oly temérdek, hogy a legerősebb türelmet is próbára teszi, s én csodálva bámulom, hogy Geleinek elég béketűrése volt mindezt becsülettel végrehajtani. De haszontalan nem beszélek tovább, mert a ki e temérdek munkát nem látta annak fogalma se lehet annak nagyszerüségéről,azért csak röviden azt mondom : ha Gelei semmi mást nem tesz vala is ez énekes könyv kiállításán kivül, méltó volna akkor is, hogy nevét minden protestáns a legnagyobb egyházi férfiainké között említse. (Folyt, követk.) — ISKOLAÜGY. MISKOLCI REF. GYMNASIUM ÉS LEÁNYNÖVELDE. Február hó 4-én kezdve azon hét napjain tartattak a miskolci ref. gymnasiumban a félévi vizsgák. Ez iskolát, mint sajátját a helybeli Egyház nem megvetendő áldozattal fen bírta mind ez ideig tartani. De a lefolyt szomorú évtized a fillérekből hangyai halmocskává emelkedett egyházi és iskolai kegyes alapítványokat is, ha azok ingatlan birtokba fektetvék, kettős — u. m. évenkinti és évtizedenkinti (illetékegyenérték czimmel) adó terhe alá nyomasztván, melyhez járult az erőszakolt tanrendszer következtében 5-röI 10-re emelt tanári szám, hogy az Egyház e szépen virágzó iskolát saját erejével tovább is fentarthassa, ahhoz sokkal szorongatóbb a félelem mint biztató a remény. Pedig az iskola akár a benne élő lelket és szellemi erőt, akár annak külcsinját és helyzetét veszszük figyelembe, a legbuzgóbb pártfogásra méltó. Tanárai szerénységét, kiket az Egyház szemen szedett bűzakint vitt ez iskolába, nem akarom dicséretekkel bántani. A nemes öntudat, mely őket jellemzi, s mely közelismerést aratolt, nem szorul dicséretre. Elég, hogy az itt végzett tanítványok más nagyobb iskolákban is kitűnnek. E kiválósághozi reményben megerősítette a küldöttséget, a mostani szigorlatok folyama is. Az alig 16 éves ifjak a fogalmazásban, gondolataik elrendezésében, az apróbbak általában szép kézirataikban, a hibátlan helyesírásban bámulásra ragadtak. Megrovandó volt azonban az, hogy a legkikészültebb tanítvány is alig- birta tanulmányát ugy mondani fel, hogy az egyes szavakat többször ne ismételte volna. E hibát ugy látszik egyik a másiktól tanulta el, s épen azért mivel ragadós, orvoslást igényel. Figyelmet érdemel az iskola külcsinja és helyzete is.Az épület a várost végig hasitó Szinva patak partján fekszik. Minden tisztátalanság egyenesen a folyamba merülvén, tiszta az mint méhköpü, melyből a tanuló sereg mint tudomány virágain röpkedő méhcsoport, koronkint az alig tiz ölnyire eső emlékkövekkel s élőfákkal díszelgő temetőre a nagy templom mellé szokott kirajzani, vagy az avasi csalitos hegyoldalba, és tetőre, mely a város közelében emelkedik, felzsibongani, honnan mint egy kis Olympról az alacsonyban fekvő s a mindennapi kenyérkereset zörejében uszó egész viirost a füstölgő vasúttelepet, a repülő vonatokat s mintegy tizenöt helységet beláthatni. Az iskolai port és rekedt levegőt tehát, mind a tanitó mind a tanítvány egyszerre a legegészségesebb léggel cserélheti föl. Mely fent a magasban a minden szép és jó iránt fogékony ifjú