Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-03-03 / 9. szám
gyakorlandó kegy uraságnak hiányzik a kellő alapja. Továbbá, az idézett eanon szerint,patrónus az, qui ex suis propriis aut patrimonialibus, elegendöleg adífkazik. Egyházunk nem kért segélyt azon jövedelmekből, melyeket a város hnz regálékból, accisehól, allodialis földekből, vámokból, vásárhelyiségektöl, dunaparti állomásokból stb., — jóllehet ezekben is tagadhatlanul jogrészünk van; egyházunk a segélyezést csak azon adómennyiségből és ahhoz képesti arányban kérte és kivánja, mely liitsorsosinkra kivettetik az isteni tisztelet s iskolák fentartására; nem azt kérte, a mi a város sajátja, hanem azt, a mi hitsorsosink pénzszekrényéből kerül ki évenként. Tehát méltán kérdésbe tehetni: Megilleti-e a városi tekintetes Tanácsot a patronátus iskoláink fölött, a nagyjelentőségű s messze horderejű jogokkal együtt, csak azért, mert a városi tanács hitsorsosinkra kiveti a cultus s iskolai adót, azt azoktól incassálja s egyházunk részére assignálja és kifizetteti ? Megismerjük, helyesen és rendén történik, hogy a városi tanács a római kath. egyházak s' iskolák fölött a kegyuraságotgyakorolja, — mert mivel a római kath. egyház institutiói szerint a római kath. híveknek semmi joggyakorlatuk s szólójuk nincsen az egyházi s iskolai ügyekben, bár az ő vagyonukból tartatik fen az egyház és iskola: kell, hogy helyettök s nevökben, mint képviselőjük, valaki a patronátust gyakorolja, — ezen képviselőjök a városi tanács: ellenben, minthogy az evang. egyház rendezete szerint, az egyháztagok, kik az egyház és iskola szükségeire adakoznak, teljeskoruaknak tekintvén, magok egyenest és közvetlen gyakorolják a patronátust, az egyházi s iskolai gyűlésekben megjelenve s ott minden intézkedésekbe befolyván: nem szükség, hogy helyettök s nevökben más gondolkozzék, gondoskodjék s gyámnokoskodjék. Ilyen vicepatronátus nemcsak felesleges és szükségtelen: hanem a valódi patronusok jogait paralyzáló volna, sőt ezek patronatusával ellentétes lehetne. Megjegyezzük végre, hogy Ausztriában, a legmagosb rendeletek szerint, az iskolai patronátushoz oly kötelességek és terhek csatolvák, mint a patronátus föltételei és kellékei, melyeket a városi tanács julius 27-diki ülésében csak részben pótlását ajánlván a tanodáink fentartására kellő költségeknek, bizonyosan nem volna hajlandó elvállalni, sem mi nem kívánunk elvállaltatni. Ilyen terhek az 1788. aug. 16. rendelet szerint, az iskolaháznak kellő fundus adása, — az isk. rendezet 18-ik §. szerint, az iskolaház építtetése, — 1788. máj. 8. rendelet szerint, épitkezés vagy reparátió ideje alatt tanodalak bérlése, — 1810. máj. 26. redelet szerint, az iskolaépület megvizsgáltatásának költsége, — 1798. nov. 3. rendelet szerint, a kéményseprő fizetése, — 1788. dec. 10. rendelet szerint, az iskolafűtéshez kellő tűzi fa előállítása, valamint ennek előállítása a vasárnapi iskola számára, az 1817. dec. 10. rendelet szerint, — 1816. nov. 28. rendelet szerint, az iskolaliáz s tanszobák meszeltetése stb. Mindezek fedezésére, — pedig mind ez tiszte s kötelessége az isk. patronusnak, — a kilátásba helyezett részben pótló segélyezés nem volna elegendő, — pedig a Can. 30. C. 16., q., 7. szerint: Nem elegendő dotatio által nem szereztethetik meg a patronátus: más oldalról egyházunknak, mely az iskolát alapította s ennek fentartásában legfőbb részt veszen, alapjogát s patronátusát ezen a városi pénztárból adandó részben pótló segély tökéletesen megsemmisítené. Ezek szerint a városi tanács által iskoláink felett gyakorlandó kegyuraságnak sem alapja, sem helye nem levén, sem szüksége fen nem forogván, sőt ezen patronátus maga a városra nézve sem lévén kivánatos : őszintén és egyenesen kinyilatkoztatjuk, hogy a városi tanács patronátusát oly értelem és mértékben, mint azt a római kath. elemi és reáltanodáknál gyakorolja, el nem fogadhatjuk; Annyival inkább, mert azt érvényben megtartatott országos törvényeink sem engedik meg. Az 1791. 26. t. c. határozottan azt rendeli: Evangelici in iis, quae ad religionem pertinent, unice a religionis suae superioribus dependeant. E szerint más, mint egyházi hatóságtól nem szabad függenünk, — a legnagyobb függés volna pedig praesentált tanárokat akarva, nem akarva elfogadnunk; s e törvény nem engedi meg, hogy egyházunk s iskoláinkra nézve a városi tek. tanácstól is függjünk, még akkor is, ha ugyanaz máskép volna szerkesztve, mint jelenleg, midőn.