Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-06 / 1. szám

apostoli eszélyességgel, — a tejnek gyöngébbszerii táp­anyagát kell egyelőre, a keményebb és tartalinasb étkek helyett alkalmazni. — Nem türelemfárasztó, és tudományos fejtegetéssel adott terjedelmes cikkek , annyival inkább nem oly hivatali komolysággal kötelességül szabott tudni­valók halmazára van itt szükség, melyeket tantermekben a „bonae spei" ifjúság — jó bizonyítvány érdekéből — hall­gatni köteleztetik, s utóbb magától is reá kényszerül. Nem a hosszadalmason ékes rendsorban terjengő körmondatok; — inkább gnotnaszerü velős, röviden mindent mondó és legalkalmasabban eltalált beszéd való a nép számára. Arról pedig- a finoman mivelt, és társas körben élezett elmeful­lánkok városi tulbőségében alig fogott valaki gondolkozni, mert különben megsajnálta volna, hogy a nép irtózatosan elbajlakodik (az ő nyelvükön: tevenelődik) egy-egy ma­gyarul nem adott idegen névszó, vagy más ilyfélének kibetüzésével. Például följegyezni méltó a sok közül egy: T. uram! — mond a vasárnapi tanításon, és nem leggya­korlatlanabb olvasóleányok egyike , — ezen nincs mit olvasni — : egy b., utána pont, aztán semmi több, mint V, a, és y . . . így az eredetileg magyar és zeneileg szép, történelmileg magasztos hangzású családnév. Mennyire ta­nácslandó tehát magyarul bánni el a tulajdonkép idegen névszókkal, és egészen elannyira, hogy a hol p. o. Heine jön elő, zárjelben Hájne-vá magyarittassék, — mig a jó példák utáni beleszokás törvényesitendi a zárjelekből köz­érvényre kibocsátandolt magyar hangzatokat. Ha van, mivel olvasásra édesgethetni falun és egyszersmind csekélyül iskolázott prot. magyar népünket, az főképen Boross M. népszerű kisebb munkái, — s ezek közt legajánlatosb — a „Kegyeletek oltára" , — melynek szerencséjétől messze­marad „Melanchthon F. életirása." — Vajha sokára még ki ne nőlje magát az ily természetes egyszerű , tisztessé­gesen kedélyes népi hangulatból az ő megáldatott tolla ! De továbbá, a bünt sem ismerheti az, kinek a törvényről fogalma nincs, és megfordítva; — előttünk az e. szellem­ben nép kezébe adandó folyóiratok gyönyörű példánya, némethoni prot. feleinknél ily cím vállalat: „Glaubens-Leben, Glaubens-Muth und Glaubens-Treue" — ugy béltartalma és annak ügyes berendezése, mint szintén külszerkezet tekintetében. Ily modorban az „E. könyvtár"nak, a népnél, bízvást nagyobb szerencsét jósolhatunk. Még egy : — ha a főt. e.-kerület ugy látná jónak,—mert hiszen a programmot sem nézhetjük minden pontjaiban szentírásnak, — hogy az ö neve és jogcíme, minden ekkorig kifejezett kívánalmaival (melyek irányában a legcsekélyebb kifogást sem szabad bár kinek megengednünk), — egy magánvállalkozó szer­kesztő-kiadóra szálianának át, kivel egyedül találkozzék az olvasó közönség, s a kit egyénileg őrzendő jó hírnév, e téren szerezhető dicsteljes népszerűség s annyival na­gyobb anyagi haszonnak érdekei mind hatósabban ösztö­nöznének arra, hogy a közkivánalmat figyelje, mind pedig a nyilvánosság előtt szigoruabb, és minden hivatali tekin­télynél illetékesebb — felelőségre fognának kitenni. An­nyi jó tanár a székvárosban, és annyi lelkész-munkatárs a vidéken, a mennyi még hallgatva várakozhatik, ekkor föl­lépne és irodalmi kört alakitna egy, évenkint 40 vagy 30 ivből 8—10 füzetre osztandó s ily nagy érdekű vállalatnál, mint az „e. Könyvtár," — melyet aztán a debreceni orszá­gos vásárok és postautoni küldhetlenség bilincseiből már csak azért is fölszabaditaudónak szavazunk, hogy távolabb vidékekről megrendelők legalább ugyanazon félévben, melyben megjelentjuthassanak illetményeikhez. Jan. 18, 23. Kentron. BELFÖLD. Á. H. H. BÉKÉS-BÁNÁTI EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰL­ÉSE *). M. évi september 19. s több következő napjain, ha­zánkban legnagyobb kiterjedésű, s népességű egyházme­gyénk ez évben már harmadik, de egyszersmind 10 év óta első autonorn közgyűlését tartotta. A két első gyűlésen egyházmegyénk, mely az akkor célba vett eldarabolás által legérzékenyebben lett vala sújtandó, — minden figyelmét arra kényteleníttetvén fordítni, hogy az anyaegyházkerület­hezi szívélyes vonzalma, törvényben gyökeredzett, s béke­kötések biztosította jogaihozi rendíthetlen ragaszkodása érvényre emelésére, mikép kölcsönözhetne minél nyomaté­kosb erkölcsi súlyt: nem csoda, ha belügy s bajai megsoka­sodván, ezek elintézése vette a 4 napig tartott gyűlés csak­nem minden idejét igénybe. Gyűlést elözŐ nap délutánján a népiskolák szervezéze, s a gyámoldai ügyben tanácskoz­mány tartatott. Gyűlés napján az egyházmegyei tanács hites tagjai, s az egyházközségek képviselői, vezettetve egyházi s világi elnökei által, ünnepélyes menetben a Szent-Lélek segítségül hívása végett, az egyházi ügy iránt meleg érde­keltséggel viseltető hívekkel megtelt templomba siettek; hol a 37. dicséret eléneklése, s karének elzengedezése után, helybeli egyik lelkipásztor Szalai István kenetteljes imával emelte föl ég felé a buzgó hivek szivei, — hálát rebe­gett Istennek a gondviselésért, melylyel prot. egyházunk fölött kezdettől fogva, közelebb az elviharzott napokban őr­ködött, hogy egyházunk sokat hányatott hajóját ezúttal sem sem engedte a zajgó hullámok által eltemettetni, — kérte Istent, hogy áldás- s kegyelmével környékezze meg mind az időknek végéig a m. prot. egyházat; a Magyarhont, ennek törvényes királyát, s minden hü fijait s leányait. Mely ima után a lelki élvezetet gerjesztett karének, s a 38-ik dicséret 4-dik verse eléneklése után: Elekes András s.-esperes, nsgos Lónyai Menyhért s.-gondnok, az egyházmegyei tanács hites tagjai, a szent­asztal közelében előre elkészített helyen elnöki s tanács­*) E cikk elkésett, de az egyház meghagyásából közlendő levén, utánpótoljuk. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents