Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-17 / 7. szám

A második részben pedig, hogy a szerző szavaival «ljek, „egynéhány válogatott hosszú énekek vadnak, az szentírásból szép tanúságokra rendeltettek, ilyen módon : először a világ teremtéséről, elsiilyedéséröl, e világ elmúlt és jövendő dolgairól, a Krisztusról tett Ígéretekről, annak eljövéséről, azután az istennek a bűn ellenvaló haragjáról, a Mózes által kiadott átokról, az uralkodó bűnökről, a bálványimádás és fösvénységről, a fejedelemségnek tisztéről. Ezekután sorozódnak még e következők : az istennek az emberekhez valószereiméről, a halálról, a jövendő ítéletről, a pokolról, az isten városának a menyországnak drágalátos boldogságáról stb. A harmadik részben csupán csak bibliai elbeszélések lelhetők: a zsidó és magyar nemzetről, törtenetüket Összehasonlítva, tett csuda cselekedeteiről istennek, nevezetesen, hogy mint vitte isten izráelt József által Egyptomba, és mint hozta ki onnan. Mózes és Józsué hadáról, Sámsonról, Dávid és Góliátról, Juditról, Eszterről, Rebekáról, Tóbiásról, Jóbról, Jónásról. A mi ezek szerint az elrendezést illeti, az első részben ugy látszik, a szerző az egyházi évet vette zsinórmértékül, mig a másodikban bizonyos dogmatikai alakot ölt magára az énekek elhelyezése, a mennyiben a világteremtéséről a megváltásra, s ismét a végső dolgokra megy állal. A harmadik, a híveket kitartás és bátorságra intő részben semmi határozott rendet nem lehet találni. — Kóta a nevezett könyvben még nincs; a levelek szinte csak egy oldalról római számmal vannak megjegyezve. Az énekkeresés ugy látszik, hogy csak a levél számok által vala eszközölve stb. Következik Beythe István énekeskönyve, negyedrétben kótákkal. Nagy kár, hogy ezen igen nevezetes, még eddig egyetlen példány csonka, elejéről mintegy 106 levél, az elöbeszéden kivül, hiányzik. De azért elégséges arra, hogy rendszerére és tartalmára következést vonhassunk. Nagy számmal találhatók benne hymnusok, psalmusokból való istenidicséretek antiphoniákkal, responsoriumok, benedictiók és versiculusokkal vegyítve stb., nemcsak ezek, hanem még egyes imádságok is az énekek közé szőve, melyeket a szerző egyes psalmusokból készítve a közönség vagy a lelkész számára sziute az énekek közé iktatott. Altalános rendezése e könyvnek a napszaki istenitiszteletek ideje szerint eszközöltetett, a mint a lapszéli föliratok mutatják, hol ilyen feliratok olvashatók „regveli éneklések ;" déliesti éneklések" vagy mind a kettőt összecsatolva „regveli és déliesti éneklések." Ezekhez járul még ezen mostani szokásunktól nagyon eltérő fölirat, „hajnali éneklések," tanúságára annak, miszerinti a hajnali istenitiszteleteket, Krisztus születését megelőző adventben őseink gyakorolták. E napszaki rendszerbe foglaltatott aztán a másik rendszer, melynek maradéka az egyházi év szerinti felosztás azon sajátsággal bir, hogy ebben megint az énekek istenitiszteleti actusonként vannak sorakoztatva, p. ilyen formán: először egy antiphonia, ezután egy psalmus, ezután .meg egy imádság, mely rendesen a megelőző énekből szokott készítve lenni; ezután egy responsorium; „versiculus" gyermekek által mondatva, melyre felelt a „chorus"; megint egy rövidebb imádság s végre bezárólag ismét egy versiculus szinte gyermekek által énekelve, melyre hasonlóképen a chorus válaszolt. Ez egy advent reggeli istenitiszteletnek leírása. Valóban Beythe István ez énekeskönyve oly nevezetes inü, melyhez hasonlót énektörténetünk mezején hiában keresne az ember; mert tartalmával nemcsak a nyelvészet, költészet és énekdallam minőségére vet világot, hanem még a liturgika és liturgia történetének is megbecsülhetlen kincseket nyújt és szolgáltat az énekeknek szertartásszerű elrendezésével és felosztásával. Erre vonatkozólag legnevezetesebb rész benne azon hely, hol az énekek szertartásszerű elrendezése mellett még az úrvacsora kiosztásának módja is fel van jegyezve ; s a melyet, hogy az idők romboló hatalma diadalt ne vegyen rajta, a liturgiák történetének írója számára pontosan ide felveszek. Altalános cime a nevezett résznek ez : ,,A mi urunk Jézus Krisztus test szerint való születésének ünnepe napján, ha az ur Jézusnak szentséges vacsoráját kiszolgáltatjuk, a régi anyaszentegyháznak rendtartását követvén, ilyen módon való islenidicséretekkel élünk." Különös feliratul pedig ez : „Az urvacsorája kiszolgáltatásának módjáról," következvén , jö maga az utmutatás: „Minemű egyigyűséggel és parasztul szerzötte légyen Christus urunk a híveknek az ö szentséges vacsoráját, könyü keresztyén embernek megérteni az evangélistáknak Írásokból, Math. 26. Marc. 14. Luk. 22. Joann. 13. Mely urnák szerzését semmi pompával nem meri ékesíteni Pál apostol, hanem ő is csak azon első paraszt szerzésben hagyja a Christusnak mennybe menése után huszonhat esztendővel, a mint a corinthusbelieknek irt első levelének II—dik részében olvassuk. Ez volt kedig e dologban az apostoli rendtartásnak módja: Hogy mikor öszvegyült a község a szent gyülekezetnek helyére, 1. predikállottanak az apostolok a Christus Jesusról, 2. annak utánna imádkoztanak, 3. harmadszor a szent kenyeret közötlök eltördelték és elosztogatták, 4. az ur istennek dicséretet mondottanak: és miérthogy a Christusban fejenként egy testté lettenek, atyafiúi szeretettel szolgáltának egymásnak, a mint e rendtartást szent Lukács evangyélista megírta Actor. 2. és 20." „Az urnák vacsorájában való kényért és bort, csak az ur imádságával, a Miatyánkkal szentelték meg, a mint Hieronymus doctor lib. 3. conlra Pelagianos és Gergely doctor Epistolarum lib. 8. Epist. 7. irják ezt mondván: Mos Apostolorum fűit, ut ad ipsam solummodo orationem Dominicam oblationis hostiam consecrarent. Azont bizonyítják : Innocentius in liistor. titul. 5. Cap. 2. paragr. I. Platina lib. de vitis Pontificum in vita Sixti primi. Gábriel Biel lect. in Canonem 25. Durandus lib. Caeremoniarum 4. Cap. I." „Az apostoloknak ideje után kedig, hogy lassan-lassan a szent vacsora mellé több ceremóniákat kezdének rakogatni a szentegyházi szolgák, mig a község a szent gyüle-