Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-24 / 8. szám

Az eszmét szétágazásának főokát abban keresem, hogy mindjárt az eszme első formulázása alkalmával az egyházi domestiea név használtatott. A domestica név alatt pedig megszoktuk múlt megyei életünkből egy oly pénztár fogalmát képzelni, mely minden belső szükségek fedezésére szolgál. Ez okból én inkább óhajtanám e helyett a „közös egyházi segély-alapa

nevezetet venni használatba. Szükségesnek tartom föleleveníteni ezen eszmét most, midőn — ha valaha —• megérdemlik egyházi férfiaink, hogy vallásunk, népiskoláink és lelkészeink legégetőbb szükségeiről — addig is, míg a zsinat alaposan intézkedhetnék —- mind azon erőkkel, melyekkel jelenleg rendelkezünk, segíteni igyekezzünk. Mert nem lehet eléggé méltányolni, — noha szoros kötelesség volt — hogy több mint 1600 lelkészeink közül — kik közt számosan a mindennapi szükséggel küzdeni kénytelenek — egyetlen hang sem emelkedett, mely az állam részéről kilátásba tett congrua eszméje miatt egyházunk régi jogait pillanatra is elfeledte volna. A mennyire kötelesség volt részünkről így cselekedni: annyira erkölcsi kötelesség minden befolyásos hitsorsosunknak azon lenni, hogy megvessük alapját oly intézkedéseknek, melyek ha felvirágoznak s megerősödnek: égetőbb szünkségeinket fedezni fogják. A Protestáns egyházi és iskolai lapban bővebben ki voltak fejtve egyházi szükségeink, s ez okból itt azokat részletesen tárgyalni feleslegesnek tartom. Azonban legyen szabad itt azon főbb szükségeket előszámlálni, melyeket az alakítandó közös egyházi segély-alapból fedezni szükségesnek tartunk: Azon tárgyak közt, melyek közös segélyt igényelnek, első helyen áll a legszegényebb egyháznak lelkészei fizetését javítani, és idővel bizonyos mérsékelt congrnat állítani fel, melyet húzni minden kötelességének megfelelő egyházi egyén feljogosítva lenne-Rendezni egy nyugdíj-alapot, melyhez minden egyházi és tanitói egyén — hivatalba lépésétől fogva—jövedelméhez aránylagos bizonyos évi Összeggel járulna. De hogy a hozzájárulás terhes ne legyen: a közös segély-alap nagyobb Összeggel annyira gyarapítaná ezen nyugdíj-alapot, hogy elbetegedés vagy öregedés esetében minden érdekelt nyugdíjra számolhatna. Rendezni egy özvegyi s árvái alapot, mely az érdekeltek hozzájárulása mellett ismét a közös alapból gyámolíttatnék. Segélyezni a szegényebb népiskolákat, és azok tanítóit, — a szükség és előállított eredmény szerint—ezen segély, kivált az alap megerősödése után, az oly fontos népnevelési ügyben nevezetes eredményeket szülhetne. Végre fedezni a lehetőségig mind azon költségeket, melyek a magyar protestáns egyház közös érdekei előmozdítására elkerülhetlenek. Most lássuk, mely út vezethet ezen alap alakításához, s mík lehetnek ennek alkalmas forrásai ? A zsinatnak hatalmában álland bővebb forrásokat nyitni. Milyenek legyenek azok? arról most szólani nem kivánok. Javaslatom csak oly módok körül foroghat, melyek a négy superintendentia által külön-külön elhatároztathatnak, és így hatáskörét túl nem haladják. Hogy ezen egységes határozat megtétethessék: legcélszerűbben készíthetne javaslatot azon közös népiskolai bizottmány, mely a 4 superintendentia által 2 évvel ezelőtt alakíttatott, akár magában, akár e célra újabban nevezendő újabb egy énekkel együtt munkálva. A javaslatot mind a 4 superintendentia tanácskozása alá vévén, ha ezek azt — föltéve, hogy az életre való leend — elfogadják: ez lenne azon út, melyen az életbeléptetést kezdeményezni lehetne. A teremtendő forrásokat illetőleg azt tartom, azok főforrása a belső roissio lehet, mely ily nagyszerű cél végett egész buzgósággal, bizonyos rendszerrel és szabályszerűleg kezelve több mint 2 millió hívek közt meg fogja teremni várt gyümölcseit ; de hogy biztos és állandó kútforrása legyen :•—miután az egyházkerületek és megyéknek úgyis jogukban áll a keresztelési, temetési, esketési díjakat meghatározni, — miért ne lehetne egy csekély, alig érezhető pótlékfizetést elrendelni, mi mint minimum folyna be a közös segélyalapba. E mellett ily alkalmakkor mindannyiszor a legcélszerűbb lenne a szertartás végett összesereglett hívek segélyzését is igénybe venni, mi bizonyos ünnepélylyel mehetne véghez. Egy ily módtól — ha ez elég buzgósággal kezeltetik — úgy hiszem, sokat lehet várni, anynyival inkább, mert a családi életnek azok legmeghatóbb pillanatai, akkor legélénkebb a buzgóság és vallás iránti kegyelet, midőn a családapa kedves szülöttét keresztelteti, vagy az úrvacsorá-