Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-17 / 7. szám

lenek jobb hazát keresni. Mit használ nekünk az, ha generatióinkat idegen nap alatt neveigetjük, melynek sugárai organismusunkhoz képest nem sütnek elég melegen. Mit használ üvegtáblákon át a világosságot a melegházba beereszteni, ha a melegség kin marad. A paszta világosság nem birja életre vigasztalni délkeletnek kényes növényeit. így aztán, hogy egy kis törpe növényzetből végkép ki ne fogyjunk, nincs más mód, mint szalma-tűzzel, ganaj-bűzzel pótolgatni a meleget, mi nélkül semmi növényzet nem létezhetik. Node az associatio idearum igenis messze elsodort bennünket. Elég az hozzá, rendszerünk a lelkész-képzésben nem elégséges; mert embereit nem állitja biztosan azon kellő kiindulási pontra, honnan kétségtelen sikerrel vezethetnék a gondjaikra bizott nyájakat az anyaszentegyház olvasztó s egyesítő ölébe; épen azért, mert hivatalba lépésük előtt nincs elég alkalmuk otthonosokká lenniök jövendő működésük viszonyai között, s átérteni a társadalom folyamának azon irányát, mely magasztos és mégis gyakorlati, és ők előbb elküldetnek apostolkodni, mielőtt a Szentlélek lángjától eléggé fölmelegültek volna önmaguk. A mi a másik hiányt, egyházi kormányzatunk körülmény parancsolta korlátozottságát illeti, erre nézve azt mondják sokan: így a mint van, egyházi hivatalnoktól szembetűnő eredményt várni nem lehet, mert az csak olyan primus inter pares. Jól van, hogy így van. Isten mentse meg egyházunkat coordinatiójában legtávolabbról is a bureaucratiának életölő merev rendszerétől. Azt mondja az irás: „Szabadságot adtam ti néktek." És nekünk ezen szabadságot megölnünk nem szabad. Az egyház a törvényt Krisztustól vette. Krisztusnak törvénye a szeretet. S az egyház, mint Krisztus törvényének őre, nem engedheti meg, hogy egyes embernek ember fölött a testvériség eszméjének lerontásával erőszakoló, parancsoló szerep adattassék. Azért az egyház, midőn megbízza hivatalnokait, hogy lennének az ügynek őrei, apostolai, kivette kezükből a büntetésnek gyűlölet gerjesztő pálcáját, s testületeknek adta azt, kik a többes számnál fogva kevésbé kétségbe vonható tekintélylyel bírnak, s többszörös vállakkal a felelőség terhét is jobban elbírják viselni. Egyházi hivatalnokoknak irányadásra a bizalom s szeretet vezér zászlaja, s ha épen szükséges, a dorgálásnak atyáskodó hangja adatott. Azok, kikből a szenvedély türelmetlensége beszél, ezt természetesen elégségesnek nem szokják tartani. Azok ellenben, kikben Istennek lelke él, azok a szeretet fegyvereivel csudákat mívelnek. S mutatja azt a tapasztalás is, hogy míg a semmi ellenmondást nem tűrő, mindent letörő hatalomnak acélbékói önnön rozsdájukban eszik meg magukat; addig az egyház szerető bizalmának könnyű arany-öve el nem használódva, évről-évre fényesebben ragyog, s tágulta által erősödik. így hát e részben nálunk semmi hiba nincs. Ezereknek bizalmi votuma roppant erkölcsi támogatás; s a megfelelő szellemi erővel birtokosának annyi túlnyomóságot, s oly hatalmat ád, hogy azzal egy ember untig beérheti; a mi azon túlmenne, az csak a lelki szabadságnak lenne törpítő nyűge, Ugyanazért nem ott van a hiba, hogy kormányzati orgánumokban nem öszpontosfttatott nagyobb hatalom, hanem ott, hogy a nekik nyújtott hivatalos állás előnyeit mozgásba hozni körülményeik által akadályoztatnak. Ugyanis az esperesi működés nem száraz rendeletek s parancsok küldözgetése, hanem atyai intés, baráti tanács, apostoli buzdítás, ügynöki felügyelet által történvén, az esperesnek a gyülekezeteket e végett gyakrabban meg kellene látogatnia, és ezt nem teheti. A gyülekezetek ugyan szívesen látnák körükben az esperest, nemcsak azért, mert talán hiuságuknak hizeleg előkelőbbek által figyelemre méltatva látniok magukat, hanem talán azért is, mert nemcsak a gyülekezetben, de a legdurvább emberben is meg van, habár nem egészen Öntudatosan, legalább ösztönileg annak érzete, hogy szakadozottan, elszigetelve léteznünk nem lehet; hogy az önföntartás ösztöne késztet bennünket minél szorosabb egyesülésre a nagyobb testülettel; hogy az egyesülési kapcsolat biztositékát a kormányzat képezi; hogy a kormányzatnak közbizalmilag fölkent organuma, iránt kötelességszerű hódolattal tartozunk; hogy egy fölkent hivatalnok szentesített tekintélye szükséges és épen nem nélkülözhető orvosság a gyülekezet belsejében támadható zsibbadás ok vagy kedélyháborgások terjengő mérge ellen. A lelkészek sem bánnák, ha az esperessel, mint az egyetemnek képviselőjével, s az administratio ügynökével gyakrabban érintkezhetnének ; mert ámbár egy iskolában tanultak légyen vele, mégis érezniök kell, hogy a ki szorosabb