Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-30 / 52. szám

jelölte ki fölkérendőnek az ideiglenes elnökség elvállalására, ki tanuló fiát és öcscseit gyakorta megszokta különben is tekinteni, igya közügy iránti ismert nemes buzgósága tűlter-Jhelve nem lenne, s ezen véleményzett határozatot tudtul adni igazgató tanár tek. Tarczy Lajos ur megbízatott. — Örömmel értesült a tanács, hogy a mennyire csak lehetséges, az osztályrendszer életbe van léptetve, s a tanulóknak folytonos gyakorlatok, nyelvészeti és fogalmazási kiképeztetésök végett adatnak fel az illető tanár által. Megállapodás van a félben szakadt jogtanszék felállítása fölött is oly formán, hogy a hazai jogot uj év kezdetével t. Baráth tanár ur ideiglenesen elöl adja, az ész-jogot azon esetre, ha Kerkapoli Károly rendes bölcsészeti tanár ur uj évre haza nem jöhetend, igazgató tanár ur fogja szinte rendkivülileg tanitni, s mind ezekről a szükséges jelentés fötisz. superintendens Nagy Mihály és fögondnok méltóságos Teleky Gyula urakhoz elküldetett. Végül Ezen tanácsülésben mutatta be igazgató tanár ur méltóságos gróf fögondnok urunktól küldött alapítvány levelét 2000 forintnyi úrbéri kötelezvénynek két darabban lett hozzácsatolásával együtt; az alapítólevél közszükségre jelöli a kamatokat, mig intézetünk autonom és magyar leend, s ha kisorsolás utján kifizetve lesz, eloszthatatlanul mindig egyh.-községnek kell kiadni. Hangos éljen kisérte az alapítónak sorait, s a hálaszavait tolmácsoló iratot elkészítetni és elküldeni a két elnökre bízatott. Mondják, az erény önmagának jutalma s a dicséret elöl szerényen elvonul; névtelen közlő nem is dicsér, dicsérni nem is tud, de óhajtja: ,,Hadd zengje túl a bérceket, hadd élje tűi az életet a hír , mely a hírneves Teleky-családnak szent vallásunk oltára felett fénylő érdemkoszorujába a romlatlan ifjú szivböl eredelt áldozat legszebb emlényvirágát beilleszsze és szent kegyelettel öntözgesse. BELFÖLD. GYŐRI EV. EGYHÁZ. Nt. szerkesztő ur ! Egy levelet teszek itt önnek ablakába, haj! de mennyire ellenest a közel karácson ünnepekkel, melyek egyébbkint örömünnep szegény és boldog előtt, egy levelet, melyet kivált az, kit legközelebbről illet, a magyar mondatkint, nem tesz ki az ablakba, — de mert ugy is szárnya van a hirnek, az ily hír, a mily meglepő, oly szomorú, ugy is jobban csak önnek becses lapjába, örömeink s keserveink hírnökének szájába való — azért ezennel megilletődötten jelentjük, a n. győri ág. ev. gyülekezet egyik lelkészének T. Dregály Dániel urnák, gyülekezete körében hosszas súrlódások következtében, szász meg szász panasz s vád szülte kölcsönös jajveszéklések után f. Dec. hó 8-dikán történt gyászos „erkölcsi kimultát!" Oh mit mindent szenvedhettek a köz-testnek, a gyülekezeti testületnek tagjai, mig végre ez érvágásra szorultak, s maguknak kellett még a kórágyat is megvetni, maguknak, — az egyébbkint testvér ölelkezésre hajlandóknak, az egység az összetartás barátinak, — az egybekötés utolsó hajszálát is elszakítani. Az ügy, a sokak előtt ismeretes ügy, előlegesen is a törvényes egyházi fölsőség elé terjesztetett. Mi lesz a dolog eredménye még, — mikint fog hangzani az ítélet ? azt nem lehet még tudni, — de amaz óhaj, s buzgó kérés mind inkább megmozdul egy egész egyház s gyülekezet keblében : adja az Isten, hogy e rég kellemetlen ügy s viszony mielőbb jobbra forduljon, s fiatalabb lelkészünk T. Horváth Sándor ur mellé, kire fiatal korában már sokat mért a gondviselés, majd szeretve tisztelt főnökét, a mostani Főpásztort, az egyház, tiszteletben megőszült bajnokát vesztette el, — majd viszont most is az egész hivatal terhét, az ö vállaira raktuk fel, s meddig meddig se, ö az egyedüli pásztor az egész nyáj felett, — hogy jelen, edzett, lélek-eröben gazdag s megpróbált, hiv lelkész mellé, mielőbb egy a gyülekezet óhaja, kívánalmai szerinti „jó pásztort!" rendeljen a gondviselés. Győr dec. 21-én 1860. Győri. NYÍLTLEVÉL A TISZAI ÁG. EV. SUPERINTENDENTIA ESPERESEIHEZ. Tisztelt hivataltársaim! Értéstekre kívántam ezennel adni — nektek, kik tudtommal a miskolci egyházkerület gyűlésén mind jelen voltatok — hogy a pesti Podhradszkyféle szláv újság névtelen gömöri levelezője — a mondott gyűlés jellemzésében, több igen igaz adatok között, minők pl., hogy Székács és Máday superintendens urak magyar egyházi beszédeiket a közönség többszörös hangos éljenzések által meg-megszakította, vagy; hogy a nép Máday superintendens urat a város utcáin nagy lármával végig hordozta volna stb. — titeket illetőleg , szórul-szóra ezt mondja: „több jelen volt autonomicus esperes szavaik szerint egyéb semmi sem volt hátra, minthogy abban a miskolci templomban már csak szivarra, s nem is pipára rágyűjtottak volna." Minthogy ezt épen a gömöri levelező mondja (ki különben rólam a nevezeti lapban már több ilyen dicséretes dolgokat irt, melyekre én eddig hallgattam s ezután is hallgatni fogok), ezen egy esetben,—hol nemcsak én,hanem a miskolci gyűlés s valamennyi esperes társam is esik kérdés alá — felszólalva — mint egyházmegyém a miskolci gyűlésen szintén jelen volt esperese, első vagyok az, ki részemről, a mondott levelezőt, ezennel, miután a kérdéses szláv lap az utat magához ezen s hasonló esetekben már egyszer mindenkorra tőlem elvágta — ezen lapok utján, amaz állítás miatt egyenesen rágalmazónak nyilatkoztatom ki. S miután nyiltan szeretek szólni s nyilt szeretek lenni — íme, egyúttal tudatom kis-honti hivataltársam Jamriska Péter esperes úrral, hogy itt nálunk némelyek, ama, a