Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1860-12-23 / 51. szám
Nem lehet eléggé nem méltánylani az igyekezetet és jó akaratot, melyet sz. könyvével tanusit. Nem lehet elismeréssel nem lenni, azon szándékot illetőleg, miszerint a tanítóságnak könnyíteni akarta feladatát s munkájával mintegy utmutató ohajtott volna lenni. S ha e könyvecske csak is a tanitók vezérfonala maradt volna, hacsak utmutató szerepét kivánta volna magára venni, ngy nem is lenne ellene kifogásunk. De igy, ha nem mondom is egészen tévesztett irányúnak, szerény nézetem szerint nehezen fog megfelelhetni az ohajtott célnak, a mint azt Sz. ur és tanártársai óhajtanák. A könyv célja, melyszerint három oly nagy fontossággal biró dolgot kiván megismertetni, — valóbán szép s megvallhatjuk az igazat, hogy e tekintetben e könyvecske az első, mely ezt merte próbálni, és kisérleni: de e kísérlet, még csak is kísérlet; s mint ilyen, minthogy a történeti ismeretek oly sokféleségét öleli magába, sem egyikre, sem másikra kellő komoly ügyeimet és terjedséget nem fordíthatván, a kitűzött cél és irány hatástalanul, és nyomtalanul el fog veszni. — El, pedig azért,— mivel a három, — oly fontos tárgy igen szűk térre levén szorítva,természetes,hogy az események bővebb és vonzóbb elbeszélésére, — a mi pedig a gyermek lelkét emelné, buzdítaná, — nem juthatott hely. En pedig a magam szerény nézete szerint óhajtanám, hogy a gyermek kezébe adott, s különösen a hazai történelemmel foglakozó tankönyv légyen kellemes olvasmány is, mely a szívre és lélekre egyaránt hasson. A könyv tartalma ne foglalkozzék csupán az események száraz elsorolásával, de élénk előadása által adjon a képzelemnek is eleven képeket, hogy a tanuló s olvasó lássa, képzelje, mintegy mozogni, élni maga előtt a letűnt ősök és nagy férfiak megdicsőült képeit, hogy e képekben lásson maga előtt magas és hóditó példát; hogy bennük és általok tanulja szeretni hazáját, nyelvét és nemzetét. Szerény kívánságom az volna a gyermekek kezébe szánt, s a hazai történelemmel foglalkozó könyvtől, habár kicsi is az, hogy hasson az a szivre, az erkölcsre, szilárdítsa a jellemet, ha van, s ha nincs, igyekezzék fejteni. Legyen élénk színezetű, fontos rövidséggel párosulva, hogy hatása által az erkölcsi, hazafi és nemzeti érzést felköltse az ifjú lelkében, mert főcél a történet tanításában az, hogy valamint az egyesek, épen ugy egész társaságuk hazafi- és erkölcsi életének, irány-adója, vezérlő mestere legyen. Ezen okoknál fogva a történelem előadásában bizonyos melegségnek kell lenni, mely a hallgatót vagy olvasót magához vonzza és fölmelegítse; nem pedig kimért hidegnek, mely a lelket fárasztja, a helyett, hogy gyönyörködtetné, a szivet pedig eltávolítja, a helyett, hogy magához vonzaná. Ismertetésünk alá vett könyvecskében az előadás épen e melegsége hiányzik, s nem tudni, hogy a Sz. akarva vagy nem, egész munkáján keresztül csak egyetlenegy oly helyet sem emel ki, mely a gyermek szivét, lelkét megkapná, mely az érzelmek húrját megpendítené; minden oly hideg, oly kimért benne, hogy midőn olvassa az ember kénytelen, kelletlen, merev alakokkal megrakott sírboltba képzelheti magát. Képei nem elevenek s általában nem olyanok, hogy magukhoz vonzanák a gyermeket, hogy csodáltatni engednék magukat, mert csak mint megtörpült alakok jönek elő. Az események száraz kivonata, egymás után van rakásra halmozva, s nincs sehol egy kedvező pillanat, egy pont, melyen megállhatna a gondolkodó ész S következést vonhatna magának, a honnan bizonyos nehézkesseg ömlik az egészen, mely az olvasó lelkét és eszét nyomja és fárasztja inkább, mint emelné. A mi az anyagi és szellemi miveltség fejlődése történetét illeti, az sokkal rövidebben van irva, sem mint képes lenne valami érdeket felkölteni. Szerintem jobb lett volna a történeti események között beszőve ugy mondani el, egyik és másik király alatt, a mint az itt és amott emelkedésben, vagy hanyatlásban volt. Igy még az uralkodók is sokkal hathatósb színben tűntek volna fel. A reformátió története sokkal több ligyelemme! s nagyobb terjedtséggel van dolgozva, mint az imént említett miveltségi fejlődés; de mind e mellett is meg van hiányossága. Mert minden terjedtsége mellett is elég rövid arra nézve, hogy egy kezdögyermek semmit se értsen belőle. Az egész oly gyermekek számára lenne jó, kik már a reformátióról, annak elveiről és nevezetesebb férfiairól bírnának, hacsak némi ismerettel is. Ezek haszonnal olvasgathatnák csupán az ismétlés kedvéért is. De olyanok, kik a közelebb elhunyt kor elnevezése szerint, algymnasisták, aligha tanulhatnák haszonnal. Sok benne az, minek bő és széles megmagyarázásra volna szüksége s mit sokan a gyermekek közül megtanulás után is újra meg újra elfelejtenek. Azt ugyan megtartják eszükben, hogy ki volt az a Luther, Zwinglius, Calvinus, de azt, hogy melyik, mi elvvel bírt, és mit követett, soha, vagy csak nagy nehezen és ritkán. Mind ezeken kivül a mü nyelvében egyáltalában sok oly kitétel fordul elő, melyek nem szabatosak, s melyek a magyar nyelv természetével nem férhetvén össze, az ember fülét meg-megütik s szórendi érzékét megsértik. Ez maga is rosz hatást képes előidézni mind a nagy embernél, mind a gondolkodni tudó gyermeknél. A bemutatott könyvecskét azonban , — elmondott hiányai mellett is, a tanitók sükerrel használhatván, — ajánljuk az illetők figyelmébe. . . . . sy . . . .ly. Különféle gyászesetekre búcsúztatói alkalmazások. Sírnál mondandó halotti és gyászbeszédek (orátiók) Czike Dániel ó-budai ref. lelkésztől. Ara 80 kr. o. é. Pest 18 60 Engel és Mandello tidajdona. E munka a protestáns irodalom egyházi mezején oly tért foglal el, melynek mivelése — vagy azért mert átalános korszerűsége hanyatlani kezdett; vagy azért, mert egyházi irodalmunk más hézagainak betöltése vette igénybe egyes erőinket; vagy végre azért, mert ily nem átalános használatú mü kiadására, vállalkozó kiadó ritkán ajánlkozott — elhanyagoltatott, illétöleg háttérbe szorult. Pedig mig *