Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-23 / 51. szám

nak s tovább fejlödnek, és igy a közműveltség színvonala is mind magasbra meg magasbra emelkedik. Az iskolának e szerint, ha nem akar elmaradni a kortól, inost tágasabb tért kell befoglalnia az ismeretek mezején, mint ennekelötte, és fel kell karolnia, több tanszakot, melyet azelőtt elhanyagoltak, vagy végképen mellőztek. De bármennyire gyarapodjék az emberi tudomány és sokasodjanak az ismeretek, bármennyire kétségtelen, hogy mindenik nemzedék ujabb, meg ujabb adalékokkal öregbitve hagyja a maradékra az öröklötté tudomány-kincsét: nem kell tartani attól, hogy ez által az iskola teendői végtelenbe szaporodnak, inert egyrészt a gymnasiumnak nem föladata szaktudósokat vagy a tudományok avatott mestereit képezni : ezeket öntanulmány képezi s támogatásukra ott vannak az egyetemek; másrészt pedig az ismeretek benső láncolata oly szoros, hogy a tudomány mezején bárhol lobbanjon is fel az igazság, többékevésbbé az egész mezőt be fogja világilani. Erről meggyőződve, nem akarhatjuk a növendékeket bármiféle ismeretekkel is túlterhelni s ez uton a tudatlanságnál sajnosabb féltudósi zűrzavarba sűlyeszteni , hanem feladásunkat megoldottnak tekintjük, ha a fiatal, ruganyos elmék fogékonyságát az igazság iránt ápoljuk s fokozzuk, ha a serdülőket öngodolkozásra ösztönözzük és szoktatjuk, ha a tanuláshoz kedvet, az ismeretek után vágyat gerjesztünk, tudomány dolgában pedig oly biztos alapot igyekezünk vetni, melyen tovább épitve, kiki saját tehetségeihez és hajlamaihoz képest akár a közműveltség színvonalára, akár tudományos képzettségre vergődhessek. Ha teljesül, a mit óhajtunk, ugy az iskolánkból kikerülő nemzedék felvilágosultságra, közműveltségre nézve nem fog alantabb fokon állni, mint akármely népe a többi müveit világnak. Az ismeretek, a tudomány közös osztályrésze az emberiségnek, iparkodnunk kell, hogy e kimerithetlen s elpusztithatlan kincsből minél többet biztosítsunk s kamatoztassunk ugy anyagi, mint szellemi javunkra. De ha ismereteinkben nem lehet különszakadnunk más nemzetektől, mert az igazság mindenütt ugyanaz, jellemünkben tartsuk meg saját színezetünket. Igy aztán az elme képzettsége biztosítja közösségünket az összes müveit világgal, a jellem képzettsége pedig biztosítja nemzeti egyediségünket. Az ekként kifejlett elmének és jellemnek szövetkezése az emberiség méltó tagjává fogja avatni a fölserdült ifjút s ily értelemben kettős jelszavunkat ez egy szóba szoríthatjuk: „emberiség." Elmondám általánosságukban a vezérelveket, melyeket vallunk. Koránsem ujak azok, de helyén láttuk ez alkalommal újra kitűzni azon régtől elismert jelszavakat, melyek szerint eljárásunkat irányozni erős akaratunk. Végül van még valami, a mi helybeli iskolánkat különösebben érdekelvén , méltán megérdemli figyelmünket. Tudjuk ugyanis Magyarország összes protestánsainak közös óhajtása, hogy Pesten mihamarább egy főiskolánk legyen, hol az ország protestáns iskolai élete minden irányban képviselve legyen, hol az ifjak megtalálhassák mindazt, mit eddig a külföldön kellett összekeresniük, sőt nemzeti tekintetben még többet. Nem tartozik most reánk e kérdésbe ereszkedni, hanem a mily kétségtelen az, hogy egy ily főiskola megalakulása fölöttébb kedvező, emelő befolyást gyakorolna helybeli gymnasiumunkra, szintoly kívánatos, hogy az létrejöttekor iskolánkat készületlen állapotban ne találja. Másrészt nem valószínűtlen, hogy egy helybeli erős, virágzó gymnásium az ohajtott főiskola felállításának megegyengetné az útját. Mindezen tekintetek méltán ösztönözhetnek a helybeli gymnásium ügyének felkarolására, hogy a haza fővárosában, hol mostanság egy derekában megszakított, csonkának maradt tanintézettel kell beérnünk, már a legközelebb jövőben egy teljesen kiépült, rendezett iskolát legyünk képesek felmutatni! E kérdés annál sürgetőbb, minthogy jelenleg a tiz évi zsibbasztó kötelékek megbomoltával, mindenfelé a legélénkebb mozgalom mutatkozik az iskolák emelésében, a hiányosak kiegészítésében. Azon áldozatkészség s erély, mely e községben a gymnásium emelése körül legújabban nyilatkozott, feljogosít a reményre, hogy a mi olv szépen megindult, nem fog félbehagyatni, s a megkezdett munka nem sokáig fog befejezetlen maradni. Megvalljuk, mi azon erős hitben élünk, hogy ezen rövid idő multán teljességében felállítandó épület talapzatán dolgozunk és szeretjük magunkat ezen épület elömunkásainak tekinteni. Ebbeli hitünk megkettőzteti erőnket és fokozott munkásságra ösztönöz. Várva-várjuk a pillanatot, midőn majd részt vehetünk ezen iskola fölebb emelésének, s a ha ugy lesz, mint óhajtjuk, kiegészítésének munkájában. De addig is, mig hatáskörünket nagyobbodottnak szemlélhetjük , mig munkásságunknak megszerezhetjük azon mezőt, mely után sóvárgunk, addig is erőfeszítéseinket a már meglevőre kell, hogy központosítsuk, arra törekedvén mindenek előtte, hogy hadd legyen szilárd az alap és megbízható, hadd legyen méltó reá, hogy a még hiányzó rész föléje építtessék. Ezek, tisztelt gyülekezet, a remények, melyeket ápolunk, s ezek a fogadások, melyeknek beváltását feladatunkul tűztük. Nagyon is tudjuk s érezzük, hogy könnyebb a zászlót lobogtatni, mint becsülettel fentartani, hogy könnyebb a pályát kitűzni, mint megfutni. De bárha számra kevesen, akaratra egyek vagyunk — s ez az egyik biztosítékunk. A másik biztosítékot pedig abban találjuk, hogy méltán számolhatunk a szülék közreműködésére, melynél fogva a családi s iskolai nevelés egymást kölcsönösen segítni, kiegészíteni fogja; méltán számolhatunk nemcsak egyes pártfogók. de az egész község buzgóságára s ügyszeretetére, melynél fogva erkölcsi s anyagi gyámolitását ezen intézettől ezután sem fogja megvonni; számolhatunk arra, hogy az egyházi s iskolai ügynek élén álló férfiak tanácsaiban, tapasztalásaiban s jó akaratában hathatós támaszunk leszen. Számolunk végül arra, hogy minket a községhez azon szívélyes, őszinte bizalom kölcsönös kötelékei fognak csatolni, melyek eszközlik, hogy az emberi gyarlóság mulhatlan következményei, a tévedések és mulasztások nem fogják megháboríthatni az egyetértést, hanem az összetartó kapcsok tágulása nélkül minden előforduló nehézségnek könnyű módon találkozik kiegyenlítése , minden bajnak csakhamar találkozik orvossága. Ezekre támaszkodva, biz-51