Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-02-17 / 7. szám

PROTESTÁNS LAP. SZERKESZTŐ-ES KIADO-hivatal: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELO FIZETES1 DÍJ: Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs.k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA ! 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Gondoskodjunk esperességi segédlelkészekről. Nem igen régen egy nagytiszteletü országos nevii férfid élénk színekkel festvén azon szívszomorító szegénységet, mely kerületünkben a segédlelkészekre nézve létezik, előttem úgy nyilatkozék, hogy: „Mind a felszentelési visszaéléseket controllirozni és paralysálni, mind káplán uraink lelketlenségét felvillanyozni, nézetem szerint leghathatósabb mód lenne gyakorlatba venni az ú. n. examen ministeriale, a papsági vizsgát;" egyszersmind fölhítt, liogy erről én is irnék a „Prot. egyli. s isk. lapban." En ámbár a nyilvánított aggodalmaknak s motionak alaposságáról, s korszerűségéről meg voltam győződve teljesen, e2en provinciát rögtön deprecáltam, érezvén, hogy efféle kérdések tárgyalásához mindenesetre sokkal több szakavatottság és iskola igényeltetik, semmint abba magamféle profanus ember józanul avatkozhatnék. Hagyván azért e kérdés megvitatását az illetőkre, különösen magának a nagy tudománya s bőtapasztalatu indítványozó úrnak babérokkal ékes tollára, mégis bátorítva némileg megtisztelő fölhivása által, én kegyes engedelemmel egy más tárgyról kivánnék szólani, mi amazzal körülbelől egy célra irányai, mégis competentiám körétől oly távol nem esik. Tudtára lett a tisztelt közönségnek már a soproni és győri ügy tárgyalásakor, hogy kerületünk azon abnormis helyzetnek, miszerint választott főpapunkat székében látnunk már egy egész évtized óta nem lehetett, desorganizáló befolyását azzal akarta némileg bevágni, hogy az egyházmegyei gyülekezeteknek esperes s felügyelő, a városi gyülekezeteknek pedig külön kinevezett választmányok általi meg vizsgáitatását elrendelte. így hát mi is részesültünk a visitationak örömeiben. Örömeiben, mondom, mert nekünk nemcsak nem állottak ellent sehol, sem dorongokkal, sem pecsétes kivonatokkal; sőt inkább minket jó barátokul fogadtak mindenütt; s mi is jó barátokat leltünk mindenütt; jó, becsületes protestáns jellemű lelkészeket, és jó lelkű népet, melyben kivévén itt-ott némi kis gradualis csökönyösségét, s az ezüstös stóláktóli fázékonyságot, nem hiányzik a hűség és a jó akarat. Azonban megvallom, igen furcsán tetszett énnekem, ki efféle járatban először valék, némely helyeken hiányokat látnom oly dolgokban, mik az én egyéni nézetem szerint, úgy a gyülekezetek szellemi s jeliemi fejlődésével, mint összes testületi létezésünkkel is szorosabb viszonyban állanak, mint tornyok, harangok vagy orgonák , s miknek egyházunk háromszáz éves élete után szinte maguktól kellene peregni, a nélkül, hogy izzadni az öreg kerékhez állítsunk valakit. Egyik helyen nincsen presbyterium; mintha öregét, apraját a Szentlélek kezüknél fogva úgy vezérelné, hogy elöljáróságra szükségük se legyen; vagy helyén volna az, hogy a gyülekezetek mellőzhetlen ügyei a lelkész híre, tudta nélkül korcsmán vagy egy octroyált biró házánál intéztessenek ; vagy mintha a lelkész is hivatva lenne azt mondani: l'état, c'est moi. Másutt nincsen jegyzőkönyv, s a határozatok fel sem jelöltetnek; mintha erkölcsi testületeknek öntudatosaknak lenni, s következetesen haladni nem is kellene. Itten a számvezetés olyan primitív, miszerint a legegyszerűbb rovástól csak abban különbözik, hogy betűvel van irva: mintha arra, hogy tartozások, kö^líSJ^ telések évről-évre evidentiában tartassanak > s > ||| lassankint a nagy harang gondjaira ne bizaftas-;-.^