Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-16 / 50. szám

Látni lehet, hogy ezen kiadási rovatban nincs szó e.-k., e.-ni. jegyzők, pénztárnokok, körlelkészek s küldöttségek napidíjairól, minthogy rendszerem elfogadása által ezen kiadások a meglevő e.-k. és e.-m. pénztárakból könnyen fedezhehetők volnának. Vagy ezen pénztárak is számításba jővén a superintendensi hivatalok javadalmaival, szinte meglehetős jövedelmet adnának. Kérdés már, hogy e „kiadási összeg4

' honnan volna előállítható ? Vegyük itt is azon számítás kivonatát, melyet a már emiitett cikkben tettem. Bevételek lehetnének : Egy millió biztos lélekszámot vévén föl (az ezen felül levő szám iskolás-gyermekekre — kik csak szabad iskoláztatás mellett jöhetnének számításba — katonákra, s tehetetlenekre kihagyatván) a kiadás egyharmada különbség nélkül minden lélekre egyenlően vettetvén ki, ez tenne évenként 650,000 ft. *). A lelkészek és isk. tanitók kézenlevő földbirtok évi haszonbére — kivált a napirenden levő tagosítások után—tehető 250,000 ft. **). A még hátrelevő 1,032,000 ft. a birtokra, és arra a mi birtokot képvisel, hivatal, művészet, ipar, kereskedés stb, vettetnék ki, megjegyezvén, hogy a birtok számítást végletekig vinni épen nem kellene, hanem 4, 5 száz hold maximumot venni föl, melyen tul az adóztatás megszűnnék ***). Ezen adórendszer a nagy birtokos osztályra sem volna nézetem szerint, igen terhelő, mert egy 4, 5 száz holdat biró, holdanként 5, 6 krajcár 25, 30 ft. — adót megbirna (minden más egyházi terhektől, mint főiskolákrai szokott évi kéregetés (supplicatio); uj meg uj tanszékek alapítása, tüzkárvallott vagy építkező szegény egyházak segélyezése sokszor alkalmatlan terhétől ez adózás után mentesítve levén), a sok helyt nagyon sú*) Jöne egy dolog-tehető személyre 65 krajcár — egy nyári rendes napszám — a mi bizony nem volna sok ahhoz mérve, hogy most egy zsellércsalád, lelkész s tanitó fizetéséhez 5—10 o. ftot fizet. S. J. **) E számítás alapjául a lelkészeknek J

/2

, az isk. tanítóknak % telek birtok vétetett egyremásra; mennyiben áll ez, rövid időn kimutatandják a rovatos ivek. S. J. a bevétel és kiadás tételeit csak kísérletül kérem tekintetni, annak bebizonyítására, hogy adórendszerem kivitele épen nem tartoznék a lehetetlenségek sorába. S. J. lyosan terhelt népen pedig sokat könnyítene. — Mennyit nem érne még azon erkölcsi haszon is, hogy a vékás és kévés gabna — s úgynevezett congest mustfizetések körüli kellemetlen — súrlódások lelkész, tanitó és egyháztagok közt, valamint az egyházi birtokok haszonbérbe adása által, a gazdálkodással együttjáró s csaknem kikerülhetetlen boszuságok megszűnvén, az egyházi személyek és hiveik közt, egy minden tekintetben hozzájuk illőbb, békés s kellemes viszony állna elő. Némely alvidéki lelkésztársaim talán nem örömest válnának meg gazdaságaiktól, s nagyobb jövedelmeiktől, de én azt tartom, egyházunk java s fölvirágzása legfőbb dolog, egyesek kényelme s jóléteért nem lehet azt föladni, vagy a lelkészek fizetése meghatározásában rájok tekintettel lehet lenni, a most élők díjlevelei (charta) nem csonkitathatván. Es azt sem lehet tagadni, hogy nyugodt kedély s derült lélekállapot kell a lelkészi és isk. tanitói hivatalhoz, mely a gazdálkodási ezerféle bajok s viszályok által igen sokszor megzavartatik. Sokat lehetne s talán kellene még az általam ajánlott adórendszer bővebb indokolása és annak megmutatása végett mondanom, hogy e rendszer szegényebb sorsú hitfeleinken való könnyités által épen oly megnyugtató leendene rájok nézve, a mily kedvetlenito, sőt leverő meglevő terheikhez, habár csekély pótlék is; mig a jobb módú, az egyház magasztos céljait, s annak jóléte s virágzása kellékeit fölfogni tudó miveltebb hitsorsosink, habár az eddiginél több teher hárulna is rájok, a szent cél tekintetéből nyugodtan fognák azt viselni: de ez úttal, sem e lapok többfelől igénybe vett hasábait elfoglalni, sem a nyájas olvasó türelmét tovább fárasztani nem akarom. Ha van valami értékük a mondottaknak, reméllem, figyelmükre méltatandják azok, kik egyházunk anyagi állása fölötti tanácskozásra, s egykor rendelkezésre is hivatvák. Adja Isten, hogy megtalálják azon utat, mely a kitűzött célhoz legbiztosabban vezet! Simon József. Nógrád, dec. 3-kán. Bizony megint van, nt. szerkesztő ur ! a miről négy szem közt cseveghetünk; oct. 20-ka ótai törvényes állásunkról. Erről ön, becses lapja 44-ik számában tett nyilatkozata szerint, a felszólalást, tervez-