Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-12-02 / 48. szám

leiepedni ne merészel," esetet nem tudok; valamint arra sem tudok példát, hogy az érdemteljes pap ily feltételek alatti elmozdítását az esperesség és egyházkerület valaha megerősítette volna. A 4,000 ft. tehát Jeszenszky ur! nem honorárium, hanem „Laufpass," ha a gyermeket igaz nevén akarjuk nevezni. De hogyan lehetne az, midőn Máday és Zsedényi urak a szerződést aláírták ? Csak ugy lehet, hogy az egyházkerületi consistorium a botrány megakadályozása végett, a miskolci gyűlést meg­előzőleg, a nyíregyházi viszály elintézésére, egy igen érde­mes tagokból álló bizottmányt küldött ki, mely az engesztel­hetlen gyülolségröl s annak az egyházra kiható kimond­hatlan káros befolyásáról szemeivel meggyőződvén, kívá­natosnak találá Jeszenszky urnák, tetemes áldozatot sem kiméivé, mielőbbi eltávolítását, minek következtében öt 4,000 ft. mellett lemondásra, a presbyteriumot pedig annak megadására bízta. Minthogy azonban ezen egyesség az aláíráson hajótörést szenvedett, az ügy a kerületre föleb­beztetett s innen Máday superintendens és Zsedényi fel­ügyelő urak kérettek fel a viszály megszüntetésére, kik a hely szinén szinte arról győződvén meg, hogy Jeszenszky urnák Nyíregyházán maradása csak káros lehet s lé­lekben járó dolog, az egyházat a sülyedés és romlástól minélelőbb megóvni, a küldöttség általi egyezkedés érvé­nyesítését s ez uton a baj azonnali megszüntetését, ujabban megkísértették, s miután azt Jeszenszky ur nem ellenezte, hanem nagyon is sürgette, az egyház hívei pedig azon fel­tétel alatt, hogy mig ezen összeg le nem rovalik, egy lel­kész legyen két káplánnal s ezen módon az adósság néhány év alatt a második papi fizetés maradványából, a hivek ujabb terheltetése nélkül enyészszen el, — megegyezésük­kel szívesen hozzájárultak; az áment a 4,000 ft. megadá­sára kimondották. Zsedényi és Máday urak tehát az egyház és kerület kívánsága szerint jártak el, s midőn a szerző­dést, melyet ön örömmel irt alá, megerősítették, jog és igazság ellen épen nem vétettek, de egyszersmind az ön szerződésére sem ütötték azon pecsétet, hogy Nyíregy­házának érdemes papja volt s közkedvesség nyújtotta ho­noráriummal távozott el. Ebből világosan látható, hogy Jeszenszky ur aut-aut-ja nem áll, s ki kell mondanom azt, hogy Jeszenszky urnák a Zsedényi és Máday urak köpe­nyével való takaródzása, nem egyéb, mint határtalan szem­telenséggel párosult gonoszlelküség. Említi még Jeszenszky ur: „hogyha ö oly papot ta­lálna a visitatió alkalmával az egyházban, milyennek én öt rajzolám, az igazság és törvény szerint bánnék el vele s kicsapná." Igen nagyon kár ily fenhéjázva beszélnie annak, ki az esperesség által már el volt mozdítva hivatala és fizeté­sétől s legyen meggyőződve, hogyha a pátens szárnyai alá nem búvik s Thun minister nem áll háta mögött; legyen meggyőződve, hogyha akkor a magyar constitutio áll, s intézkedésünk a kormány által törvényesnek ismertetik, önnek szűre Nyíregyházáról a kerület által is rég ki van téve. S ez volt az, a mitől ön a pátens visszavételével fázott, azért volt kész az elmenetelre, mert különben oly feltételek alatt a szerződést bizony-bizony sohasem irta volna alá. Igy állván a dolgok, azt kérdem már most tisztelt szerkesztő ur! mi volt Jeszenszky urnák az ő felszólalásá­ban célja ? En ugy hiszem, hogy vagy azt akará, hogy tőlem haszontalanul időt raboljon; vagy azt, hogy ön lapját hosz­szas és botrányos polémia színtárává tegye; vagy azt, hogy a magyar egyház Luthere nem lehetvén, herostra­tosi dicsőséget vívjon ki magának, s igy örökítse nevét, mire a sok macskazene után valóban már nem kevés kilátás van. Mi engemet illet, üdvtelen munkára időmet pazarolni nem szeretem, azért kinyilatkoztatom, hogyha Jeszenszky ur még felszólal és a szerkesztő ur a polémia folytását megengedi, én egyszerűn a cikkemben felemlített adatokkal lépek fel, beszéljenek helyettem azok, és tüntes­sék ki, kinek van igaza ! Végre egyről biztosítom Jeszenszky urat, t. i. hogy én alacsonyságomban mákszemnyit sem irigylem az ö nagy­ságát és magasságát, becsmérlését dicséretnek veszem, s aljas kifakadásira egyszerűn azt mondom: „Milyen a madár, olyan a szólása." Czékus. Ujabb értesítés a néptanítók könyve ügyében. Midőn alulírott mindazokat, kik a népt. könyve iránt vele értekez­ni kívánnak, ezennel értesiti, hogy decemb. 10-től kezdve becses leveleikkel Szegeden keressék föl, hová az előfizetések is (egy évfolyamra 2 fr. o. b.) utasítandók: ez úttal tudatja, hogy füzeteink e lakásváltoztatás által nem csak „semmi változásnak nem lesznek kitéve," sőt az eddigi kettős szer­kesztőség mellett több kedvező körülménynél fogva annál pontosabban (s ha lehet, gyakrabban is) fognak kiadatni, és reméljük, olvasóink tetszését is mindinkább megnyerni. Makó, 1860. nov. 27. Szeberényi Lajos. Nt. szerkesztő ur! A dicső okt. 31-ki volt a nap, me­lyen a leibici egyház 3 szép acélharangot Bochumból ka­pott, melyek is nov. 4-kén főt. superintendens Máday Ká­roly ur által ünnepélyesen felavattatak. E 3 harang összesen 61 vámmázsát nyom, dis, fis és b-ből megyen, és olyan szép hangú, hogy azt a fül mindig hallani kívánna. Annak okáért is bátor vagyok minden köz­ségnek, mely szép és olcsó harangokat kiván, a bochumi egyesületet Westfaliában, legjobb meggyözedéssel ajánlani. W. L Adakozások A gróf Ráday könyvtár megszerzésére közelebb ada­koztak : Baji Patay József ur 100 fr., Madas Károly ur 100 fr., özv. Szűcs Lajosné Szűcs Zsófia asszony 100 fr., Habe-

Next

/
Thumbnails
Contents